Fogyatékossággal élő gyermekek oktatása: a MEOSZ sürgős intézkedéseket javasol

A Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége szerint rendszerszintű változtatásokra van szükség ahhoz, hogy az oktatás a mozgássérült, fogyatékos gyermekek egyéni szükségletei szerint működhessen. Az inkluzív oktatásra való áttérés tovább nem halasztható, kodifikált határidőkre van szükség. Növelni kell a fejlesztést végző szakemberek számát, felül kell vizsgálni a szakértői bizottságok működését is – áll többek közt abban a javaslatban, amelyet a Szövetség az Országos Fogyatékosságügyi Tanácsnak (OFT) küldött meg nemrég.

A Tanács azt követően vette napirendjére a fogyatékossággal élő gyermekek integrált oktatásának ügyét, hogy az alapvető jogok biztosa jelentésében számos alapjogi visszásságot tárt fel. Az ombudsmannak a szülők azt sérelmezték, hogy sajátos nevelési igényű, integráltan oktatható gyermekük a köznevelési rendszerben nem kapja meg a szakértői bizottság által javasolt fejlesztő nevelést, oktatást, aminek legfőbb oka az égető szakemberhiány. Gondot okoz az is, hogy a szakértői bizottságok véleményei sok esetben nem világosak, kiadásuk hónapokba telik. Az Országos Fogyatékosságügyi Tanács felkérte Czibere Károly államtitkárt, hogy a problémák megoldása érdekében egyeztessen az oktatásért felelős államtitkárral. Ehhez kapcsolódóan a MEOSZ is megtette a témában a javaslatait.

Kovács Ágnes elnök a mozgássérült gyermekek oktatásáról azt írja: a családok többsége ma választani kényszerül. Vagy integrált körülmények közt taníttatják a gyermeküket, aki ezáltal kevesebb mozgás- és konduktív pedagógiai fejlesztésben részesül, vagy speciális körülmények között, lemondva arról, hogy a gyermek inkluzív környezetben szocializálódjon.

A MEOSZ különösen aggályosnak tartja a területet érintő súlyos szakemberhiányt, ezért kéri, hogy a problémával az OFT külön is foglalkozzon. Növelni kell az utazó-gyógypedagógusi, utazó-konduktori hálózat kapacitását, amire az államnak forrást kell biztosítania. Felül kell vizsgálni a pedagógiai szakszolgálati intézmények működését, ahol szintén több szakemberre van szükség. Pontosan meg kell határozni azt is, hogy mit tartalmazzon a bizottságok által kiadott szakvélemény, az abban foglaltak betartását pedig jogszabályi szinten kötelezővé kell tenni az iskolák számára, és folyamatosan monitorozni kell a megvalósulását. Az iskolaválasztás folyamatát szintén javasoljuk áttekinteni, az ugyanis a fogyatékos gyermekek esetében külön „kálvária”.

A MEOSZ-hoz az elmúlt időszakban több panasz is érkezett arról, hogy a mozgásukban súlyosan korlátozott gyermekek emberi méltósága sérül, mert személyi segítésük, gondozásuk az iskolában nem megoldott. Ezekben az egyedi ügyekben a Szövetség segítséget nyújtott, de az ellátás, gondozás kereteit, személyi feltételeit jogszabályi szinten kell rögzíteni, és biztosítani kell a segítők alkalmazásához szükséges forrásokat.

A Szövetség álláspontja szerint a súlyosan mozgáskorlátozott tanulók oktatási lehetőségei korlátozottak, kevesen jutnak el a szakoktatás szintjéig, még kevesebben a felsőoktatásig. A fejlesztések többségének fókuszában nem a súlyosan mozgássérült emberek tanköteles kor utáni élete áll, a szakképzésben elérhető szakmák és az azokkal való elhelyezkedés lehetőségei minimálisak. Éppen ezért ki kell dolgozni a mozgássérült, fogyatékos gyermekek számára elérhető életpályákat. Át kell tekinteni a szakképzések bemeneti követelményeit, pályaorientációs tanácsadást kell biztosítani. Olyan akadálymentesítési megoldásokat kell kidolgozni, amelyek az ésszerű alkalmazkodás elvét követve, lehetővé teszik a digitális technikák alkalmazását, a speciális tanulási képességek fejlesztését, azért, hogy még a fizikai szükségleteik miatt fokozott támogatást igénylő diákok is megszerezhessék a legmagasabb szintű, piacképes tudást. Elengedhetetlen továbbá, hogy az ENSZ-egyezmény emberi jogi szemlélete beépüljön a fogyatékos gyermekek oktatását végző pedagógusok, szakemberek képzésébe, áthassa az egész oktatási rendszert.

Kovács Ágnes úgy fogalmaz: „Az oktatás célja nem az, hogy „letudja” az állam által előírt kötelező oktatás biztosítását, hanem, hogy felelősséget vállaljon a tudásátadás színvonaláért, és az érintettek képességeik és készségeik alapján piacképes tudáshoz jussanak. Minél magasabb szintű végzettség megszerzését eredményezze, mert ez feltétele a munkaerőpiacon való megjelenésnek. Tehát a jól működő inkluzív oktatási rendszer nem feladat, hanem cél! Mindannyiunk közös célja! Nem kiadás az erre fordított állami forrás, hanem befektetés a mi közös jövőnkbe!”

A MEOSZ azt is szorgalmazza, hogy az inkluzív oktatás feltételeinek megteremtésére az országos érdekvédelmi szervezetek szervezzenek munkacsoportot.

A javaslat itt, az ombudsmani jelentés pedig itt olvasható.

A MEOSZ állásfoglalása az inkluzív oktatáshoz való jogról, a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 24. cikkéről szóló 4. számú Általános Kommentár Tervezethez itt érhető el.

Budapest, 2016. július 20.

Gábor Imola

Azóta történt

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma kezdeményezésére kormányzati szintű egyeztetést tartott az ápolási díj ügyében ma az EMMI, a Mozgáskorlátozottak…
SAMSUNG CAMERA PICTURES
A  MEOSZ méltatlannak tartja, hogy a magyar döntéshozók több évtizede érdemi válasz nélkül hagyják ezt a hatalmas és…
Kovács Ágnes, a MEOSZ elnöke
Kovács Ágnes, a MEOSZ elnöke nyílt levélben fordult Orbán Viktor miniszterelnökhöz, hogy tegyen érdemi lépéseket a közvetlenül 53…