A jogszabálytervezet módosítja a támogatott lakhatásra vonatkozó szabályokat, illetve az alapellátás igénybevételének lehetőségét, de nincs szó a szolgáltatások minőségének javításáról, a kapacitások növeléséről. Márpedig a jelenlegi támogató szolgáltatás kapacitásnövelése és 24 órásra bővítése elengedhetetlen mind a kitagolásban érintett emberek, mind a súlyosan mozgáskorlátozott emberek megfelelő életminőségének biztosításához. A tervezet arról sem rendelkezik, hogy a támogatott lakhatási szolgáltatásokat a családban élő fogyatékos emberek is igénybe vehessék.
A módosítás nem tartalmaz semmilyen intézkedést a támogatott lakhatási férőhelyek számának növelésére, sem budapesti, közép-magyarországi, sem országos viszonylatban, pedig a helyzet mindenhol nagyon súlyos. Erre vonatkozóan további döntéshozói lépéseket szorgalmazunk, ahogy a bentlakásos intézményi várólistákat is csökkenteni kell.
A tervezet kibővítette a támogatott lakhatás során, szükségletfelmérés alapján igénybe vehető szolgáltatások körét, és megteremtette az alapellátások igénybevételének lehetőségét, amit jó lépésnek tartunk. A legnagyobb kihívás azonban továbbra is az, hogy a kitagolás folyamatában ne „mini intézetek“ jöjjenek létre. A támogatott lakhatás sikerének legfontosabb alapfeltétele a szolgáltatási gyűrű, és nem az újonnan épült infrastruktúra, ezért nagy hangsúlyt kell fektetni a szolgáltatások fejlesztésére. A tervezet sajnos nem garantálja, hogy ezek egyenlően fedjék le az ország területét, ahogy az azonos minőségüket sem. Nem tudni, hogy a szolgáltatások milyen szempontok alapján vehetők igénybe, és változtathatóak, variálhatóak-e a fogyatékos ember döntése alapján. Szövetségünk álláspontja a fogyatékos személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény alapján az, hogy a támogatott lakhatási szolgáltatásokat úgy kell kialakítani, hogy a fokozott támogatási igényű, súlyosan vagy halmozottan fogyatékos emberek is igénybe vehessék őket.
A tervezet – az éjjeli menedékhely és a hajléktalan személyek átmeneti szállása kivételével – 2023-tól megszüntetné az átmeneti ellátást nyújtó intézményeket, köztük az időskorúak és a fogyatékos személyek gondozóházait, amit a MEOSZ alternatív megoldások létrehozása nélkül nem támogat. A jelenlegi túlterhelt ellátórendszer nem képes megoldani a fogyatékos emberek elhelyezését, a rászorulók egy része ezért az átmeneti elhelyezést nyújtó intézményekben vár a szakellátásban felszabaduló helyekre. Ha megszűnnek ezek az intézmények, azok a családok maradnak segítség nélkül, akik maguk gondoskodnak ugyan fogyatékos családtagjukról, de átmeneti időre, krízishelyzet miatt ellátást igényelnek. Az átmeneti ellátást csak úgy lehet megszüntetni, ha helyette a kormány létrehoz egy olyan szolgáltatástípust, amely krízisellátást biztosít, gyors reagálásra képes és a családi környezetbe való visszafogadást segíti elő. A bentlakásos intézmények jelenleg nem tudják a fogyatékos embereket ért krízishelyzeteket kezelni, megoldani, a közösségi és intézményi rehabilitációt összekapcsolni. Kértük, hogy a jelenlegi átmeneti ellátási forma átalakítási eljárása következtében ne csökkenjen a szakellátási férőhelyek száma.
A MEOSZ részletes véleménye itt olvasható.
A jogszabálytervezet az alábbi linken elérhető.
Gábor Imola
