Április 23-án, két évvel azután, hogy az Európai Bizottság javaslatot tett a DSA-ra, az Európai Parlament és a Tanács megállapodott az új rendelet végleges szövegérő. A megállapodást akkor mérföldkőnek nevezték a nagy online platformok szabályozásában, az online felhasználók védelmében, a véleménynyilvánítás szabadságának és a vállalkozások lehetőségeinek biztosításában is. Ez az új rendelet azonban nem védi a fogyatékossággal élő személyek millióit, mivel előfordulhat, hogy a fogyatékossággal élő személyek eleve nem férnek hozzá akadálymentesen a digitális szolgáltatásokhoz.

A digitális szolgáltatásokra vonatkozó kötelező akadálymentesítési kötelezettségek helyett a politikai döntéshozók úgy döntöttek, hogy csupán a szolgáltatókra vonatkozó önkéntes magatartási kódexek közé foglalják a hozzáférhetőségre vonatkozó rendelkezéseket. Ahelyett, hogy eleget tettek volna a CRPD szerinti kötelezettségvállalásaiknak, és biztosították volna a fogyatékossággal kapcsolatos emberi jogi megközelítést, egy jótékonyságon alapú, önkéntes megközelítést választottak, és a hozzáférhetőségi intézkedéseket a szolgáltatók jóakaratára bízták.

Ez nagyon sajnálatos eredmény, mivel az EU-nak már most is szilárd jogi és technikai alapja van a fogyatékossággal élő személyek hozzáférhetőségének biztosításához. Ahelyett, hogy az EU-s akadálymentesítési jogszabály (magyarul egyelőre nem olvasható, angolul elérhető itt) eredményeire építenének, a mostani megállapodás visszalépés a jelenlegi uniós akadálymentesítési stratégiához viszonyítva. Ezért ahelyett, hogy mindenki számára lehetővé tennék a digitális technológiák innovatív jellegének kihasználását, a politikai döntéshozók a törvényben lehetővé tették a növekvő digitális szakadék kockázatát azok között, akik hozzáférhetnek és profitálhatnak az új technológiákból, azok között, akik kimaradnak az új technológiákból, és azok között, akik lemaradtak a digitális átállásban.

Miután az Európai Tanács, a tagállamok, az Európai Parlament és a Bizottság számos biztosítékot nyújtottak az EDF-nek arról, hogy kielégítő kompromisszumra kerül sor a fogyatékossággal élő személyek hozzáférhetőségének biztosításáról, az EDF mélységesen csalódott amiatt a joghézag miatt, amely így lehetővé teszi, hogy a hozzáférhetőségi törvény hatálya alá nem tartozó egyes digitális szolgáltatók figyelmen kívül hagyják a fogyatékossággal élő személyek hozzáférését az adott szolgáltatásokhoz.

Jogokat önkéntesség helyett

A DSA azt ígéri, hogy felhatalmazza a fogyasztókat és a civil szervezeteket arra, hogy megtámadhassák a platformok tartalommérséklési határozatait, és jogorvoslatot kérhessenek, akár peren kívüli vitarendezési mechanizmus, akár bírósági jogorvoslat révén. Az ellenőrzött kutatók számára hozzáférési lehetőséget biztosít, hogy a legnagyobb platformok kulcsfontosságú adataihoz, valamint a nyilvános adatokhoz való hozzáférést biztosítása a civil, érdekvédő szervezetek számára, annak érdekében, hogy nagyobb betekintésük legyen az online kockázatok alakulásába.   A DSA átláthatósági intézkedéseket foganatosít az online platformok számára számos kérdésben, például a tartalom vagy termékek felhasználóknak történő ajánlására használt algoritmusokat is. A nagy platformokra is szükség van ahhoz, hogy válságprotokollokat dolgozzanak ki, hogy gyorsan és hatékonyan tájékoztassák az embereket a felmerülő vészhelyzetekről.

Ezek az eredmények fontosak és szükségesek a digitális szolgáltatások fogyasztói számára. De ha a szabályozás az akadálymentességet csak a magatartási kódexekben szerepeltett gyakorlatnak tekintik, akkor a fogyatékossággal élő személyek milliói nem tudják majd használni a közösségi médiát, nem tudnak hozzáférni a hírekhez, tartalmat létrehozni a platformokon, információkat találni a keresőmotorokon keresztül, vagy elindítani online vállalkozásukat.

Ugyanilyen fontos és sajnálatos, hogy a fogyatékossággal élő személyek kevésbé lesznek védettek, mint a nem fogyatékkal élő polgárok, mivel a gyűlöletbeszéd vagy az illegális áruk megjelölésére szolgáló mechanizmusok csak a digitális szolgáltatók jóakaratától függően lesznek elérhetők. A digitális szolgáltatók feladata lesz annak biztosítása is, hogy a fogyatékossággal élő személyek ellenőrizzék személyes adataikat, és hogy az algoritmusok milyen tartalmakat vagy termékeket ajánlanak nekik. A fogyatékossággal élő kutatók és a fogyatékossággal élő személyek szervezetei csak akkor tudják nyomon követni és tanulmányozni, hogy az online platformok kockázatot jelentenek a fogyatékossággal élő személyek számára, ha a szolgáltatók úgy döntenek, hogy garantálják a hozzáférhetőséget. Végül, közegészségügyi vagy egyéb vészhelyzetek esetén előfordulhat, hogy a fogyatékossággal élő személyek nem kaphatnak létfontosságú vészhelyzeti információkat, amelyek rettenetes következményekkel járhatnak jólétükre és életükre nézve.

A DSA ügyében született politikai megállapodás lényegében nem védi a fogyatékossággal élő személyeket másokkal egyenlő alapon, mivel a hozzáférhetőséget, az EU-s jogi keretben rögzített alapvető emberi jogot, pusztán a digitális szolgáltatók jóakaratától függő önkéntes rendelkezésnek tekinti.

Ezért az EDF sürgeti az uniós társjogalkotókat, hogy a végleges szöveg elfogadása előtt módosítsák ezt a politikai megállapodást.

Az EDF közleményéből fordította Sebő Gergő és Petri Gábor