Ragyogó őszi napsütés fogadta a szabolcsi kisvárosba érkező egyesületeinket a gyönyörű máriapócsi kegyhelyen. Az imanapot ugyan első alkalommal szerveztük meg, de mindnyájan éreztük: nem ez volt az utolsó, lesz még folytatás.
A szent liturgiát a kegyhely igazgatója, Orosz István atya tartotta, aki, miután görög- és római katolikus, valamint református köszöntéssel is üdvözölte a híveket, szentbeszédét úgy kezdte: különleges nap a mai. „Ahogy több száz évvel ezelőtt ebben az álmos, poros kis falucskában, Pócson kegyhely született, én azt gondolom, ma itt búcsú születik. Nem hiszek a véletlenben, csak a gondviselésben. Azzal, hogy a legkisebb is itt van, a gondviselő Istennek terve és szándéka van – folytatta. Olyan helyen vagyunk ma együtt, ahol sokunknak a szívében a gyógyulás vágya él, de a csodavárás nem biztos, hogy üdvözítő. A feladatunk az, hogy le tudjunk mondani az elképzeléseinkről, hogy el tudjuk fogadni azt, ami az életünk része. Ha erre képesek vagyunk, akkor tud az Úristen olyan csodát tenni, amit el sem tudunk képzelni” – tette hozzá.
Az atya megköszönte a mozgássérült embereknek, amiért megtanítják az épeket arra, hogy hálával gondoljanak a hétköznapjaikra. Majd így folytatta: „Nincs teljesen ép ember, mindannyian korlátozottak vagyunk valamiben. Egyikőnk sem isten, nem mindenható, nem örökkévaló. A kérdés, hogy vajon képesek vagyunk-e ezeket a korlátokat ajándékként elfogadni.” „Nem vagyunk mi olyan messze egymástól, nincs szakadék – utalt az épekre és a mozgássérültekre –, ugyanazt akarjuk mindannyian: boldogságot. Minden, amit Isten ad nekünk, azért adja, hogy boldogok lehessünk. Semmi nem történik az életünkben, amit Isten ne használhatna fel az üdvösségünk érdekében. Ha így tekintünk az életünkre, akkor képesek leszünk elfogadni a kerekesszékünket, testvérünkként szeretni a gyengeségünket. Akkor érteni fogjuk azt is, hogy kereszt sincs az életünkben, amit az Úristen ne használhatna fel a feltámadáshoz. Adja Isten, hogy mindannyiunk mai, idevezető útja, közös imádsága ezt szolgálja, kinek-kinek az útját a feltámadáshoz, a föltámadott Jézus Krisztushoz, az örökkévalósághoz!” – zárta szentbeszédét az atya.
Szocska A. Ábel nyíregyházi apostoli kormányzó is köszöntötte közösségünk tagjait. Az atya rövid beszédében úgy fogalmazott: minden, ami az életünkben történik, lehetőség arra, hogy az üdvösségre vezessen minket. Ha az üdvösség szemszögből nézzük az életünket, fájdalmainkat, mankóinkat, kerekesszékünket, minden értelmet nyer, és azzal a kegyelemmel kiegészülve, amit akár Máriapócson is megkaphatunk, vigasztalást, enyhülést, reményt és segítséget nyújt mindannyiunknak.
Kovács Ágnes elnök megköszönte a Magyarországi Görögkatolikus Sajátjogú Metropolitai Egyháznak, hogy lehetőséget teremtett az imanapra. Az elnök a 35 éves mozgalomra utalva úgy fogalmazott: mindannyiunkat saját vagy szerettünk betegsége, balesete hozta ebbe a sorsközösségbe, és az, hogy tapasztalatainkat nemcsak önmagunk, családunk hasznára akartuk fordítani, hanem az egész magyar mozgássérült közösség számára szerettünk volna egy jobb világot teremteni. Azt a kegyelmet, hogy leszülethettünk a földre, Isten azért adta nekünk, hogy tanuljunk és tanítsunk. Tanulni jöttünk magunkról, embertársainkról. Az az élethelyzet, amibe kerültünk, megtanít jobb emberré válni.
Elmondta: nehéz a Szövetség elnökeként beszélni, mert egy ilyen csodálatos kegyhelyre az ember magánemberként szokott jönni. Ezt követően arról beszélt, hogy életében milyen szerepet tölt be a Szűzanya. Először akkor fordult igazán Máriához, amikor a fia megszületett, hisz legtöbben akkor fordulunk hozzá, amikor életünk legnehezebb pillanatait éljük – mondta. A kapcsolat aztán mindig valamilyen személyes tragédián keresztül erősödött: amikor a műtő előtt várt a fiára, vagy amikor beteg édesapját ápolta. Mint fogalmazott: „A Szűzanya segítségével tudtam magamban harmóniát teremteni, és a megélt keserűségeket pozitív tettekké formálni. Így volt erőm bejönni ebbe a közösségbe, ahol általatok még tovább tudtam erősödni. Az, hogy ma ennyien itt lehetünk ezen a szent helyen, kegyelmi állapot. Köszönöm, hogy együtt lehettünk, együtt imádkozhattunk, együtt fordulhattunk az ég felé a családunkért és az egész közösségünkért! – zárta beszédét a MEOSZ elnöke, aki megköszönte a szervezést a Szabolcs megyei egyesületünknek, Balogh Zoltánné elnök asszonynak és munkatársainak, valamint Balogh Zoltánnak, a Start Nonprofit Kft. vezérigazgatójának.
Az imanapon Máriapócs polgármestere, Papp Bertalan is üdvözölte az egybegyűlteket, és arra buzdított mindenkit, hogy máskor is jöjjenek el a településre.
A résztvevők a mise alatt áldozhattak, a liturgia végén pedig sor került az „értetkőzésre”, a Szűzanya könnyeivel való különleges lelki összekapcsolódásra. Ennek során a hívek megérinthették, megcsókolhatták a könnyező Szűzanya keretbe foglalt képmását, amely egyben ereklyetartó is, benne annak a kendőnek egy darabjával, amellyel felitatták a csodálatos könnyeket.
2016. szeptember 20.
Gábor Imola
