A visegrádi országok szakmai szervezetei június elején kerekasztal-megbeszéléseken értékelték az az ENSZ-egyezmény elfogadása óta eltelt tíz évet.

2006 decemberében fogadták el New Yorkban a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményt. Magyarország szinte az elsők között ratifikálta, azaz ismerte el magára nézve kötelezőnek a dokumentum ajánlásait. A négy visegrádi ország, Magyarország, Szlovákia, a Cseh Köztársaság és Lengyelország fogyatékosságügyben járatos civil szervezetei arra voltak kíváncsiak a kerek évforduló kapcsán, hogy sikerült-e átültetni az egyezményt a hazai jogrendekbe, és az egyezményhez kapcsolódó ajánlások milyen gyakorlati jobbítást hoztak a négy ország lakói életébe. Pozsonyban nemzetközi, tematikus kerekasztal beszélgetéseken vitatták meg tapasztalataikat.

Az első vitafórumra június 1-jén került sor, témája átfogóan az Egyezmény hazai értelmezése és átültetése volt, a második pedig az oktatás kérdéseit járta körül. A szervezők meghívásának eleget téve Magyarországot a MEOSZ, személy szerint a helyzetet érintettként közelről ismerő és angolul is jól beszélő Nagy Bendegúz,a Szövetség elnökségi tagja képviselte.

A fórumra való felkészülés során ismét szembesültünk azzal a ténnyel, amit tudunk és amit részleteiben és hatásában minden nap érzünk: elenyészően kevés ajánlás alakult idehaza jogszabállyá az Egyezmény nagyon is megfontolásra érdemes passzusaiból, és a gyakorlatban még kevésbé veszünk észre pozitív változásokat. Gondoljunk csak a magyar sajtóban „Taigetosz-törvény” néven elhíresült oktatási jogszabályváltozásra, amely kifejezetten ellentétes az egyezmény szellemével.

Szövetségünk prezentációi komoly szakmai elismerést arattak a többi ország résztvevői körében, ám még az alapos felkészülés, háttértudás és Nagy Bendegúz széleskörű hazai és nemzetközi tapasztalatai nyújtotta magabiztossága sem rejthette véka alá az igazságot, hogy Magyarország bizony nagyon lemaradt a javaslatok hazai alkalmazásában még közép-kelet európai viszonylatban is.

Mondhatnánk, hogy nem is mindig szükséges az élvonalban lennünk. Az ENSZ-egyezmény azonban a fogyatékos emberek jogainak védelme érdekében született. Azért, hogy segítse az államok vezetését, a kormányokat és a jogalkotást abban, hogy a gyakorlatban ténylegesen felszámolhassák a diszkriminációt, a régi rossz társadalmi beidegződések helyett pedig új, a fogyatékos emberek hasznos társadalmi részvételét segítő, életminőségét javító jogszabályokat alkothassanak. Ezért hihetetlenül fontos, és éppen a fogyatékos emberek számára kell, hogy fontos legyen, hogy ebben a kérdésben Magyarország élen járjon.

A MEOSZ most a szakmai prezentációjára kapott dicséretet a résztvevőktől. Bízzunk benne, hogy legközelebb hazánk addigra már átalakult jogrendszere, társadalmi szemlélete és példaértékű gyakorlata vív ki nemzetközi színtéren elismerést.

Dr. Mádai Mónika
tapasztalati szakértő
MEOSZ