Megnyitó  Dr. Hegedűs Lajos, a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége és a Fogyatékos Emberek Szövetségeinek Tanácsa elnöke

Előadás 1  Hová fejlődhet az informatika, mit jelenthet ez az életünkben, mi mindenbe kell beletanulnunk? - Dr. Kotsis Domokos főiskolai tanár, a Budapesti Műszaki Főiskola Neumann János Informatikai Kar igazgató helyettese

Előadás 2  A következő 10 év legfontosabb újszerű foglalkozásai, technikai lehetőségei, vízió a jövőről - Ferge Sándor az Informatikai és Hírközlési Minisztérium főosztályvezetője

Előadás 3  Az informatikai társadalom fejlődése kínálta új lehetőségek vállalkozói szemmel - Laczkó Zsuzsa a Seed Kisvállalkozás-fejlesztési Alapítvány kutatója

Előadás 4  Milyen új területeken lehetnek esélyei a távmunkával, elektronikus munkával feladatot kereső, fogyatékossággal élő embereknek? A ma tapasztalatai, a jövő esélyei az EU gyakorlatában - Dr. Derera Mihálya MEOSZ Oktatási, Továbbképző és Távmunka Intézet igazgatója

Előadás 5  Az ipari kamara tapasztalatai a távmunka projektek végrehajtásáról, gyakorlatáról, sikereiről, kudarcairól és perspektívájáról - Dr. Joó Antal a Veszprém Megyei Kereskedelmi és Iparkamara irodavezetője

Előadás 6  Az élethosszig tartó tanulás - avagy milyen segítségre számíthatnak a továbbképzésben a fogyatékossággal élő emberek esélyeik növeléséhez - Várhelyi Iván a Nemzeti Felnőttképzési Intézet programvezetője

Előadás 7  Az informatika fejlődési útján a fogyatékossággal élő embereknek milyen szakmákat, területeket érdemes a munka világában megcélozni, milyen lehetőségek nyílnak meg előttünk az EU munkaerő piacán? - Kovács István Béla a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium főtanácsosa

Őszinte tisztelettel köszöntöm a konferencia valamennyi résztvevőjét, azokat is, akik érdeklődőként, illetve a konferencia résztvevőjeként vannak jelen. Külön tisztelettel azokat, akik a kormányzati szféra vagy a gazdasági terület résztvevőjeként, előadójaként, illetve a konferencia hozzászólójaként vesznek részt a mai napon. Gondolom, hogy minden konferencia annyit érhet, amennyi készpénzre váltható a hétköznapokban, amennyi konkrétan felhasználható lesz. Ugyanakkor azt hiszem, hogy egy-egy ilyen konferenciának, programnak az előremutatás is mindenképpen a szándéka. Tehát azok, akik azt várják most, hogy azonnal készpénzre váltható tudományt kapnak, azok lehet, hogy csalódnak. Akik viszont egyfajta irányt, lehetőséget, szemléletet kapnak, amelyet aztán készpénzre válthatnak, ők a konferenciánkon nem csalódnak.

Informatika - foglalkoztatás - gazdaság

Néhány szót szeretnék szólni magáról a konferencia címéről, vagyis a címben foglaltak tartalmáról. Először is szeretnék párhuzamot vonni néhány gondolatban az informatika, a foglalkoztatás és a gazdaság között, hiszen mind a három fogalom önálló fogalmat is takar, önmagában is megállja a helyét, viszont itt arról lesz szó, hogy összefüggésében ez a három fogalom hogyan kapcsolódik össze. Az informatika egyfajta tudományág, hiszen ennek komoly tudománya is van, más tekintetben gazdasági ágazat, a hétköznapok által, vagy a hétköznapokban használható konkrét gazdasági tevékenység. Emellett az informatika nemcsak gazdasági, hanem a hétköznapjainkba mindinkább bevonuló tevékenység; szórakoztató, információ-nyújtó és kapcsolatteremtő jellegével együtt, és természetesen az informatika ebből a szempontból egy foglalkozás is lehet azok számára, akik ezzel életvitelszerűen foglalkoznak. Ugyanakkor azt kell látni, hogy a mai világban az informatika szinte mindenkinek a foglalkozásává kezd válni. A mai világban úgy tűnik, hogy mindnyájan egy kicsit informatikusok vagyunk a magunk területein, amennyiben a munkánk során ezt a tudományágat, ezt a tevékenységet folytatjuk.

Ha a másik fogalmat, a foglalkoztatást nézzük, akkor ez alapvetően és döntően a munkának azt a világát jelenti, ahol jövedelemszerző tevékenység folyik, ahol azért végzünk tevékenységet, hogy annak a társadalmi hasznán kívül gazdasági haszna, konkrétan pénzre váltható hasz-na is legyen, így a foglalkoztatás által a munkáltató társadalmi és gazdasági haszonhoz jusson, és a foglalkoztatottnak is társadalmi, gazdasági haszna, jövedelme legyen. Ezen a területen tehát konkrét összefüggés van a gazdasággal, az foglalkoztat, az értékteremtést végzi a társadalomban, új társadalmi értéket hoz létre, és ennek az új társadalmi értéknek a létrehozásában a foglalkoztatás játszik döntő szerepet.

Az informatika, mint hátránykompenzáció

Nézzük meg az informatikát másik oldalról. Ha a fogyatékos emberek oldaláról közelítjük meg, az informatikának van még egy nagyon-nagyon fontos szerepe, amelyről ebben a körben illik szót ejteni, és ez az infor-matika hátránykompenzációs szerepe. Arról van szó, hogy a fogyatékossággal élő embereknek fizikai, mentális, érzékszervi és ebből következően társadalmi hátrányaik vannak. Az informatika ebből a szempontból olyan hátránykompenzációs eszköz lehet, amely a kieső képességek bizonyos mértékű pótlására is képes. Olyan eszköz, mint mondjuk egy gyógyászati segédeszköz, hiszen sok esetben olyan módon képes kieső képességeket pótolni, mint egy technikai, gyógyászati vagy rehabilitációs eszköz. Ha végiggondoljuk, bizonyos értelemben az informa-tikai eszköz pótolhatja a járást, természetesen megfelelő korlátokkal értelmezve a dolgot. Ugyanígy pótolhatja a látást, természetesen itt is azért megfelelő önmérséklettel végiggondolva ezt. Számtalan olyan területe lehet a fogyatékos emberek életének, létének, ahol az informatika hátrány-kompenzációs és rehabilitációs eszközként, gyógyászati segédeszközként is felfogható.

Az informatika, mint munkaeszköz

Az informatika ugyanakkor egy másik oldalról megközelítve munkaeszköz. Ma mindennapjaink munkaeszköze, és az informatikát itt most tágan értelmezve gondolom. Nem csak a számítógépre gondolok, mint munkaeszközre, amely egyrészt szövegszerkesztő, hanem az információ-használat szempontjából; az információhoz való hozzájutás, az információ befogadása, a képzés és a munkavégzés szempontjából is egy olyan munkaeszköz, amit a mindennapjainkban egyre többen használunk. Munkaeszköz a föld a mezőgazdaságban dolgozók számára, munkaeszköz a toll, vagy a jogszabálygyűjtemény a jogász számára, de ha mindezeket a szakmákat, területeket összevonjuk, azt látjuk, hogy az informatika mindnyájuk számára munkaeszköz. Ma már a mezőgazdaság is elképzelhetetlen informatika nélkül, mert olyan fölgyorsult módon történik a különböző szakmák, foglalkozások művelése; olyan mennyiségű és minőségű információáramlást igényel, ami nélkül nem lehet ezt művelni. Ha a saját szakmámra gondolok, én jogász vagyok, ügyvéd vagyok. Amikor a szakmát kezdtem, ügyvédként lehetett dolgozni informatika nélkül, ma elképzelhetetlen. Ma az információkhoz pillanatok alatt kell hozzájutni, ebben a felgyorsult világban kell ügyekről döntéseket hozni. De mondhatnánk számtalan területét az életnek: egy kohászati üzem is, egy esztergapad is elképzelhetetlen informatika nélkül, mindennek az eszközrendszernek a komplexitása nélkül, merthogy ez egy generális munkaeszköz.

Az informatika, mint szocializációs eszköz

Szerintem az informatikának még több fontos jellege is van, egyet szeretnék csak kiemelni, ez a szocializációs eszköz jelleg. Úgy gondolom, hogy ma is nap, mint nap bebizonyosodik, hogy az informatika az emberi kapcsolatoknak újfajta dimenziója, és egy modern szocializációs környezetet is jelent. Olyan eddig nem ismert emberi kapcsolatok jönnek létre, ami az informatika segítségével áthidalja a távolságokat, így egy világszocializációs eszköz. Egy-egy kis munkaközösségben lezajlik a szocializáció spontán módon is, de a világban lezajló szocializáció, a világ kapcsolatrendszere az informatikai eszközök nélkül elképzelhetetlen volt sokáig, vagy sokkal lassabban zajlott. Ma az informatikai eszközök használatával egy globális szocializáció is létrejöhet, hiszen néhány másodperc alatt a világ másik táján élő, dolgozó emberrel kapcsolatot teremtve összekapcsolható a két életforma, a kétfajta foglalkozás, munka, ezáltal mindaz, ami a világ két részén rendelkezésükre áll az embereknek.

Elektronikus gazdaság - elektronikus kereskedelem

Beszéltem arról, hogyan kapcsolódik az informatikához a gazdaság. Még néhány gondolatban arról szeretnék beszélni, hogy mit jelent az elektronikus gazdaság. Az elektronikus gazdaság ágazat azt jelenti, hogy az informatika a működésével kapcsolatos gazdasági ágazat. Hogy ez működjön - akár a software vagy a hardware oldalról -, létrejött egy önálló gazdasági ágazat. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy számtalan, az életnek korábban ettől távol álló területén is létrejött önálló gazdasági ágazat, mondjuk az elektronikus kereskedelem, ami teljesen új dimenziója a kereskedelemnek, ez korábbi világunkban nem létezett.

Ha azt vizsgáljuk meg, hogy a mai előadás címében az informatika, az akadályok és hátrányok leküzdése, és az elektronikus gazdaság hogyan függ össze, akkor látni kell, hogy számtalan olyan pont van, amely összekapcsolhatja a mozgáskorlátozott, a fogyatékos emberek életét a gazda-sággal, az elektronikus gazdasággal, és segítséget nyújthat azoknak a hát-rányoknak a leküzdésében, amely a fogyatékos emberek életét nap, mint nap érinti. Úgy gondoltuk ennek a konferenciának a megtervezésénél, hogy ennek az összefüggés rendszernek több oldaláról kell beszélni ahhoz, hogy világosan láthassuk a kapcsolódási pontokat és azt, hogy mit jelent fogyatékos emberek számára egyrészt az informatika használata és hogyan tudják azt aprópénzre, készpénzre váltani. Milyenek a lehetőségek, milyenek az eszközök, hogyan lehet ebből profitálni társadalmi szinten, és hogyan lehet ebből profitálni az egyén, a fogyatékossággal élő ember szintjén.

Amikor a mai konferenciát jó szívvel a figyelmükbe ajánlom, akkor arra kérem Önöket, hogy próbáljanak ezekre az összefüggésekre rájönni, próbálják ezeket az összefüggéseket felfedezni, és a mai konferencia tanulságait a hétköznapi életbe készpénzre váltani és hasznosítani. Ehhez a munkához kívánok a mai napra sok jó előadást és szép napot annak érdekében, hogy a nap végén majd gazdagon távozhassanak.

Informatika = Számítástechnika = Elektronika

A mai informatika a számítástechnikának, és ezen keresztül az elektronikának az eszközeit használja, amit persze nem hagyhatunk figyelmen kívül.

Ha azt akarjuk megvizsgálni, hogy az informatika milyen hatást gyakorolt az emberiségre, a társadalomra, akkor tudomásul kell venni, hogy sokkal régebbi dolog ez, mint az elektronika vagy a számítástechnika.

Az információfeldolgozás alapvető módszerei
Szóbeli informatika

Az informatikának három nagy korszakáról beszélhetünk.

Az első korszak a szóbeli informatika, verbális informatika volt, aztán jött az írásbeli informatika és végül a mai kor, az elektronikus informatika.

Először a szóbeli, a verbális informatikáról. Mióta ember van, azóta létezik. Talán a teológusok megbocsátják nekem, ha azt mondom, hogy az emberrel egyidős. Az embernek a jellegzetessége, akár a definíciójaként is majdnem használhatjuk. Még a Bibliában is van olyan, hogy azt mondja Isten az embernek, hogy te adjál nevet a körülötted lévő jelenségeknek és élőlényeknek. Beszélj róluk, fogalmat alkossál. Ez tipikusan emberi tevékenység.

Az állatoknak is van informatikájuk, tudnak jeleket adni: ingerültségük, támadókedvük, vagy barátkozó kedvük van. Jeleznek arról, hogy éhesek, de nem tudnak olyasmiről beszélni, ami ott akkor nincs jelen, ami ott akkor nem érzékelhető, ez az embernek a sajátossága, és ez az emberi informatikának a kezdete. Két ember tud olyasmiről beszélni, amit esetleg egyikük sem látott, nem tapasztalt soha, csak hallott róla, vagy ki-találta. Ez nagyon magas fokú absztrakciót igényel, nem is véletlen, hogy még az embernek is évekre van szüksége, amíg megtanul beszélni, és ez a fogalomalkotás sikerül neki. Tehát azt mondhatjuk, ez az első informatikai forradalom, ez tette emberré az embert, borzasztó nagy változást hozott az életébe.

Mit kellett tudni hozzá, mit kellett megtanulni ahhoz, hogy valaki ebben az informatikai forradalomban részt vehessen, résztvevője legyen, alkalmazni tudja? Beszélni. Már említettem, hogy nem könnyű megta-nulni, de azért ez az embereknek általában szokott sikerülni. Azt is láthatjuk, hogy ennek a fajta informatikának van egy jellegzetessége: az úgynevezett forrásnak, aki adja az információt, és a nyelőnek, aki fogadja az információt, nagyjából ugyanazt kell tudnia. Mert van, aki szebben tud mesélni, de azért nagyon nagy különbség nincs a kettő között.

Írásbeli - nyomtatott informatika

A következő informatikai forradalom az írásbeli információfeldolgozás megjelenése volt. A beszéd olyan információfeldolgozási mód, ahol az információ tárgyának nem kell ott, akkor érzékelhetően jelen lenni. Az írásbeli feldolgozás egy lépéssel előbbre, vagy messzebb megy. Már az információ adójának, a forrásnak sem kell jelen lenni. Olvashatok egy könyvet egy olyan embertől, aki sok ezer kilométerre él tőlem. Olvashatok egy könyvet egy olyan ember tollából, aki sok száz éve meghalt már, és így tovább. Tehát nem kell jelen lenni az adónak. Persze ez a fajta információfeldolgozás még nehezebb dolog, még komolyabb absztrak-ciós szintet igényel, mert nem látom az illetőt, nincs metakommunikáció, nem tudok visszakérdezni tőle, úgy hogy ezt a fajta informatikát használni bizonyára nehezebb. Van azonban egy előnye éppen az által, hogy nem kell ott lenni az adónak, ahol a vevő van, úgyhogy sokakhoz el tud jutni nagy távolságra térben, időben egyaránt az ilyen fajta informatika.

Ez különösen akkor vált igazzá, amikor a nyomtatás révén nagyon elterjedt az információfeldolgozás. Itt már egy picit elválik az adó, meg a vevő szerepe. Mindegyiknek kell írni-olvasni, de azért azt tudjuk, hogy vannak olyan emberek, akik már olvasni még csak-csak, de írni nehezebben tudnak. Technikai eszközöket is kell kezelni, de a különbség picit nagyobb, mint ami a korábbi volt.

Elektronikus információfeldolgozás

A mai kor információfeldolgozási módszere az elektronikus információfeldolgozás. Itt két újdonságról beszélhetünk. Az egyik, hogy a ko-rábbi módszerek megmaradtak, csak a határaik hallatlanul kitárultak. Szóban tudok információt cserélni valakivel, aki Amerikában van - telefonon keresztül, írásban tudok úgy információt cserélni az e-mailen keresztül, hogy szinte egyidejűleg a másik földrészen olvasható lesz és megnyitható a válasz. Tehát a régi módszerek kitágult keretek között.

Az információszolgáltatásnak a forrása most már nem egy forrás, hanem nagyon-nagyon sok forrás. Ha fölmegyek az Internetre, nem mondom hogy végtelen, mert matematikailag nem lenne igaz, de számomra megfoghatatlanul sok forrás között választhatok. Ez az információ, amit így kapok, rendkívül változatos. Hangok, képek, mozgóképek vannak. Szagok éppen nincsenek, de az is megoldható, hogy legyenek, úgy hogy sokkal alacsonyabb absztrakciós szint kell hozzá, mint a korábbiakhoz. És ez nagyon fontos dolog, mert ez azt jelenti, hogy kevesebb erőfeszítéssel, sokkal szélesebb körhöz el tud jutni az ilyenfajta információ. Érdekes ugyanakkor, hogy ennél a fajta információfeldolgozásnál a forrás és a nyelő már nagyon intenzíven szétválik.

Annak, aki készíti TV programot, a számítógépes rendszert, aki üze-melteti a távközlési hálózatot, az egyfajta szakma. A beszéd nem volt szakma, az, hogy beszélni tud az ember, de még az se, hogy írni tud. Ezzel szemben, akik használják, sokkal kevesebbet kell erről tudniuk, és viszonylag egyszerűen használhatják. TV-t, rádiót bekapcsolni, hall-gatni mindenki tud, és afelé közeledünk, hogy a számítógép használat is általános legyen. Legalábbis mi itt ezen igyekszünk, amikor az ECDL tanfolyamokat tartjuk. Mindenesetre a különbség nagyon nagy a forrás és a nyelő között.

Összefoglalva lehet látni három görbét, hát engedjék meg, hogy azért az egykori matematikus mivoltom ennyiben legalább megjelenjen, hogy ilyet mutassak. Érdekes dolog mindenesetre az, hogy az információ-feldolgozás kapcsán a hatótávolság nő, szinte azt mondhatom, lineárisan nő, a forrás-nyelő közötti távolság nagyon erősen nő, de az absztrakciós szint, amire szükség van az információk megértéséhez és feldolgozásához, viszonylag magasan indul, emelkedik és most lefelé, alacsonyabb szintre tart.

Mit kell tudni egy mai átlagembernek?

Azt gondolom, hogy beszélni, írni, olvasni most is kell tudni. Nem szabad elfelejtenünk a régi fajta információfeldolgozási módokat. Néha bizony a hallgatóimmal beszélve, illetve olvasva a dolgozataikat, kicsit elbizonytalanodom abban, hogy tudnak-e ők igazán úgy beszélni, úgy írni és olvasni, ahogy kellene. De hát azért ezt nem nevezhetjük felesle-gesnek, és tudni kell a számítógépeket, a programokat használni, és itt az ECDL-re hivatkozok. Nem kell tudni lúdtollat meghegyezni, meg ilyesmi. Tehát bizonyos technikai eszközök már fölöslegesek, de azért a régi információfeldolgozási módok még kellenek.

És mit kell tudni egy olyan embernek, aki ma fiatal, aki majd még évtizedekig akar élni ezen a földön, és akarja használni az informatikát? Megint azt mondom: beszélni, írni, olvasni kell tudnia. Tudnia kell kezelni az informatikai eszközöket, de érdekes módon azt is elmondhatjuk, hogy egyre kevesebbet kell tanulnia hozzá, mert egyre könnyebbek lesznek ezek az eszközök, és könnyebb lesz a használatuk.

Nem olyan meglepő dolog ez, egy más területről hadd hozzak egy példát. Olvastam, hogy amikor Magyarországon az első gépkocsit vásárolta Budapesten egy Hacsek nevű fényképész, akkor a Benzgyár a gépkocsi mellé mérnököt is küldött, mert csak az tudta elindítani a motort. Akkor ahhoz egy mérnök kellett, manapság azért már az autót többnyire el tudjuk indítani mérnök nélkül is. Ugyanez a helyzet a számítástechnikával is. Amikor én kezdtem a szakmát, akkor néhány tucat megszállott ember bíbelődött csak a gépekkel, és a többiek borzadva elfordultak tőlük. Ma azért még mindig tele van a terem, amikor valamilyen számítógépes tanfolyamot tartunk. Egyre egyszerűbben lehet hozzáférni ezekhez az eszközökhöz, és úgy gondolom, hogy ez trend lesz.

Mit hoz a jövő?

Csak a közeljövő, mert a távoli jövővel inkább ne foglalkozzunk. Valamikor a 40-es évek végén az IBM egyik vezetője nyilatkozott úgy, hogy valószínűleg 4 számítógépre lesz szükség a világon, de többre nem. És tessék megnézni, már ebben a teremben is hány van belőle. Úgyhogy nagyon óvatosan kell bánni az ilyen futurológiai jóslatokkal, inkább csak arra mernék szorítkozni, hogy ami most már élő trend, azt nézzük meg, hogy hova vezet.

A Moore-törvény

Van egy törvény, amit az informatikusok szívesen idéznek, ez a bizonyos Moore-törvény. Ennek lényege, hogy a mai számítógépek körül-belül másfél évente megduplázzák a sebességüket és ilyenformán a teljesítményüket is. Persze nem tudjuk, hogy ez meddig érvényes. Egyesek azt mondják, hogy 10, mások hogy 20 évig lesz még érvényes. Már ez-előtt 10 évvel is volt, aki várta, hogy megszűnik ennek a törvénynek az érvényessége. Egyelőre még él, és ennek érdekes hatása van. Jó, lehet megint azt mondani, hogy évtizedekkel ezelőtt már elkezdődtek olyan ambiciózus projektek, amelyek valami új elvű számítógép kidolgozásra irányultak. De ezek nem nagyon működnek, mert még olyan jók a régik, és még hatékonyan működnek. Megint tudok az autózásból egy példát mondani. Azt hiszem, hogy amióta van autó, minden józan ember számára világos, hogy őrület a motor, ami abban van: hogy egy fém csőben egy fémdugó föl-alá csúszkál, és azt egy könyök próbálja forgó mozgássá alakítani. Minden józan konstruktőr próbál rotációs motort készíteni, utoljára a Vankel-motor volt ilyen, de nem tudnak eredményre jutni, mert túl jó még az a régi konstrukció.

Mit hoz a jövő? - Digitális konvergencia

A mai számítógépek? Nem látjuk, hogy mikor lesznek igazán új elvűek. De mit tudnak ezek a számítógépek? Azt látjuk, hogy egyre gyorsabbak, egyre kisebbek lesznek, ez minőségi változásokat is jelent. A másik az, hogy a drót nélküli kommunikáció hallatlan mértékben terjed. Nemcsak a mobiltelefonra gondolok, bár az is ide tartozik, hanem arra, hogy a számítógép körüli eszközök most már egyre inkább kábel nélkül csatlakoznak a géphez, tehát könnyebben kezelhetőek. És itt van a digitális konvergenciának nevezett jelenség, ami azt jelenti, hogy a számítógép, a távközlés és a média összeolvad. Már most is vannak ilyen kis tenyérnyi számítógépek, amikkel lehet telefonálni, esetleg televíziót nézni. Ez egyre elterjedtebb és általánosabb lesz.

Alkalmazott informatika

Csak néhány példát hadd mondjak belőlük. Az intelligens ház - erről sok cikket írtak. Mindenki természetesnek veszi már azt, ha egy házban központi fűtés van, érzékelő van, amely megállapítja, hogy hideg vagy meleg van-e, kikapcsolja a fűtést, bekapcsolja a fűtést. Van egy érzékelő, ha jön a betörő, szirénázik a rendőrségen, és hasonlók. Ahogy a fűtést tudja kapcsolgatni az érzékelő, ugyanúgy észreveheti egy másik érzékelő, hogy kifogyott a sör a hűtőszekrényből, és jelezhet, persze akkor már ne nálam, hanem a boltban jelezzen, hogy valamilyen módon intézkedjenek, jöjjön másik sör. Tehát ilyesmi biztosan könnyebbé teheti az életünket. Az autóink már tele vannak informatikai elemekkel. Ha másra nem is gondolunk, mint a blokkolásgátlók, a fékerő-elosztók, és így tovább, lehetne sorolni. Aztán ott vannak a helymeghatározó eszközök: a mű-holdak segítségével meg tudjuk mondani, hogy pontosan hol vagyunk, és az autóban is vannak már ilyenek. Azt is meg tudja mondani, hogy mikor kell jobbra kanyarodni. Ettől kezdve már csak egy icipici lépés az, hogy a kormányt se mi tekerjük, hanem azt is valami szerkezet teszi. Azt hiszem, ez elég hamar be fog következni.

Az informatika és az orvostechnika

Látjuk a különféle orvosi-technikai, diagnosztikai eszközöket. A nagyothallóknak tudnak olyan chipet készíteni, ami közvetlenül az idegrendszerre rávezeti valahogy a levegő rezgését és segít nekik. Szintén új fejlesztés - éppen Magyarországon Roska Tamásék biztató kísérleteket végeznek intelligens chipekkel -, amellyel talán már a közeljövőben még látni is lehet a chip segítségével, így valamilyen szinten tudják a szemet pótolni. És a protézisek, különféle izületek. Részben technikai kérdés, de nem csak az, hiszen ezeknek az izületeknek információkat kell az agyhoz küldenie, onnan kapnia, tehát ez informatikai kérdés. Nagyon nagy a fejlődés ezeken a területeken is. Azt szokták mondani, hogy az új technológiákon általában új társadalom szerveződik. És ez nemcsak az informatikára, másfajta társadalmi szerveződésekre is igaz. Hiszen tessék csak arra gondolni, hogy amikor az ipari forradalom bekövetkezett, egészen megváltozott a társadalom szerkezete, ma is ilyen változás előtt állunk.

Aki nem tart lépést, lemarad

Mit hozhat számunkra ez a változás? Egy biztos, aki a változáshoz nem alkalmazkodik és lemarad, annak biztosan rossz lesz. Tehát figyelnünk kell arra, hogy mit vár tőlünk ez a változás. Itt idéznék egy nem modern költeményből, Arany János Toldi estéjéből: "Hajt az idő gyorsan, rendes útján eljár, ha felülünk, felvesz, ha maradunk, nem vár."

Erre kell elsősorban felkészülnünk: változik a világ, gyengül, ami erős, és erős lesz, ami gyenge volt azelőtt. De az a változás, ami előtt állunk, egyben új lehetőségeket is ad. A korábbi különféle technológiai forradalmak és változások, gazdasági forradalmak és változásai adott esetben azoknak kedveztek, akiknek volt szenük vagy vasércük, tengerük vagy olajuk. Úgy tűnik, hogy ez a mostani változás nem ilyen jellegű. Ugyancsak a Toldi estéjéből még két sort, ami a mai napig időszerű: "Más öltőbeli nép, más ivadék nő fel, aki ésszel hódít, nem testi erővel." Most a testi erőbe persze besorolhatjuk ezeket a természeti kincseket is.

Áldás vagy átok?

Természetesen nem volna teljes ez a rövid kis beszámoló, ha csak arról beszélnék, hogy milyen pozitívumokkal járhat ennek az új társadalomnak a kialakulása. Hátrányokkal is járhat. A kitágult világ kellemetlenségekkel is jár. A múltkor a TV-ben talán hallották, amikor rendőrségi nyomozásról volt szó. A részletek nem érdekesek, csak az, hogy tudni lehetett, az illető Balatontól Budaörsig lejutott, mert ahogy ment, a mobil-telefonja egyik cellába bejelentkezett, másikból ki, és ez nyomon követhető volt. Az is nyomon követhető, hogy én merre jártam, vagy Önök közül bárki, akinek mobiltelefon van a zsebében, hol jár. Ez így működik, egy ilyen technológiának meg vannak a maga hátrányai, és nemcsak arra gondolok, hogy rosszra is lehet használni. Lehet bombát csinálni, amit az informatikai eszközök vezérelnek. Van ilyen, nagyon pontosan tudjuk, mennyi ilyen van.

De tudnunk kell, hogy egy társadalom, amelyik valami korszerű technológiára számít, erre épít - muszáj erre építenünk - mindig ki va-gyunk szolgáltatva a technológiának. Nagyon egyszerű: ha valahol a Kö-zép-Afrika dzsungelében élőktől megkérdezzük, okoz-e nekik gondot az áramszünet, nyilván nem fogják tudni, hogy miről beszélünk. New Yorkban már egy áramszünetbe bele lehet halni, mert megfullad az em-ber, nincs szellőztetés, és hasonlók. Így van ez az informatikával is, és persze ezt rosszindulatúan is lehet befolyásolni.

Informatikai társadalom

Igen! Ez az informatikai társadalom, amelyik alakul, ez ésszel hódíthat, vagy mi ésszel hódíthatunk benne. Ez ad óriási lehetőséget azoknak, így Magyarországnak is, mert mi gyengék vagyunk a különféle energiában és természeti kincsekben. És akik esetleg testi erővel rosszabbul vannak ellátva, de ésszel igen, nekik ez szintén óriási lehetőség.

Egy valamire kell tekintettel lennünk és vigyázni rá: a társadalmat, az informatikai társadalmat ugyanolyan emberek fogják alkotni, mint a ko-rábbiakat alkották. Ugyanolyan emberek jó és rossz szándékaival, segítőkészségével, önzésével, a maguk ártó hajlamával együtt. Az ember alapjában véve nem változik.

Hogy milyen lesz az informatikai társadalom, elsősorban rajtunk múlik. Nekünk kell megcsinálni ezt a társadalmat. Azt mondta egyszer egy okos ember, hogy ha nem tudjuk, milyen lesz a jövő, alkossuk meg! Egy picit valahogy erre szeretnék mindenkit bíztatni. Lehetőség van benne a jóra, a rosszra, próbáljuk meg jó irányba terelni ezt a jövőt.

Ennek a rövid előadásnak a bevezetőjében Havas professzor úrnak a Mindentudás Egyeteme-béli előadását ajánlottam a tisztelt kollegák figyelmébe. Engedjék meg, hogy a befejezést tőle kölcsönözzem, amivel ő köszön el a Mindentudás Egyetemén, hiszen tulajdonképpen erről van szó. Az Ember Tragédiájából idézte az Úr szavát: "Mondottam ember, küzdj, és bízva bízzál." Ha megpróbálunk így összefogni, akkor úgy gondolom, hogy élhetővé tudjuk tenni ezt az informatikai társadalmat.

Nagy leckét kaptam Derera úrtól, amikor a fenti címet adta az előadásomnak. Elég nagy bajba kerültem, mert én is azon gondolkodtam, hogy 2014 lesz. Te jó Isten! Mi lesz? Fogalmam sincs, hogy mi lesz 10 év múlva, és megpróbáltam visszagondolni az elmúlt 10 évre.

Az sem volt könnyű, hogy mi volt 1994-ben. Azt számoltam, hogy nekem már majdnem 20 éve van otthon számítógépem, de '94-ben még azért nem sok embernek volt, és azt hiszem, hogy mobiltelefonom sem volt. És gondoltam, hogy megkérdezem azokat, akik itt ülnek a teremben, hogy 10 évvel ezelőtt hányuknak volt mobiltelefonja? Öt embernek volt mobiltelefonja. És hányan gondolták azok közül, akiknek még nem volt, hogy lesz 10 év múlva mobiltelefonjuk? Egy páran gondolták, de sokan nem gondolták. És hánynak van most mobiltelefonja? Rossz volt a kér-dés, kinek nincs mobiltelefonja? Körülbelül ugyanannyian vannak, akiknek nincs, mint akiknek 10 évvel ezelőtt volt. Tehát a kérdés elég nehéz, hogy mi lesz 10 év múlva! Azt gondolom, hogy nehéz megválaszolni. Mondhattam volna azt is, hogy hányan gondoltuk, hogy igazából nem is telefonunk lesz, hanem videotelefonunk, mert már videotelefon is van. Tehát én sem tudom megmondani, hogy mi lesz 10 év múlva, így megpróbálok arról beszélni, hogy mi van.

Újszerű foglalkozás

Újszerű és érdekes kérdés, mert mi számít újszerűnek, ez is nagyon relatív. Szerintem nincs új a nap alatt, változnak a dolgok, mert hogy minden változik, és ezért új formában jelentkeznek. Új foglalkozást kell mondani, vagy csak újszerűt? Mert újszerű persze van, hiszen a professzor úr is elmondta, hogy minden foglalkozás változik, és szinte min-den foglalkozásba beépül az informatika. Vegyük a legegyszerűbbet, a gépírónőket. Írógépet sehol se lehet látni. Eléggé megváltozott az a munka, de valószínűleg nagyon sok szakmára, vagy majdnem mind-egyikre igaz, a példákat a professzor úr felsorolta. A technikai lehetőségek már ma is korlátlanok.

Aki azt várja tőlem, hogy ezeket felsoroljam, annak csalódást fogok okozni, mert nem tudok ilyen újszerű technológiáról vagy technikai lehetőségekről beszámolni. Ami a víziót illeti, megkérdeztem magam, hogy miért pont engem kért meg Derera úr, hogy vizionáljak. Mindig olyan badarságokat beszélek, vagy így a levegőben fél méterrel a padló fölött állok, és azért mondja, hogy vizionáljak. Akkor megpróbáltam.

Nünükéim

Valaki egyszer egy szakmai beszélgetésen, amikor a saját vízióimról beszéltem, elnevezte ezeket a gondolatokat nünükéknek. Akkor most elmondom a nünükéimet, az agylövéseimet, amit én gondolok az informa-tikáról, az információs társadalomról.

Azt gondolom, hogy az info-kommunikációs technológia, tehát az, ami és ahogyan fejlődik, nagyszerű eszköz. Igazában arról van szó, hogy ennek a gyakorlati alkalmazását kellene kiszélesíteni. A lehetőségek meg vannak, csak ma még nagyon kevéssé használják ki ezeket. Tehát a prob-léma véleményem szerint a gyakorlati alkalmazással van. Az info-kommunikációs technológiát nagyon jól lehetne használni az élet minden területén, természetesen a szórakozásban is, de ugyanúgy a munkában, a tanulásban, az egészségügyben. A lényeg, hogy ezek az alkalmazások valóságos igényt elégítsenek ki, tehát amire az embereknek tényleg szükségük van, és hogy ezek az igények ne mesterségesen gerjesztett igények legyenek. Mert ilyennel is találkozunk. Vannak olyan igények, amik valóságos értékeken alapulnak, és tényleg szükségletnek lehet őket nevezni. Valószínűleg erre én azért is vagyok érzékenyebb, mert ahol az államapparátusban most ülök, ott komolyan felvetődik, hogy az állam-nak természetesen az a dolga, hogy a szükségleteket megpróbálja kielégíteni. Tehát akik önmaguktól erre nem képesek, azokat ebben segítse.

Ami a víziót illeti, van egy vízió az én fejemben is, amelyik arról szól, hogy ez a technológia valóban alkalmas az életminőség javítására, arra, hogy a gazdaság működését hatékonyabbá, versenyképesebbé, tehát ilyen értelemben erősebbé tegye.

Tehát amikor arról beszélünk, hogy életminőség javulása, annak egyik része biztos az anyagi jólét lesz, és ilyen értelemben a gazdaság meghatározó. De az életminőségnek van egy másik része is - véleményem szerint -, hogy az emberek kényelmesebben, olcsóbban, nyugodtabban éljenek, a szolgáltatások javuljanak, tehát olyan szolgáltatások legyenek, amihez könnyen hozzá lehet férni. Hogyha ez közigazgatási szolgáltatás, akkor ráadásul ennek átláthatóbbnak kell lennie. Fontos, hogy az emberek ne legyenek kiszolgáltatottak, ezt az info-kommunikációs technológia jól tudná szolgálni. Ez víziónak talán elmegy, de az a kérdés, hogy ezekhez a szolgáltatásokhoz hozzáférnek-e az emberek, illetve, hogy ebben az újfajta világban, az új típusú munkában részt tudnak-e venni, és akkor való-ban fölvetődik a kérdés, amit esélyegyenlőségnek nevezünk. Ez fontos érték ennek a kormánynak is, és az EU-nak is, ahova most már napokon belül csatlakozunk.

És akkor térjünk vissza a két nünükémre: az egyik, az e-munka, a má-sik az e-esély. Erről a két dologról lenne most szó.

E-munka - e-esély

Nézzük először az e-munkát. Ezeket a képeket a teremben ülők közül talán páran már látták. Itt azt próbálom általában mondogatni, hogyan is változik meg a munka. Amit elnök úr is mondott a bevezetőjében, hogy valóban beépül a munkafolyamatokba az informatika. Én is ezt próbáltam itt ábrázolni, láthatóvá tenni, hogy a hagyományos munkák általában materiális munkák voltak, tehát mindig valamilyen anyag kellett a különböző munkafolyamatokhoz, amit fizikailag megmunkáltak, továbbítottak. A változás olyan irányt mutat, ahol a munkák nagy része informatizálódik, illetve egy idő után még inmaterializálódik is. Tehát nem lesz szükséges hozzá anyag. Egy példát mondok csak: a Kodak gyár nem szállít már Európába hagyományos filmet, és hagyományos gépet. Most már csak elektronikus apparátok vannak, mára valószínűleg a legtöbb ember ezt használja. Teljesen megváltozik az a munka, megszűnnek majd a hagyományos fotólaborok. A fényképésznek a munkája is megváltozik, és ő is informatikus lesz, ha úgy tetszik. De ez csak egy példa. Ez a változás nagyon sok helyen megfigyelhető az irodai munkában is, ahogy már az előbb említettem. Az egyik kép a hagyományos munkahelyet mutatja, ahol ott van egy főnök. Ott vannak az emberek, különböző eszközökkel dolgoznak, ilyen értelemben fizikai munkát végeznek, még akkor is, hogyha az szellemi munka. Úgy értem, hogy fizikai, tehát materiális munkát végeznek.

A másik képen pedig az a változás látható, amit ott fent ezzel a három betűszóval jelöltünk, hogy BPR - a folyamatok újraszervezése. A másik betűszó az e-city, vagyis az info-kommunikációs technológia alkalmazásával ezek a folyamatok letisztulnak, újraszerveződnek, és akkor újfajta munkahely alakul ki, ahol a munkákat már számítógépen végzik. Mindegy volt, hogy azelőtt mi volt a valóságos munka, kívülről nézve mindenki ugyanazt csinálja. Ül a számítógép előtt és rontja a hátát.

Távmunka

A következő képen megpróbálom elmagyarázni, hogy mi a távmunka, amiről itt már sok szó esett, és ami valószínűleg sok mindenkit érdekel, mert hogy valóban azt gondoljuk, hogy bizonyos fogyatékossággal élők számára ez valóban megoldást jelentene.

A távmunka csak annyit jelent, hogy ott az előző rajzon még bent ült az ember a munkahelyen, most pedig nem azon a munkahelyen ül, hanem otthon, vagy egy másik helyen. Távmunkában ugyanazt csinálja, amit eddig is csinált - ilyen értelemben a mai definíció szerint is - ugyanabban a foglalkoztatási formában, csak fizikailag nem azon a munkahelyen dolgozik. Itt az előbb látott folyamatot kicsit tovább vittem és így átvezet a dolog oda, hogy a nagyon sok munkafolyamat immaterializálódik, tehát anyagmentessé tud válni. Akkor valóban lehet mondani, hogy elektronikus szolgáltatás valósult meg, amit tehát elektronikus úton vehetünk igénybe. Az ábrán a jobb oldali rész azt mutatja, hogyha már nagyon sok ilyen lesz, ha sok helyen dolgoznak távmunkában, akkor elkezdenek ezek a munkák, a munkahelyek specializálódni, és lehet, hogy nemcsak ugyanannak a munkahelynek tudják elvégezni a munkát. Itt még csak azt látjuk, hogy már minden munkahely átalakult elektronikus munkahellyé.

E-munka - e-foglalkoz(tat)ás

Ezen az ábrán viszont azt próbáltam megmutatni, hogy mi az e-munka. Tehát ami az első nünüke volt. Én nem távmunkáról szeretek beszélni, mert úgy érzem, hogy a távmunkában valóban a távjelleg a fontos.

Hogyha az lenne a cél, hogy a közlekedés terhelését csökkentsük, tehát kisebb legyen a közlekedés, akkor egy jó válasz rá, hogy nem kell az embereknek mozogni, maradjanak ott, ahol laknak, és akkor kisebb a környezet szennyezése is. Ez is egy nagyon fontos dolog, nyilván aki mozgáskorlátozott, annak ez nagyon jelentős különbség, hogy nem kell mozognia. De ilyen értelemben úgy tűnik, hogy még nem nagyon működik, mert alig van távmunka. Sokan vannak, akik távmunkát végeznének, akik munkát kínálnak, azok kevesen. Azt gondoltuk, hogy ebben a felfogásban a munkaadókkal van a baj. A munkaadókat kellene támogatni, vagy bátorítani, és akkor majd több lenne a távmunka. A véleményem az, hogy nem ez a probléma, hanem az, hogy nincs elég munka. Tehát nincs elég olyan munka, amit távmunkában lehetne végezni, mert ha volna, akkor a munkaadók adnák, mert azt gondoljuk, hogy ez megéri mindenkinek. Ahhoz, hogy elég munka legyen, olyan folyamatnak kell végbemenni, hogy a munkák elektronizálódjanak és szervezzék újra azokat, valamint elektronikusan lehessen a munkafolyamatokhoz szükséges információt átvenni, illetve visszaadni.

Tehát a munkának az inputja is és az outputja is - hogy ilyen szép angol szavakat mondjak - elektronikus legyen. Hogyha ez így van, akkor valóban nagy méretekben újfajta munkamegosztásról lehet beszélni. Ez a rajz ezt próbálja szemléltetni, vagyis kialakulhat egy munkahely, egy távmunkahely, ahol ott van egy újabb főnök, aki azt a munkahelyet vezeti, és az embereket irányítja, de a munkák a hálózaton keresztül különböző munkaadóktól jönnek. Mert hogy vannak olyan cégek, ahol megmaradnak a főnökök, de sokkal kevesebb ember dolgozik a cégben, mert a munkát távmunkában, ha úgy tetszik, máshol végzik el. Ez lenne az e-munka, illetve mondjuk úgy hogy e-foglalkoztatás.

Új foglalkozásokat nem gondolok kitalálni, nyilván van. Törtem a fejem, hogy mondhassak újszerű foglalkozásokat, és akkor gondoltam, mondom az IT mentort és a rendszergazdát, mert valószínűleg 10 évvel ezelőtt már volt néhány rendszergazda, de 20 évvel ezelőtt még nem. Hogy teljesen új foglalkozások jönnének létre, azt nem tudom. De azt igen, hogy újszerű foglalkoztatás lesz, és azt gondolom, hogy így van, így lesz. Tehát ezek a bizonyos közösségi helyek, amik már ma is látszanak, szerintem távmunkahelyként fognak működni abban az értelemben, ami azt jelenti, hogy azok ülnek ott, akik a különböző munkákat, ilyen e-munkákat el tudnak végezni.

Információs forradalom

Ebben az értelemben valóban ott tartunk, hogy ez az info-kommunikációs eszköz, az informatika megváltoztatja a világot. Igen sokan mondják, hogy hasonló folyamatról van szó, mint az információ, mint az ipari forradalom idején egy információs forradalomban, és a tech-nika a különböző emberi képességek javítását vagy pótlását végzi el. Egyébként a világ ugyanaz marad ugyanazokkal az emberekkel, a technológia az írást, az olvasást, a beszédet, a kézügyességet, a memóriát esetleg a döntési képességet tudja javítani, vagy pótolni. Bár ez kérdés, hogy így van-e. Ami nem pótolható ezzel a technológiával, az meg átalakul, kiváltódik, és akkor beszélünk a virtuális valóságról. Ez nagyon érdekes dolog, és akkor majd én is mondhatok érdekes történeteket.

Virtuális valóság

Egy kollégámmal egyszer erről beszélgettünk, hogyan is van ez. Bár a történet hasonlít a ló végtermékhez, abban az értelemben, hogy az emberekben megvan az a vágy, hogy megismerjék a földet, tehát utazzanak. Hogyha azt gondoljuk, hogy ez tényleg egy olyan erős igény és annyira hozzátartozik az emberi léthez, hogy előbb-utóbb ezt szükségletnek lehetne minősíteni. Vannak jelek, amik erre utalnak, mert például az idősek már ingyen utazhatnak a repülőn. Tehát valahogyan kezdjük elismerni ezt a dolgot. De ha mindenkinek ki akarnánk elégíteni ezt az igényét, akkor egyszerűen nem lenne annyi energia a földön. Nem tudnánk az összes embert mozgatni és elvinni a világ összes helyére.

Érdekes dolog az Internet és a virtuális valóság. Az analóg élményt meg lehet szerezni, nem pont ugyanazt, de valami nagyon hasonlót lehet találni az Interneten, és lehet, hogy 10 év múlva - ha ez volt az eredeti kérdés - lesz a számítógépnek egy olyan perifériája, amit az embernek a fejére kell tenni és akkor a szagokat is fogja érezni, meg mindenféle egyéb érzékszervek vagy érzékek továbbítódnak az Interneten. Akkor majd tényleg úgy fogja érezni magát, mintha ott lenne a tengerparton, mert a sós levegő illatát szippanthatja be. Miközben persze ott görnyed továbbra is a székén.

Esélyek, kilátások

A kérdés az, hogy mindenki hozzáfér-e? Hogy mindenkihez eljut-e, és mindenki részesedhet-e? És akkor itt van az a dolog, amiről már az előbb is szó volt. Hogy ez az újfajta társadalom, az információs társadalom egy újfajta erőforráson alapul, amit a professzor úr is elmondott, ez az információ. Ennek megvan az a jó tulajdonsága, szemben a hagyo-mányos erőforrásokkal, hogyha megosztjuk másokkal, akkor nekünk nem kevesebb lesz, nekünk ugyanannyi marad. Viszont a másiknak is meglesz. Tehát igazából ez osztódással szaporodik, és nem csökken, ami tulajdonképpen egy nagyon érdekes és jó tulajdonság. Még egy érdekes tulajdonsága van: ha már a rossz hatásokról is szó van, vannak rossz emberek, akik betörnek és elviszik másnak az értékeit. Ami az ember fejében van, azt nehéz tőle így elvenni. Ilyen értelemben is érdekes ez az információ. Viszont az információhoz való hozzájutás, annak birtoklása okozza az újfajta különbségeket, esélykülönbségeket, illetve a létező társadalmi különbségeket.

Informatikai egyenlőtlenségek

Ilyen értelemben nagyon rossz a helyzet, mert azoknak, akik eddig is rosszabb helyzetben voltak másoknál, a hátrányuk fokozódhat, hiszen az információhoz való hozzájutás esélye a számukra kisebb.

Itt van néhány grafikon, amiből sajnos az az oszlop hiányzik, amelyik a fogyatékossággal élőket mutatná. Nem azért, mert nem akartam bemutatni, hogy nem lenne kedvező a helyzet, de nem volt rá adat, én nem tudom ezeket az információkat. Van két adat, vagyis pontosabban három. Az egyik a kék színű a rajzon a PC-vel ellátottak, tehát akinek van számítógépe. A zöld azt mutatja, akik használják is a számítógépet. Akkor is lehet használni, ha neki nincs saját gépe, mert a munkahelyén, vagy valamilyen Internet Kávézóban, közösségi Teleházban lehet használni. Ezek mellett vannak az Internetet használók, őket a piros oszlop mutatja. Az első három oszlop az országos átlag, ami időközben lehet, hogy kicsit megemelkedett. Tehát számítógépet kb. az emberek egyharmada használ, Internetet pedig mondjuk 20%. Attól is függ persze, hogy milyen gyakorisággal és mire, de ezek elég alacsony számok. Ugyanez a szám Európában az Internet használatnál már 50%, Amerikában 70%, ebből látszik, hogy jól el vagyunk maradva, ezen belül Magyarország is.

Informatikai esélyegyenlőség

Vannak olyan embercsoportok, olyan rétegek, akik még az átlaghoz képest is le vannak maradva. Nyilván a fogyatékosok is ilyenek, de erről sajnos nincs adat. De látszik, hogy ide tartoznak az idősek, főleg a 60 év felettiek, és az alacsony jövedelműek, valamint egyéb hátrányos csoportok is vannak. Tehát ma sem egyformán jutnak hozzá az emberek ezekhez az erőforrásokhoz. Erre lenne a másik nünüke, az e-esély, vagy e-ernyő.

Ez a rajz azt próbálja elmagyarázni, hogy az esélyegyenlőség bizto-sítása olyan terület, ami szemben áll mondjuk az e-munkával, ahol elsősorban a piacra kell számítani. Ez állami beavatkozást igényel, illetve tesz elfogadhatóvá. Ez olyan terület, ahol a piaci mechanizmusok sohasem fognak működni, és ezt az esélykülönbséget nem fogják feloldani. Az állam mindig fog fordítani valamennyi pénzt a támogatásra - ezt mutatja az ábra. Igazában paradigmaváltásról van szó.

Egyedül nem megy

Ma különböző csoportok más-más érdekérvényesítő képességgel rendelkezve különféle jogcímeken elérik, hogy az állam támogatást adjon nekik valamilyen speciális célra. Általában sokféle rendeltetéssel, és többféle csoportról van szó.

Az igény persze sokkal nagyobb. Ha azzal példálózunk, hogy kapjanak a mozgáskorlátozottak támogatást számítógép eléréshez, és Internet használathoz, mert ez jogos igény, akkor ki kellene számítani, hogy hány emberről van szó, mennyibe kerülne ez egy hónapban, egy évben. Akkor az jönne ki, hogy erre a csoportra kiszámítva is sok százmillió forint kellene egy évben. De nem biztos, hogy mindenkinek igénye a számítógép és az Internet, mindenkinek más és más lehet.

Tehát az állam ne azt tegye, hogy ő döntse el, hogy kinek és mire adja a támogatást, hanem mondja meg, mennyi az a pénz, amit támogatásra tud fordítani. Bízza rá a civil szférára a támogatás elosztását. Valamilyen módon egy darabig nyilván normatív módon, de a csoporton belül akár más mechanizmusokkal, mondjuk a szubszidialitást érvényesítve, alacsonyabb szintre levive a döntést, ahol aztán pályázattal vagy más módon dönthetik el. Azok, akik ismerik a tagokat, meg tudják ítélni, hogy ki az, aki valóban rászorult, vagy valóban nagy szüksége van rá. A támogatásokat ilyen módon elosztva az informatika lehetővé tenné, hogy utána a másik oldalon mindenki választhasson, hogy melyik szolgáltatást akarja igénybe venni, lehet az tanulás, Internet használat, számítógép használat, vagy éppenséggel a távmunka is. Ahhoz, hogy versenyképes árral megjelenjen a piacon, mindenképpen valamiféle dotációra van szükség. Akkor ez a támogatás arra is fölhasználható lenne.

Nagyon örülök, hogy megint itt lehetek. Azzal kezdeném, hogy a Seed Alapítvány kisvállalkozások fejlesztésével foglalkozik, és én nemcsak kutatásokkal foglalkozom, hanem képzésekkel is. Tehát vállalkozást tervező emberek képzésével, tréningek tartásával, vállalkozóknak vagy vállalkozást tervezőknek tanácsadással foglalkozunk, és még ezen kívül is nagyon sok egyéb van a profilunkban. Ez a sok minden, ez a sokféle tapasztalat az, ami tud velem olyat mondatni, hogy az Önök számára is érdekes lehet. Engem is kész helyzet elé állított Derera úr, elküldve az előadás címét, azaz hogy az IT adta lehetőségek mit jelenthetnek vállalkozói szemszögből, vállalkozások alapítása, vagy működtetése szempontjából.

Elmondható, hogy nagy átlagban többen vannak, akik már vállalkoztak valaha, mint akik pillanatnyilag számlaképesek. Csak találgatni tudjuk, hogy ez mit jelenthet: visszaadták, befejezték, tönkrementek, megutálták, vagy egész egyszerűen a körülmények olyanok voltak, hogy ezt a dolgot valamiért megszüntették, vagy szüneteltették. Ferge úr az előadásában említette a távmunkát, és azt mondta, hogy ő azt a kifejezést szereti használni, hogy e-munka. Én pedig most egy kicsikét azért arra is figyelemmel, hogy sokan vannak, akik tavaly is itt voltak, már tudnak arról, hogy mi az a távmunka, hallottak róla, azért szeretnék egy kicsit erről beszélni. Arról van szó, hogy azt gondoljuk végig, hogy mik azok a területek az IT területén, hogy a munka vállalkozásként végezhető, és vajon hogyan kellene ezt végezni. Itt azonnal a távmunka kerül szóba, nem csak azért, mert azoknak, akik valamilyen módon akadályozva vannak abban, hogy a munkahelyre rendszeresen bejárjanak, az ő számukra ez egy előny. Nemcsak a megváltozott munkaképességűek, vagy a mozgáskorlátozottak csoportja, hanem például a kistelepülésen élők, vagy az otthon beteget ápolók, kisgyerekekkel otthon levők csoportjai. Tehát elég nagy és összetett ez a csoport. Ahelyett, hogy ők utaznának ide-oda, helyettük az információ utazik. Ez óriási lehetőség, hogyha rendszeres munkavégzésről van szó, ha arról van szó, hogy a modern info-kommunikációs eszközöket használja a munkavégző. Itt a számítógépre és az Internetre gondolok. Nemrég a Duna TV-ben részt vettem egy beszélgetésen, ahol egy nagyon kedves úr faggatott a távmunkáról, ennek az előnyeiről, hátrányairól. Egyetlen baj az volt, hogy mire elmondta a kérdést, és én kinyitottam a számat, már mondta a következő kérdést, mert nagyon rövid volt a műsoridő. Ennek következtében nagyon sokan betelefonáltak utána kérdéseket feltenni. Betelefonált egy hölgy is, aki azt mondta nekem, hogy ő le van százalékolva, nagyon gondolkozik azon, hogy a távmunka való-e neki, tőlem szeretné megkérdezni. És akkor ő most vegyen-e számítógépet, vagy ne, én mondjam meg. Azt válaszoltam a hölgynek, miután elmondta, hogy még nem tudja a számítógépet használni, és ezzel milyen munkát tudna végezni. Valamikor kozmetikus volt, ahhoz szokott, hogy személyes kapcsolata legyen az emberekkel. Válaszom az volt, nem biztos, hogy az ő esetében ez a dolog valóban bejönne. Különösen akkor nem, amikor ennyire mástól várja a döntést ezen a területen.

Távmunka és önfoglalkoztatás

Beszéltünk arról, hogy a távmunkánál ugyanazt a munkát, ugyanolyan formában végzi a munkavállaló, csak nem jár be rendszeresen az irodába, hanem otthonról, valamilyen erre a célra létesített központban, Teleházban dolgozhat, ahol ki van alakítva olyan helyiség, ahonnan munkát lehet végezni nyugodt körülmények között. De a távmunkát nem csak alkalmazottként lehet végezni, hanem vállalkozóként is, vagy ön-foglalkoztatóként. Azért mondom, hogy önfoglalkoztató, mert nem tudom, mennyire ismerős ez a kifejezés. Azt szoktuk általában hallani, hogy vállalkozó, vállalkozás. Ebben benne van minden, azok a cégek is, amelyeknek van 10 alkalmazottjuk, azok is, amelyeknek 500. Az önfoglalkoztatónak nincsen alkalmazottja, azt szeretné elérni, hogy ő maga, miként régen munkavállalóként, most más formában gondoskodjon a saját megélhetéséről, és nem tervezi azt, hogy növekedik, hogy tőkés lesz. Azt sem tervezi, hogy alkalmazottakat fog felvenni. Egész egyszerűen ő maga szeretne megélni ebben a jogi formában. Tehát az önfoglalkoztatás, bizonyos egyéni vállalkozó, vállalkozói igazolvánnyal rendelkező, vagy nagyon sokszor úgy szoktuk mondani, számlaképes ember.

Távmunka és helyszínei

A távmunka végzésnek különböző helyszínei vannak. Az otthonon kívül leginkább elképzelhető az is, hogy valamilyen központban, és az is, hogy a távmunkás ide-oda mozog, vonatozik, ez Magyarországon a legkevésbé elterjedt. Az is kérdés, hogy távmunkát, milyen területeken lehet végezni, és mi ezeken a területeken tudunk-e olyan nyújtani, ami miatt nekünk esélyünk van a munkaerőpiacon. Felsoroltam néhány dolgot: piackutatás, értékesítés, tervezés, logisztika, marketing, levelezés, telefonos ügyintézés, könyvelés, szövegszerkesztés, fordítás, adatrögzítés, honlap készítés, de nagyon sok van még, pl. ügyfélszolgálati tanácsadás, egyéb tanácsadás. Minden olyan feladat, ahol nincs szükség arra, hogy a munkát végző folyamatosan, személyes jelenlétével gazdagítsa azt a céget, akinek dolgozik. Ezeket a munkákat lehet időszakosan, heti néhány napban, vagy akár folyamatosan, állandóan otthonról vagy más helyszínről végezni. Hivatkozom újra Ferge úr előadására, aki azt mondta, hogy az a baj, nincsen még ilyen munka, és azért van kevés ilyen lehetőség. Azt gondolom, hogy nagyon sok ilyen munka lenne, ha a cégek hajlandóak lennének végiggondolni, melyek azok a területek, ahol megpróbálkozhatnának ennek a bevezetésével, viszont nem hajlandók végiggondolni. Épp nemrég mesélte egy kolléganő, hogy Győrben egy nagy cég tulajdonosa elvezette őt a nagy irodaházukba, bemutatta, hogy itt ülnek az informatikusok, itt ezek, itt azok, majd bevitte egy gyönyörűen berendezett, 20 számítógéppel ellátott terembe, és azt mondta, hogy itt ülnek az adatrögzítők. Az adatrögzítés klasszikusan az a feladat, amit állati jól lehet távmunkában végezni. Ennek az embernek ez a fejében nem volt, amikor felépítette a gyönyörű irodáját, és hozzáadott egy bizonyos összeget azért, hogy nagyobb legyen az iroda, és beférjenek az adatrögzítők. Most nem szeretnék belemenni abba, hogy melyek azok az okok, ami miatt ennek az úrnak ez nem került bele a fejébe, csak azt tudom, borzasztóan reménykedünk abban, hogy a cégek, a vállalkozások, az intézmények, a non-profit szervezetek átgondolják időnként ezt a dolgot.

A jó távmunkás

Az előbb említettem, hogy a hölgynek, aki kozmetikus volt valamikor, azt mondtam, ne vegyen számítógépet. Még egyszer hangsúlyozom, hogy vannak bizonyos feltételei annak, hogy valaki jó távmunkás lehessen, és az egyik az, hogy tudjon tartósan, önállóan, külső irányítás nélkül dolgozni. Ezt elvárják tőle akkor is, ha számlás, vagy ha alkalmazott. Ha számlás, akkor még inkább.

Az alkalmas távmunkára, akit nem zavar az egyedüllét, nem kényszer-ként éli meg, és jól tud kommunikálni szóban, írásban is, hiszen e-mailen, telefonon kell kapcsolatot tartani. Bizonyos fajta csapatmunka azért nem végezhető távmunkában, mert egyes területeken a szakemberek nem tudnak jól kommunikálni. Ha rosszul kommunikál egy csapat, akkor nagyon drága lesz a dolog, mert nem értik meg egymást, rosszul végzik a munkát, vagy ahelyett hogy e-mailben tartanák a kapcsolatot, biztos, ami biztos alapon a telefont kapdossák föl, és ez különösen drágává teheti a munkát. Itt van még egy terület: jól tudnak kommunikálni, jól be tudják osztani az idejüket, de ha ott áll a mosatlan ruha, a mosogatnivaló, meg a gyerek is játszani akar, és emellé kell beilleszteni a munkát is, ez azért elég nehéz. Technikai érzék is kell hozzá, mert amit a munkahelyen megtehetek, például, hogy a Józsit áthívom a másik szobából és megkér-dezem, mondja már meg, mi a baj, mert lefagyott a gépem, azt itt nem lehet megtenni.

Felkészülés a távmunkára

Mit kell tudni a távmunkásnak? Szeretném hangsúlyozni, hogy szakmai tudás kell, nem is akármilyen. Természetesen vannak, akik adatrögzítést végeznek, és egy ECDL vizsgával rendelkezve jól boldogulnak, de nagyon kevesen. Tehát az, aki úgy gondolja, hogy el szeretné adni magát, a tudását, annak nagyon jól körülhatárolt, nagyon magas szintű ismerethalmazt kell megpróbálni "értékesíteni" ebben az esetben. Kellenek munkajogi-, vállalkozói ismeretek, némi vezetési ismeret, külö-nösen akkor, ha egy csapatról van szó, És természetesen magának a távmunkának, vagy az e-munkának alapvető ismerete. Többek között azért, mert amint mondtam - és ebben Ferge úrral abszolút egy platformon vagyok - a munkaadók nem hajlandóak ilyen munkát, ilyen munkatársat foglalkoztatni sem alkalmazottként, sem vállalkozóként. Számlásként talán még inkább. Esetleg meg lehet őket győzni, de ahhoz, hogy meggyőzzük őket, nekünk kell ehhez a területhez érteni, és egy olyan érvkészlettel rendelkezni, amit esetleg szembe tudunk velünk szegezni, ha azt mondják, nincsen ránk szükség. Megint csak egy saját történet. Zala megyében képzéssorozatot tartunk olyan kistelepülésen élő höl-gyeknek, akik tartósan munkanélküliek, éppen azért, mert nem tudnak közlekedni, rosszul járnak a buszok, és természetesen a saját 600 lelkes kis falujukban nincsen munka. Az egyik magasan kvalifikált pénzügyi és informatikai ismeretekkel is rendelkező résztvevőnk, amikor egy potenciális munkahelyen megemlítette, hogy neki nem probléma az, hogy messze lakik, mert ő tudna távmunkában is dolgozni, akkor azt mondta neki a cég tulajdonosa, hogy náluk nincsen annyi boríték, amit ragasztani kell. Ez történt 2004. februárjában. Tehát ezért mondom, hogy nekünk kellett elmondani: Drága uram, nem borítékot szeretnék ragasztani, nem babafejet festeni, távmunkát szeretnék végezni.

A távmunka feltételei

Visszatérek rá megint, nem tudok szabadulni az előttem elhangzott előadások élményétől. 10 évvel ezelőtt még alig volt számítógép, most már annak, aki távmunkát végez, lehetőség szerint meg kellene lennie otthon egy alapszintű felszerelésnek ehhez. Ha ilyen nincs, tudjunk róla, hogy ez kell, és nézzük meg, honnan lehet beszerezni. Támogatásból esetleg - vannak erre pályázatok - de valószínű, erről Önök sokkal többet tudnak, mint én. Az esetek nagy részében az a potenciális munkaadó, aki majd munkát fog adni - és csak számlásként fog munkát adni - nem fog nekem gépet is venni. Megint kapcsolódom az előző előadáshoz: TV szereplés után, mikor felhívott megint csak egy hölgy, hogy ő remek titkárnő volt, most le van százalékolva, és nagyon szeretne távmunkát végezni. Mikor megkérdeztem, hogy mije van otthon, azt mondta: egy gömbfejes írógépem. Emlékszünk rá, 10 évvel ezelőtt ez nagyon nagy dolog volt. Mire megyünk ma vele? Semmire. És tényleg majdnem elsírtam magam, mikor ezt mondta, mert nem tudok erre mit mondani, csak azt, hogy próbáljon számítógépet venni. Azt válaszolta, hogy nem tud. De ez egy alapdolog.

Tehát a távmunkához kellenek: számítógép, adatátvitelre és beszédforgalomra alkalmas telekommunikációs összeköttetés (ISDN, ADSL, stb.), ehhez tartozó végberendezés (pl. telefonkészülék), egyéb - esetleg: tűzfal - vállalati intranethez való csatlakozás a biztonságos adatforgalmazáshoz.

A tipikus távmunkás egyébként az Európai Unióban egy 39 éves magasan kvalifikált férfi, aki általában középvezetői pozícióban van. Ezt megint csak azért tettem ide, hogy ne legyenek illúzióink. Nem azt jelenti, hogy nem lehet ilyen feladatokat találni, ellátni akkor, ha nem éppen 39 éves, magasan kvalifikált középvezető fehér férfiak vagyunk. Szeretném elmondani, hogy annak, aki feladatokat végez otthon egy megbízónak, - jó esetben szerződése is van - minimum, hogy megfelelő háttere legyen, egy olyan iroda, ahol nyugodtan tud dolgozni. Ezt neki kell kialakítani otthon. Akkor is, ha két szobás lakótelepi lakásban lakik 3 gyerekkel, de akkor is, ha családi házban valahol vidéken él, ott esetleg van egy garázs, vagy valami más helyszín, ahol be tud rendezkedni. Ellenkező esetben ez a dolog nem fog működni, kudarcokhoz vezet. Tehát magas minőségű munkával lehet csak labdába rúgni, és a határidők nagyon pontos betartásával. Az első alkalommal, amikor egy munkát kiadó cég szembesül azzal, hogy a távmunkása nem végzi el a feladatot, hivatkozhat bármire, betegségre, gyerekekre, akármire, köszönték szépen.

Távmunka - vállalkozás

Kicsit abba a részébe szeretnék belemenni a dolognak, hogy vállalkozói szempontból nézzük meg a távmunkát, és egy kicsit az IT -t, hogy info-kommunikációs eszközökkel végzem a munkát. Egy kicsikét ugyan eltér a klasszikus vállalkozástól, de nagyon sok minden azonos. Arról van szó, hogy nem saját magamat adom el, ahogy egy munkahelyen adnám el, hanem a tudásomat. Általában akkor igénylik ezt a tudást a cégek, ha valami rövid távú problémát ők egyedül nem tudnak megoldani. Van egy nagy adag leírnivaló adat, amit be kellene vinni a számítógépbe, van egy fordítás, egy honlap, amit el kellene készíteni, tehát nem állandóra kell nekik ember. Ezt a feladatot szeretnék kiadni valakinek. Itt tehát az első dolog, hogy az ember végiggondolja: van egy szakképesítésem, esetleg van kettő, van egy nyelvvizsgám. Mi az a szaktudás, ami nekem van, és mi az, amit el tudok végezni? Ha nincsen szakképesítésem, de van ECDL vizsgám, jó kommunikációs készségem, egy csomó előnyöm, mert jól, gyorsan, pontosan dolgozom, és vannak korábbról munkatapasz-talataim. Ez az a hármas, ami az én úgynevezett termékemet nyújtja, aminek a segítségével ezt a tudásomat el kell tudnom adni. De nem elég hogy én tudom, hogy ez jó dolog, a cégeket, az intézményeket valahogy rá kell tudnom venni, hogy megvegyék, hogy megértsék, hogy nekik erre szükségük van, és tényleg meg akarják venni, és tőlem akarják megvenni. Ez azt jelenti, hogy másfajta gondolkodásra van szükség, mint ami talán sokunkban eddig volt. Nem azon gondolkodom, ki ad nekem munkát, mert én nagyon jó adatrögzítő vagyok, vagy írásban nagyon jól fordítok angolról magyarra, meg magyarról angolra, meg spanyolról ógörögre, hanem azt kell megnézni, hogy kik azok a cégek, magánemberek, vagy intézmények, akiknek erre a tudásomra szüksége van. Kik azok, akik közülük az Internetet használják, hiszen én távmunkában szeretnék dolgozni, mert én nem alkalmazott vagyok, és nem akarok bejárni, és kü-lönben is ezt az előnyt akarom kihasználni, hogy számlásként dolgozom, és hogyan találom meg ezt a csoportot, aki engem esetleg megfizet azért, amit tudok.

Távmunka és marketing

Klasszikus marketingstratégiai kérdés, hogyan hívom fel arra a figyelmet, hogy én létezek, van ez a termékem, jó a termékem, és nekik engem kell választani. Valamilyen módon ezeknek a cégeknek meg kell könnyítenem, hogy engem megtaláljanak. Megint hivatkozom a TV szereplésre, amikor a telefonok nagy része az arról szólt, hogy itt vagyok, tessék mondani, hova kell feliratkozni, hogy munkát adjanak nekem? Ez borzasztóan jó lenne, ha lenne ilyen - egyébként van is ilyen adatbázis - csak sokkal többen vannak feliratkozva, mint a cégek, akik közülük válogatnak. Ha én azt mondom, hogy találtam egy ilyen adatbázist, feliratkozom és ülök a babérjaimon, nagy az esélyem, hogy ülhetek tovább, senki nem keres meg.

Azokról a cégekről, akik szóba jöhetnek, piackutatást kell végeznem, és meg kell néznem, hol és mennyien vannak, mit képesek, hajlandók fizetni olyan feladat ellátásáért, amit én tudok nyújtani, ilyen módon az ő igényeikhez kell közel hozni azt, amit én nyújtani tudok. Ezek a bizonyos klasszikus piackutatási kérdések, hogy kik, milyen gyakran vesznek hasonló terméket, kik lehetnek a versenytársaim? Kik azok, akikkel meg kell küzdenem? Mi az, amit ők tudnak és én nem? Nekem meg lehet tanulnom, de mi az, amit én tudok és ők nem? Ezek az én egyedi eladási pozícióm. Ezeket kell kihangsúlyozni akkor, amikor magamat akarom eladni.

Következő probléma: el kell döntenem, hogyan határolom be az áraimat, és ez sem egy egyszerű dolog. A leggyakrabban és legegyszerűbben úgy lehet meghatározni, hogy megnézem a versenytársakat. Az én eladási pozíciómat kell az árakban érvényesíteni, de ez a történet már egy kicsit messzire vezet, az árképzéshez. Ugyanakkor mindenkit arra szeretnék biztatni, hogy ha ilyen helyzetbe kerül, nagyon alaposan gondolja végig az árait, és hogy milyen gyakran gondolja át újra és újra. Tehát ha fordítást vállalok adott karakter/forint áron, vagy adatrögzítést, és másfél év múlva is ugyan annyiért végzem, az óriási hiba. Mindig át kell gondolni az árakat.

A következő feladat pedig az, hogy találjunk Internetes lehetőségeket arra, hogy esetleg minket más cégek kínáljanak. Javaslom, hogy ne fizessünk előre. Nagyon sok olyan hóhányó cég jelent meg az utóbbi időben az Interneten, amelyek munkát kínáltak, először csak kicsi pénzt kértek, aztán nagyobb pénzt, majd küldtek ezt-azt, és a végén tulajdonképpen kiderült, hogy Interneten multi level marketinges embereket horgásztak maguknak. Ha valaki előre kér pénzt, hogy egy adatbázisba elhelyezze, akkor azonnal kezdhetnek gyanakodni az illetőre.

Üzleti terv készítése

Mint minden vállalkozásnak, ebben az esetben is üzleti tervet kell ké-szíteni pénzügyi tervvel. Ezt nem lehet megúszni még akkor sem, ha egészen piciben csinálom, és ha úgy érzem az elején, én semmit nem tudok előre tervezni, mert fogalmam sincs, mennyi munkám lesz, mennyit kérhetek, és hogyan is lesz ez az egész. Akkor is kell írni egy tervet, legfeljebb nem ez valósul meg, de össze tudom hasonlítani, hogy mi a realitás és mi az, amiről én álmodoztam.

Csapdák a távmunkában

Mielőtt még befejezném, még egy-két mondatot arról, hogy vannak olyan pénzkereseti lehetőségek az Interneten keresztül - bizonyára Önök közül is látott már valaki ilyet -, amelyek könnyű pénzkeresetnek tűnnek, akkor is, hogyha nem kell előre fizetni. Régebben különösen sok ilyen volt, lehetett azzal pénzt keresni, hogy az ember megígérte, hogy fönnlóg az Interneten, és a képernyő sarkában megnyit egy bemutató ábrácskát. Akkor ez teljesen csodának tűnt, és még az én fiam is - aki Angliában tanult abban az időben - 1999-2000 körül csinálta, és egyszer tényleg keresett is 30 Fontot. Ez sok pénz, főleg egy diáknak, de ezek már megszűntek, mert a hirdetők rájöttek, hogy kevéssé hatékony reklám. Bizonyos nagy cégek nagyon jól meggazdagodtak ebből az ötletből, de nekünk itt már nem terem babért. Ilyen hirdetéseket már nem érdemes keresgélni sem. Viszont vannak másfajta ígéretek, akik viszont azt hasz-nálják ki, hogy felfutóban van az Internetes kereskedelem. Nagyon sok mindent lehet Interneten keresztül megvásárolni. Ezeknek a cégeknek a reklámjához hozzátartozik, hogy elkezdtek más honlapokat is használni arra, hogy vevőket toborozzanak. Ez egy tiszta, legális dolog. Tehát azok-nak, akik maguk is honlapokat készítenek, és elég nagy a látogatottságuk, lehet esélyük arra, hogy ebben az úgynevezett affiliate marketingben, egy kapcsolódó marketingtevékenységben részt vállaljanak. Akkor ezekért lehet kicsike, meg kicsit nagyobb pénzeket "leszakítani" azoktól a cégektől - pl. a FOTEX-tól - amelyek nagyban csinálják az Internetes kereskedelmet.

Egyetlen dologra hívom fel a figyelmet: Ezek a cégek kétféle módon fizetnek. Ugyanúgy, mint más MLM-es cégek - átutalnak bankszámlára. Ehhez viszont ők is szigorúan számlát kérnek. Itt már bejön az, hogy aki nem számlás, ebben a dologban nem tud részt venni. A másik eset, mikor azt mondják, hogy nem baj, ha nincs számlád, mi csinálunk neked egy úgynevezett virtuális számlát, és levásárolhatod nálunk a pénzt, amit termeltél. Manapság ez is nagyon vonzó, működik. Azt azért előre vetítem, hogy ha ez kezd elterjedni Magyarországon, akkor várható egy APEH vizsgálat, amely ki fogja mutatni, hogy ez szabálytalan. Ilyen jövedelmet adófizetés nélkül nem lehet az embernek realizálni maguknak. Most még működik, esetleg részt lehet benne vállalni, de be fogják szüntetni. Hogy most, vagy csak 10 év múlva, nem én rajtam múlik.

Azt szeretnénk, ha minél közelebb jutnánk a mindennapi fel-használáshoz. Itt a jövőről már többféle képet kaptunk, én is a jövőről szeretnék valamilyen képet adni; egy kicsit közeledve a hétköznapokhoz, a mindennapokhoz. Az EU-ban - ezt kevesen tudják - 50 millió fogya-tékos ember él. Ebben már benne foglaltatunk mi is, mert úgy gondolom, hogy ez a néhány nap már nem számít. Tehát már így számolhatunk. Országonként nagyon változó módon 30-65% a munkanélküli, tehát nyugodt szívvel elmondhatjuk, hogy máshol se jó, vagy ott sem tökéletes a helyzet. Megnéztük, mert évek óta figyelemmel kísérjük az EU-s tapasztalatokat, és mindig szoktak 100 pozitív, 10 negatív érvet mondani, mert aki a távmunka mellett kardoskodik, az kevés negatív indokot sorol fel. Nézzük meg, melyek azok a ténylegesen érvényesülő pozitív tulajdonságok, amelyekre támaszkodni lehet, természetesen a fogyatékossággal élő emberek szempontjából.

Távmunka és az integráció

Az első az integráció. Ez azt jelenti, hogy a távmunkában az a lemaradás, ami a fogyatékossággal élő embert a normál munkaerőpiacon hátráltatja, általában és döntően eltűnt, hiszen teljesen mindegy, hogy valaki tolókocsiban ül egy számítógép előtt, vagy két atléta lábbal. Természetesen ez így óriási leegyszerűsítés, mert lehetnek olyan hátrá-nyok, hogy a fogyatékossággal élő nem tud 8 órát, csak 6-ot a számítógép előtt dolgozni. A távmunkánál még ez is eltűnik, mert van a távmunkának egy másik jelentősége, hogy általában nem időre megy, hanem teljesítményre. Tehát nem igazán érdekli a munkaadót, hogy 18 óra vagy 3 óra alatt fordítottam le azt a 10 oldalt. Egyetlen egy dolog érdekli, de az nagyon, hogy az ma meglegyen, mert neki holnap reggelre kell. Ilyen értelemben az integráció rendkívül fontos dolog.

A másik, hogy többféle új lehetőség merül fel. Erről később fogok beszélni.

A harmadik a flexibilis munkavégzés: mint mondtam, lehetséges, hogy az egészségügyi problémák miatt reggel 9 óra előtt nem tudok elkezdeni dolgozni, mert csak később vagyok képes felkelni, lassabban tudok összekészülődni. A szervezetem - vannak ilyen megbetegedések - lassabban tud beindulni a mindennapi dologra, ezért jelentéktelen hátránnyá válhat adott esetben.

Európai áttekintés

Nagyon fontos rugó és motor az Európai Unióban a távmunka, ahol fejlettebb a gazdaság, mint a miénk. Itt kell látnunk, hogy Magyarországon miért van ilyen szerény mértékű távmunka a jelen pillanatban az Európai Unió más országaihoz képest. Ott a gazdaság lényegesen fejlettebb. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy van olyan ország, ahol a mun-kavállalók 22%-a dolgozik távmunkában. Finnországban például, ahol nagyon nagy távolságok vannak és kicsi a népsűrűség, rájöttek, mennyivel egyszerűbb, ha nem kell annyit utazgatni, ha van mód más megoldásra. Van olyan is, mint például Görögországban, ahol csak 3-4% a távmunka, de mindenképpen lényegesen meghaladja az 1%-ot, mint nálunk. Ennek alapvető oka - és előadóink ezt már elmondták -, hogy a gazdaság elektronizációjának vagy informatizálódásának lényegesen magasabb színvonalúnak kellene lennie ahhoz, hogy ilyen munkavégzést nagy számban lehessen végezni. Gyorsabb volt a társadalmi fejlődés is. Szembe kell néznünk, és szembe is fogunk nézni azzal - különösen most, amikor csatlakozunk az Unióhoz - és számos területen rá fogunk jönni, hogy amiben úgy gondoltuk, hogy nagyon klasszak vagyunk, bizony még eléggé hátul kullogunk. Ha 50 évre visszatekintünk, akkor mindössze az elmúlt 10 évben kellett szembenézni olyan változásokkal, amelyekkel más országokban már az előző 50 évben folyamatosan szembenéztek. Nézzünk meg két számot! Angliában a vállalkozások 28%-ának van táv-munkása. Ez nagyon érdekes szám, nem azt jelenti, hogy a munkavállalók 28%-a dolgozik távmunkában, hanem a dolgozók 8-9%-a távmunkás Angliában. Ott a munkáltatók 28%-a valamilyen módon már foglalkoztat távmunkást, egy könyvelőt, adatrögzítőt, vagy éppen az egész cég távmunkában dolgozik. Nagyon nagy a különbség.

A szolgáltatási tevékenységek - ez egy teljesen független adat - 60%-a az információval kapcsolatos. Hogy mit jelent ez? Nagyon fontos, mert ez nálunk is így van, csak nálunk ama bizonyos verbális, meg írásbeli kommunikáció útján zajlik az információ átadás. Amikor bemegyünk egy utazási irodába, és odaadnak nekünk egy prospektust, az nem más, mint információ átadás. Az a kérdés, hogy az utazási iroda mennyire informatizálódik? Árusítja-e az útjait az Interneten keresztül? Ha ez teljesen, vagy nagymértékben megtörténik, akkor ennek óriási változtatások lesz-nek a következményei. Nézzük meg a fapados légi-társaságokat, amelyek 40-50000 helyett 11000 Ft-ért visznek el Londonba. Egész egyszerűen azért, mert szinte már azon az egy szál emberen kívül, aki beenged minket a kapun, az egész folyamatban nem is alkalmaznak senki mást. Nincsenek jegyirodáik, az Interneten vagy telefonon lehet jegyet venni náluk, és ez óriási megtakarítással jár. Ugyanakkor persze ezek a munkák akár távmunkában is elvégezhetőek.

Van egy mulatságos számadat, amit azért hoztam ide, mert egy angol távmunkás panaszkodott a következőkről: ő, mint Joe, heti 40 órát dol-gozik. Amikor felesége azt gondolja, hogy ő egész nap otthon van és ráérne ezt is, azt is, amazt is megcsinálni, ő viszont közli, hogy ezekre nem ér rá. Az azt mondja, persze, te 70 órát dolgozol. A főnöke viszont, aki nem látja őt a munkahelyen, szentül meg van róla győződve, hogy Joe 15 óránál nem dolgozott többet.

A távmunkának egy másik nagyon fontos tulajdonsága, és ez az utolsó; ahhoz, hogy a cégek elektronizálódjanak, ezen belül is olyan embereket alkalmazzanak, akik nem abban az irodában, nem abban az épületben dolgoznak, az kell, hogy a vezetői stílus és a vezetői módszerek megváltozzanak. Ma bemegy egy vezető, körülnéz, és látja, hogy Mancika ott ül a számítógép előtt, rettentő boldog, mert Mancika ott van és dolgozik. Ő a monitort nem nézi, és nem látja, hogy Mancika pasziánszozik. Nem dolgozik, mert munkája nincs, de a vezető kíváncsisága és fílingje ki van elégítve. Ha egyszer a magyar cégek igazán profitorientáltak és olyan érzékenyek lesznek a költségekre, mint a külföldiek, akkor nagyon pontosan fogják mérni azt is, hogy Mancika miért ül annyit a számítógép előtt, és mit csinál. Rögtön rá fognak jönni, jobb, ha otthon ül, és akár takarítsa meg a munkaideje felét, csak csinálja meg azt a munkát.

Sikeres alkalmazások

Ilyen sikeres alkalmazások már vannak az Unióban is sok helyütt. Az egyik a Satellite Office, a "Kihelyezett iroda". Nagyon könnyű belátni a mai irodai árak mellett, ha én 20-40 Euró/m2-ért béreltem a területet, akkor mennyivel olcsóbb, ha kiadom a munkát, és nem kell az irodáért fizetnem.

A szabadúszók egész Európában nagyon jól dolgoznak távmunkában, mondjunk csak egy példát: a fordítók vagy az újságírók. Szinte már soha nem jelennek meg a szerkesztőségekben, hanem egyszerűen csak meg-kapják Interneten a munkát, és beküldik a készterméket. Teljesen fölös-leges órákat eltölteniük azzal, hogy bemászkáljanak.

Van a Call Center, a "Hívó központ". Sokáig azt jelentette, és még nálunk ma is azt jelenti, hogy betelefonálsz mondjuk a MATÁV közönségszolgálatához, és egy automata megszólal, hogy nyomd meg az 1-es gombot, aztán nyomd meg a 2-es gombot. Ezen nyugaton már rég túl vannak. Ettől mindenki halálosan ideges. A mérések szerint a kuncsaftok 65%-a azonnal leteszi a telefont. Tehát így igazán információt adni és értékesíteni semmit nem lehet. Erre persze rájöttek, és ma már élő embe-rek veszik föl nagyon sok helyen a telefont. De ez egy nagyon szaporodó műfaj, Magyarországon talán 5 Call Center működik jelen pillanatban, Németországban 2000.

Kitekintés

Ha az arányokat a népesség és az ipar arányában vesszük, akkor is nálunk 250:5 arányú fejlődés várható. Szintén jó példák a consulting, developing, planning - tanácsadás, fejlesztés, tervezés. Azért említem ezeket, mert szintén nagyon jól működnek távmunkában, hiszen miért is kellene, mondjuk egy adótanácsadónak ott üldögélnie a vállalati irodá-ban. Persze azt is fel lehet hívni, de e-mailen oda lehet neki küldeni az adatokat, hogy elemezze ki, és valami eredményt mondjon belőle. Tehát látható, hogy a szellemi tevékenységeknek meglehetősen széles köre nyugaton jól működik távmunkaként. Ha az alkalmazottak, vagy a munkavállalók arányait vesszük, az európai átlag pillanatnyilag 7%, nálunk ez 1% alatt van. De menjünk közelebb a mi témánkhoz. Finnországban elvégeztek egy kísérletet úgy három vagy négy évvel ezelőtt. Lényege az volt, hogy összehoztak 20 mozgáskorlátozottat, tizet, aki a leírásban, szövegbevitelben volt nagyon jó, tizet pedig, aki fordított. Kitalálták, hogy kialakítanak egy fordító-leíró céget. Vettek egy irodát nagyon jó, frekventált helyen. Szépen berendezték, beültettek két tolókocsis kislányt, kiírták, hogy fordító-leíró iroda, bízza meg a mozgássérülteket munkával, nem fog csalódni. Ez kísérleti módon finanszírozott dolog volt, tehát nem kellett feltétlenül az első héten valamilyen árbevételt teljesíteni, még ettől is mentesítve voltak. Mérték a paramétereket. Nagyon rossz eredményeket kaptak, Nagyon kevés megrendelés történt. Mivel kísérlet volt, egy évig csinálták. Egy év után tovább folytatták a kísérletet - nálunk ugye már ilyenkor bezárták volna - és a következőt próbálták ki. A két tolókocsis lányt hazaküldték, levettek minden olyan feliratot az irodáról, ami arra utalt, hogy fogyatékos emberek végzik a munkát. Kiírták, hogy fordító-leíró iroda. Egy fél év múlva kiváló eredményeket értek el. Ez után a kutatók elmentek és megkérdezték a megrendelőket, hogy mit gondolnak arról, miért nem kaptak addig megrendelést, hiszen jól működik ez az iroda. Előtte való évben is ugyanezek az emberek végezték el az érdemi munkát. Kiderült, hogy az iparban, a szolgáltatások tekintetében és általában, ha valamit meg akar rendelni az ember, akkor a legelső és alapvető szempont a bizalom. Azt kell éreznem, hogy ez egy teljesen közönséges, nyilván jó minőséget nyújtó fordító-leíró iroda. Ha bármi zavaró tényező van, azonnal elkezdek rajta gondolkodni, hogy vajon ez jó lesz-e nekem. Ha azt mondják, hogy sérült emberek dolgoznak, az lesz a kérdés: vajon értenek-e ezek hozzá, megcsinálják-e. Hiába a szociális szimpátia és egyéb. Azt mondják, nekem nincs időm, hogy próbálkozzak, jól csinálják-e vagy sem. Inkább odaadom valami olyan helyre, ahol tuti, hogy jól végzik el a megbízást. Amikor utólag megmondták nekik, hogy az a munka, amivel egyébként nagyon elégedett volt, fogyatékossággal élő emberek végezték, akkor mindenki azt mondta, hogy most már duplán is örülnek, hogy odaadták ezt a munkát. Ez nagyon-nagyon fontos tanulság.

Stratégiánk

Az eddig elmondottak alapján a MEOSZ Oktatási, Továbbképző és Távmunka Intézete a következő stratégiát folytatja: egyik az, hogy az integrációra és a rejtőzködésre építünk. Ennek alapja az, hogy megpróbáljuk minél kevésbé szeparálni a mozgássérülteket és nem mozgás-sérülteket foglalkoztató ágazatokat. Sőt, ha egy mód van rá, megpróbáljuk titokban tartani - éppen a finn példa nyomán - hogy kik végzik ezt a munkát, hiszen ez nem a megrendelőre, csak ránk tartozik.

A másik, hogy megpróbáljuk kiaknázni a technikai fejlődést, a har-madik pedig, hogy tisztán informatikai terméket próbálunk elkészíteni. Mi ennek a jelentősége? Alapvetően az elektronikus gazdaságnak két ágazata van. Az egyik, hogy a hagyományos ipari vállalkozók valamit elektronizálnak a tevékenységükben, tehát például a Volkswagen Gyár úgy rendeli meg a beszállítóktól az alkatrészt, hogy azok közvetlen kap-csolatban vannak a Volkswagent gyártó bázisraktár számítógépeivel. Látják, hogy milyen csavarból mennyi fogyott, és van köztük egy megállapodás, hogy ha ez ilyen és ilyen mennyiségben csökken, akkor mennyit kell utána szállítani. Természetesen ebbe a folyamatba lehet távmunkásokat beépíteni, akik távolról kezelik ezeket a rendszereket.

A másik fajta dolog az, hogy nem a hagyományos ipar megszokott módozatain folyik a termelés, hanem maga a termék is valamilyen módon digitalizált. Ilyen mondjuk egy weblap készítés, web-szolgáltatás, egy multimédia-fejlesztés, ahol maga a végtermék is digitalizált, akár a távoktatás, ahol tudjuk, hogy a számítógépre készítjük az oktató anyagokat, és akár az Interneten keresztül tanítunk. Vagy egy Call Center, egy hívás-központ. Megint csak a termék, tehát az én emberi hangomnak a továb-bítása valamilyen módon tisztán digitális termék. Ezt azért tartom nagyon fontosnak, hogy tisztán digitális termék, mert ott relatíve olcsóbban lehet beszállni új dolgokba, mint ott, ahol egyéb tényezők is vannak. Nagyon leegyszerűsítve mondom, egy weblap készítéshez nem kell más, mint egy számítógép. A Volkswagen rendszeréhez egy autógyár is szükségeltetik, tehát oda azért valószínűleg nem mindenki tud beszállni.

A fejlődés irányai

A technikai fejlődésnek is van két iránya, amire fel szeretném hívni a figyelmet. Az egyikről akár egy hétig is szívesen beszélnék, de nincs rá idő. Erre példa ez a számítógép, olyanoknak való, akiknek se kezük, se lábuk, tehát nem tudnak hozzáérni a számítógéphez, de szeretnének rajta dolgozni. A számítógépen középen van egy kamera, két oldalt két fénykibocsátó egység. A kamera a szem íriszének a mozgását érzékeli és viszi át az egérre, amely irányítja a számítógépet. Erre azért hívom fel a figyelmet, mert ha a jövőbe tekintünk, nagyon sok embernek, akinek eddig egyáltalán semmiféle lehetősége nem volt a számítógép használatára, ez is ki fog nyílni. Tudjuk, hogy ma a világban sok híres mozgássérült van, ezek közül csak két híreset említek. A pápa nem nagyon használ számítógépet, viszont nagy hatással van a világra. A másik leghíresebb talán Stephen Hawking, a világ első számú fizikusa, aki Newton székében ül, tökéletesen kommunikáció- és mozgásképtelen, és az volt az élete nagy részében. Egy közel 2 millió dollár értékű számítógépes rendszer van a tolókocsijához építve, azzal kommunikál, írja a világ fizikáját megváltoztató könyveit, és amivel egyáltalán élni képes. Tehát itt is nagyon nagy fejlődés várható.

A másik irány a nem tőkeigényes technikák használata. Erre itt van egy furcsa szó, a Welefon, amit rögtön be fogok mutatni. Az előbb azt mondtam, hogy egyik digitális termékünk az emberi hang. Nekünk van hangunk, intelligenciánk, és eszünk is van. Ezen kívül nagyon fontos filozófiába illeszkedik be a Call Center, a hívásközpont munkája. Egy webrendszer, egy oktató rendszer kifejlesztéséhez kétféle ember kell. Az egyikféle ember az, aki nagyon komoly szakmai tapasztalatokkal és magas iskolai végzettségekkel rendelkezik. Bár azt is mondhatnám, hogy egy oktatás kifejlesztéséhez sok-sok többdiplomás ember kell. De mint tudjuk, a társadalomban általában nem a sokdiplomás emberek vannak sokan, hanem azok élnek sokkal többen, akiknek nincs ilyen nagy végzettségük. Ha jól szervezzük a dolgot, akkor egy sokdiplomás ember mellé több - természetesen a maga területén jól képzett, de esetleg nem felsőfokon képzett - közepes végzettségű munkatárs tud besegíteni. Engedjenek meg egy példát: mindenki tudja, hogy egy építészmérnök elkészíti a vázlatos dolgokat, ami az épületnek a lényege. Nagyon sok ember, kisebb képességű mérnökök, technikusok, gázcsőrajzolók, ki-húzók megrajzolják azokat a dolgokat, aminek alapján aztán felépítik a házat. Ugyanezen a filozófián alapul, hogyha mi egy teljes rendszerben gondolkodunk, mérlegelni kell azt, hogy akinek nincs felsőfokú végzettsége, miben vehet részt, de úgy, hogy az valami újat is tartalmazzon.

A Call Centertől a Welefonig

Mi két Call Centert is működtetünk, az egyiket a Foglalkoztatás-politikai Minisztériummal együtt; itt mindenféle távmunkáról és oktatásról szóló információkat találhatnak. A másikat a Velotrade Kft-vel, amit ha felhívnak, a mi munkatársaink borzasztó lelkesedéssel mesélik el, hogy melyik versenybringához milyen kuplungot hol lehet megvenni az ország különböző pontjain. Valóban szakszerű dolgokat tudnak hozzátenni, ez egy nagy hálózat. Van olyan Call Centerünk is, ami nem a mi működtetésünkben van, mint például a Quelle saját Call Center központi egysége kapcsolja a mi távmunkásainkhoz a hívásokat.

És van a Welefon, ami nagyon egyszerű dolog. Egy kicsi program, ami nem olyan régen megjelent a világhálón, a neve Skype. Annyiban különbözik a telefonhívásokra képes programoktól, hogy a régebbi programok a központi szerverébe bement a hang és onnan jött tovább a másik hívóhoz, ezért számítógépen keresztül, tehát az Interneten keresztül tudott az ember beszélgetni. Ha nagyon sokan akartak beszélgetni ezen a szerveren, nagyon rossz minőségű beszélgetést tett lehetővé. Most a Wele-fonnal próbálkozunk a jövő héttől. Megnyitunk egy más működésű, új szisztémájú programot - egyébként ingyenes program. Be akarjuk vezetni az Interneten, a honlap tulajdonosok, önkormányzatok és mindenki számára, - azoknak, akik az 5 helyett a 250 perspektívájában vannak benne, és szükségük van szóbeli információk közlésére - hogy a mi embereink az Interneten a fölveszik Welefont.

Hogy összesítsem a képet, két mondatot szeretnék még mondani. Az egyik az, hogy az egészet egy rendszerbe szerveztük. A webes multimédiás tevékenységet adatbázisok készítésével együtt, web szolgál-tatásokkal több honlapot és multimédiás anyagot is készítünk azért, hogy ezekben a tevékenységekben a magas és az alacsonyabb végzettségű emberek is részt vehessenek. Oktatunk, távoktatást végzünk, valamint az Interneten keresztül történő tanítást is fejlesztjük, így oldalról kapcsolódik ezekhez a Call Center. Ezt azért tartom fontosnak, mert az egyik munka hozza a másik embernek a tevékenységet. Ha egy tanár, mondjuk Kotsis Domokos professzor úr itt előadásokat tart különböző témákról, arra a Call Centeresnél lehet jelentkezni. Most már nem csak a zöld számunkat, hanem a Welefonon is lehet hívni, így nagyon sok embernek ad kisegítő tevékenységet is egy ilyen rendszer.

A jövő útja

Összegzésül szeretném elmondani, hogy megpróbáljuk azokat az új technológiákat megtalálni, - mint ez a Skype program - amelyek olcsók és egyszerűek, de ugyanakkor valamilyen újfajta perspektívát nyitnak, hiszen még ezzel a módszerrel senki sem próbált Call Centert nyitni. Megpróbálunk integráltan foglalkoztatni, soha sehol nincs meghirdetve, sem a Quellénél, sem az FMN Call Centernél, sem a Bringa Infonál. Az, aki a versenybicikliről vagy a másfélmillió forintos mountain-byke-ról állati nagy lelkesedéssel beszél, föl se tud ülni egy biciklire. Ezt nem hirdetjük meg, nem tudhatja a megrendelő. Részben azért, mert nem erről szól a történet, ott a bringáról van szó, és persze olyan ember kell hozzá, aki valamelyest ért egy bringához, de nem feltétel, hogy kerékpározni is tudjon.

Meg kell mondanom, hogy az oktatásban is az integrációra törekszünk. Lassan magunk sem tudjuk, és egyre kevésbé fogjuk tudni, hogy melyik hallgatónk mozgássérült, melyik nem, mert lesznek olyan rendszereink, amik a jövő héten nyílnak meg az Interneten. Ott már abszolút nem tudjuk megállapítani, hogy ki a mozgássérült, ki nem. Csak a jelentkezéseknél tudjuk, hogy a mozgássérültek részére az oktatás ingyen legyen, amazok meg fizessenek érte. Csak innen fogjuk tudni, de a rendszerben, amikor valaki egy házi feladatot küld, vagy egy problémával konzultál a tanárjával, nem fogjuk tudni, milyen a hallgató, de azt se fogják tudni, hogy az a tanár, aki ott ül a rendszer végén és javítja a házi feladatot, ő sem tud menni 5 métert sem. Ennek a rendszernek ez a lényege, mindenképpen a magas tartalmi szolgáltatásra törekszünk, kommunikációs szolgáltatásokra, mert úgy gondoljuk, hogy ez a jövő útja. Ennyit szerettem volna mondani, és még azt szeretném hozzáfűzni, hogy amit mi most itt bemutattunk, amiről beszélünk, az országosan működik. Hallottátok, Zalaegerszegről beszéltünk Vadász Évával, és a többi kollega is össze-vissza van, Tamás Ráckevén lakik, a másik web programozónk Debrecenben, a harmadik nem is tudom, hol lakik. Az a lényeg, hogy már országosan tesszük. Nagyon sok dolog van, amit az egész ország területén lehet végezni, és most ezen az úton próbálunk előre lépni. Úgy is, hogy majd az oktatást is megpróbáljuk kiterjeszteni az egyesületekhez, hogy onnan induljon ki és spricceljen szét; egy szegedi oktatásnak a házi feladatát majd egy debreceni tanár javítsa ki.

Végezetül bemutatok még két honlapot, amit érdemes megnézni, mert átkapcsolunk, és egy új világ kezdődik ezeken a honlapokon is: www.tavmunkas.hu és www.tavtanfolyam.hu, mert ezeken indítjuk be az új projekteket.

Sok szeretettel üdvözlöm a megjelenteket!
Először is arról szeretnék néhány szót, hogy mi motivált bennünket, mint kamarát, amikor elkezdtük a távmunkát. Azóta több mint 2 év tapasztalata van mögöttünk e téren. Az első a költségcsökkentés volt, a második pedig az, hogy minden technológiával, ami korszerű és újszerű, kötelezettségünk foglalkozni, népszerűsíteni a tagjaink körében. Tehát kamarai feladat volt, de bennem volt egy olyan kíváncsiság, hogy tényleg olyan jó ez a távmunka, hiszen az irodalomban, az Interneten rengeteg információ van róla, és csodadolgokat írtak. Kétely volt bennem, hogy tényleg jó-e? Majd kiderül a végén.

Amit rögtön meg kellett tapasztalni, hogy sokan beszélnek róla, de kevesen teszik, hála Istennek, azóta egyre többen. Akkor, a kezdetek kezdetén elhatároztuk: ha ezt nekünk sikerül megvalósítani, nyitott modellként működtetjük majd, ami azt jelenti, hogy ma a Veszprém megyei Kamaránál a tagjaink, vállalkozásaink bármilyen információhoz hozzájuthatnak, amely a modellünket érinti.

Akadályaink

A hiteles információ hiánya: sem a gazdaságosságot, sem a műszaki megoldást tekintve, de a szervezéssel, munkajoggal, adózással és a pályázatokkal kapcsolatban sem voltak hiteles információink. Rengeteg céget, sok intézményt, szervezetet megkerestem. Mindenkitől kaptam morzsákat, ezekből építettem utána fel az egészet, de nem volt, aki komplexen látta volna, mire számítsunk, mit lehet ebből kihozni.

Műszaki megvalósítás

A mi szervezetünk 16 főből áll, ebből a jelen pillanatban 4 távmunkahelyet hoztunk létre. Közöttük vagyok én is irodavezetőként. Azt mondhatom, hogy mint virtuális irodavezető, mert nem nagyon látnak bent a cégnél. Egy könyvelő, egy tagnyilvántartó és egy honlap-szerkesztő dolgozik a rendszerben. Ez egy on-line számítógépes hálózat, és nemcsak a számítógép online, hanem az Internet alapú telefonhálózat is. Amit az előbb láttunk, mi ugyanúgy használjuk, ráadásul nem is csak mikrofonunk, hanem szinte ugyanolyan telefonunk van, mint a hagyományos, ugyanúgy tudunk kommunikálni. Tehát van egy számítógépes hálózat, ahol egy 40 ezres tagnyilvántartó rendszerben különböző mű-veleteket végzünk, - nem lehet észrevenni, hogy én 12 km-re ülök a központtól - és ugyanígy működik a telefon is. Egy ADSL szélessávú Internetes kapcsolatra építettük rá terminálszerveres megoldással, ami azt jelenti, hogy nem hatalmas adatcsomagok mennek a munkatársak között, hanem csak billentyű és képernyő parancsok. Maga a művelet a kamarai központban, a terminálszerveren, illetve az ott lévő szervereken megy végbe.

Szerencsénk is volt, mert amikor elkezdtünk ezzel foglalkozni, abban az időben írták ki azt a pályázatot, ami az IHM és az FMN finanszíro-zásában indult el. Sok-sok megkeresésből 3 olyan céget találtunk, aki hajlandó volt velünk együttműködni. Ez a 3 cég az Infornax, az Invitel és a Westel. Itt műszaki támogatásra kell gondolni. Azt kísérleteztünk ki, hogy jól működjön, türelem és idő kellett hozzá. A gazdaságosság volt számunkra fontos, hiszen költségcsökkentést akartunk elérni, ez volt a fő szempont, hogy működőképes legyen a rendszer.

Üzemeltetés - támogatóink

A hagyományos munkahelyeink jelen pillanatban 56 000 Ft/hó működési költséggel léteznek. Ezzel szemben a négy távmunkás költsége nem éri el a 10000 Ft-ot fejenként. Számoljunk! Ez 1/6-od része, tehát elég hamar megtérül egy informatikai beruházás. Aki ma Magyar-országon irodai munkahelyet akar létrehozni, egy főre vetítve 2 millió Ft alatt nem ússza meg, időnként 25 milliót is írnak a szakirodalomban, de ennél kevesebből nem lehet megoldani. Ez távmunkás esetében 0 Ft, tehát nincs költsége a munkaadónak. A másik fontos dolog az informatika. Mi nulláról indultunk olyan értelemben, hogy mindent ki-cseréltünk, új az IP telefon, az IP központ, tehát nagyon sok mindent vettünk. Hatalmas a beruházási összeg, de azok a cégeknek vagy vállalkozásoknak, akiknek már megvan az informatikai hátterük, számítógépük, nagyon könnyű áttelepíteniük a távmunkás lakására. Igazándiból nekik jelentős költségeik nincsenek.

Szervezés - módszertan - képzés

Nagyon fontos, hogy a vezetőt megnyerjük, e nélkül ez nem működik. És meg kell nyerni a nem távmunkásokat is, mert komoly akadályokat tudnak gördíteni azok a munkatársak, akik nem kerülnek vagy nem is akartak bekerülni, de sokat tudnak tenni annak érdekében, hogy ne működjön ez a rendszer. Így őket is meg kell nyerni. A távmunkásokat kevésbé kell bíztatni, mivel ők motiváltak. Nálunk nagyon komoly előkészítő munka előzte meg, mielőtt bevezettük volna ezt a rendszert.

A kiválasztásra nagyon oda kell figyelni, nem mindenki alkalmas távmunkásnak. Volt egy próbaüzem, ahol két hétre a 4 távmunkást bezártuk egy helyiségbe a kamara központjában, és nem volt más lehetőségük, minthogy telefonon és Interneten kommunikáljanak a többi kollegával. Az itt észrevett hibákat nyilván korrigáltuk. Ezt a két hetet követően kitelepítettük a számítógépes egységeket és azok tökéletesen és jól működnek. Nagyon fontos egy nagyobb szervezetnél a folyamatos konszenzuskeresés és a képzés, hogy minden résztvevő bele tudja adni magát. Kompromisszumokat kell kötni, nem lehet, hogy csak a távmunkás nyer, vagy a nem távmunkás a központban. Ez elég hosszadalmasan, több menetben, kis- és nagy csoportban, szervezetileg lejátszottuk.

Ha valaki nagyobb rendszerekben gondolkodik, itt 5-10 fős cégnél nagyobbakra gondolok, de még kisebbnél is fontos az ügykövetés. Ne engedjék ki a kezükből, legyen egy ügykövető szoftver. Ez nem azért kell, hogy a főnök nézegesse, hanem a távmunkásnak fontos. Neki lényeges, hogyan kapcsolódik a többiekhez, így sokkal jobban meg tudja szervezni a saját munkáját. Lehet több millió forintért különféle ügykövető szoftvereket venni, de mi megoldottuk ezt egy Excel táblával.

Munkajog

Ez egy teljesen szabályozatlan és járatlan út volt számunkra, de én most legalább annyira aggódok a túlszabályozottságtól is. A munka-adókat elriasztja, ha plusz terheket teszünk rá, tehát nagyon finoman kell ezzel játszani. Nem volt más lehetőségünk, mint a józan ész, illetve komoly segítség volt a munkaszerződések létrehozásánál az Európai távmunka-megállapodás. Ha ezt valaki elolvassa, és tételesen végignézi, akkor érti, tudja, mit érdemes betenni a munkaszerződésbe. Ez alapján készült a mienk is. Egy évet elég jól kibírt anélkül, hogy bárki részéről ebből probléma merült volna fel.

Adózás

Örömmel mondom, hogy ebben pozitív változások következtek be. Amikor elkezdtük, komoly gondok voltak az SZJA-val, a TB-vel és a tár-sasági adó törvénnyel is. Ma ezekkel nincs gond, sőt kifejezetten támogatóan nyúlnak a távmunkás képzéshez. Egy probléma van, és nagyon remélem, hogy ezzel kapcsolatosan a kormányzat előbb-utóbb lépni fog, ha valóban komolyan gondolja a távmunka támogatást. Ez az ÁFA. Nem engedhető meg, hogy diszkriminálják azokat, akit otthon dolgoznak, és az ÁFA-t ne tudják visszaigényelni, mint a központban dolgozók. Ez nagyon téves fiskális szemlélet, ráadásul ugyanúgy lehetne, mert a jogalkotó abból indul ki, hogy nem a vállalkozás érdekében felmerülő tevékenységről van szó. Szerintem a munkahelyen is lehet magánmunkát végezni, tehát ennek nincs értelme. Ráadásul nem hoz sok pénzt. Ha ezt helyre teszi a jogalkotó, akkor az adózás terén kifejezetten jó jogszabályi környezet lesz a távmunkások számára.

Mint említettem, kezdéskor szerencsénk volt a pályázattal, hiszen 1 millió Ft vissza nem térítendő támogatásról volt szó. Könnyű volt elkészíteni, annál nehezebb volt a szerződéskötés, az elszámolás - rend-kívüli mulasztás történt a pályázatot kezelő részéről -, mert ha a bonyolult elszámolási jogszabályokat megírják, akkor az mindkét félre vonatkozzon, nemcsak a pályázóra, a pályázatot kiíróra is. Dokumentálhatóan komoly mulasztások történtek.

A monitoringról annyit szeretnék elmondani, nagyon fontosnak tartom, hogy az első távmunka pályázat tapasztalatait összegyűjtsük, hasznosítsuk, és mondjuk, hogy lesznek további pályázatok. Viszont elkeserítőnek tartom, hogy egy ilyen programnál, ahol e-munkáról beszélünk, a kezelő szervezet olyan monitoring lapokat küldjön ki, hogy küldjem el egy eredetiben, egy másolatban, majd küldjem el elektronikusan. Majd amikor el akarom küldeni elektronikusan, a megadott cím nem működik. Mintát, példát az államigazgatásnak kell mutatni a vállalkozók számára, hogy ezt hogyan lehet jól csinálni. Itt azért még van mit javítani, és nagyon reméljük, hogy csak azért történt így, mert egy új minisztérium és új háttérintézmény születetett. De majd javulnak a dolgok.

Az állami szerepvállalás

Nagyon örülök annak, amit Derera úr elmondott a rejtőzködő stratégiáról. Nem nagyon tetszik a kettős ellenállás. A pályázattal össze-függésben jutott az eszembe, hogy a munkaadó a távmunka kapcsán kétféle ellenállásba ütközik. Az egyik: nem szívesen alkalmaznak az említett okoknál fogva hátrányos helyzetű embereket. Ez tény, ilyen emberek, gyarlók vagyunk. Ugyanakkor a távmunkát nem ismerik, azzal is van ellenállás. Az állami szerepvállalásnak addig kell a távmunka program mögött lenni, míg el nem éri azt a kritikus tömeget, amikor a gazdálkodók gazdasági racionalitásból teszik ezt önmaguktól. Reméljük, néhány éven belül eljutunk ide. Ez ugyanolyan, mint amikor megjelenik egy új autómodell, ha egyre többet és többet látjuk, bevezetődik. Ha ezt a kritikus tömeget elérjük, a távmunka magától, gazdasági kényszerűségből elindul és jól fog működni.

A szabályozás

A törvényalkotóknak, kormányzatnak a közeljövőben a munkajogban és az ÁFA törvényben kellene lépni. A pályázatok kiírásánál nem az eszközbeszerzést kell támogatni, azok megvannak, vagy fejleszthetők, kialakíthatók, hazavihetők. Elsősorban a foglalkoztatáshoz kellene kötni a bértámogatás közteher formájában, hiszen Magyarországon legdrágább a munkaerő. Ha ebben segítenek a vállalkozásoknak, a munkaadóknak, akkor van esély, hogy megmozdul és eléri azt a bizonyos kritikus tömeget. Szintén a pályázatoknál fontos, hogy a képzést a munkaadóknál, a vezetőknél kell kezdeni, mert ők sem tudják, mi a távmunka. Ha megkérdeznénk 100 embert, nagyon rossz visszajelzések jönnének. tt Laczkó Zsuzsa előadásában hallottam a borítékcsomagolást. Sok egyéb ötlet kerülne elő távmunkaként. Van egy függöny, egy konzervativizmus a cégvezetőkben, vagy nem is tudják mi ez, és még sok kérdőjel van. Érdemes lenne a nyertes pályázók esetében kikötni, hogy az első számú vezető vagy a döntéshozó legalább egy fél napot töltsön azzal, megnézze, mire számíthat, milyen problémákat kell megoldani, mert nem olyan egyszerű az elindítása. Nagyon fontos lenne a már működő modellek bemutatása. Ebben is államnak lehet komoly szerepe, hogy ezeket népszerűsítse mindenféle módon. Ez a mai nap is ilyen.

A távmunka esélyei

Ott várható, ahol a költségcsökkentésben, a hatékonyságnövelésben, a versenyképesség fokozásában van érdekeltség. Ezért nagyon optimista vagyok a vállalkozások tekintetében, ők hamarosan meg fogják lépni. Kicsit szkeptikusabb vagyok az önkormányzati és az állami szférában. Ott nincs ekkora feszítés és nyomás.

A vezetőnek, mint már mondtam, mindenképen nyitottnak kell lenni, és munkaeszközzel kell rendelkeznie. Olyan cégnél nagyon nehéz lépni, ahol a cégvezetőnél nincs számítógép, nem használ e-mailt. Ott szinte reménytelen a bevezetés, nyilván ő is át fog majd állni már pár év múlva. A vezetőnek érdemben kell a program mögött állni, a vezetésben is és a működtetésben is. Ez nagyon fontos.

Ott van még esély, ahol számítógép, telefonhasználat, és személyes megjelenést nem igénylő feladatokról van szó, de az előkészítés, képzés, a szervezés nagyon komoly előkészítést igényel a bevezetésnél minden érintett részvételével. Enélkül nem tudják kihasználni az előnyöket.

Néhány nálunk konkrétan megjelent előny: itt elsősorban a forinto-sítható előnyökről beszélek. Mi évente 2,2 millió forint költségmegtakarítás értünk el. Ez egy 100 milliós költségvetésnél nagyon jelentős összeg. Komoly informatikai fejlesztés valósult meg, illetve a papír, nyomtató, fénymásoló és egyéb felhasználás drasztikusan lecsökkent, ugyanis kiiktattuk a rendszerből. Rájöttünk egy csomó fölösleges dologra, amit ki lehetett törölni a rendszerből, ami nem szükséges, hogy annyi példányban és annyiszor lássák emberek, illetve jóval kevesebb időt fordítottunk arra, hogy ezek a papírok elkészüljenek, és elolvassák, vagy nem. A bejárási költségek is nyilvánvalóan csökkentek.

Gyakorlatilag a jó, komoly előkészítés eredményeként egy sor látszattevékenység kiszűrődött, amiről azt gondoltuk korábban, hogy azok rettenetesen fontosak. Higgyék el, sok mindent ki lehet hagyni a cég életéből, amit addig nagyon fontosnak tartott a főnök, vagy valakik írtak, jelentettek - nincs erre igény, nincs rá szükség.

Még egy nagyon fontos dolog: hatalmas tudás- és készségtartalék van a távmunkásokban, de nemcsak őbennük, nyilván azokban is, akik bent vannak a központban. Magamon is tapasztaltam, munkatársaimon is észrevettem, hogy miután rájuk tevődött ez a teher, hogy meg kell oldani sok mindent, iszonyatos kreativitás van az emberekben. Ha rájuk bízzuk a felelősséget, a feladatot, ez a többlet a távmunkában nagyon sokat hoz. Nemcsak a távmunkások fejlődtek, az egész szervezet kénytelen volt átállni az "e" alkalmazásokra. Most ahhoz, hogy egy hír, egy információ végigmenjen a szervezeten, mindenkin, egy e-mail is elég. Nyilván célzottan nem kap meg mindenki minden hírt, de ami, és akinek fontos, az megkapja. Régebben végigjárta valaki a szobákat, beletelt egy fél napba, és akkor se azt kapta meg, és nem abban a formában. Idő és pénz! Az egész szervezetet tanulásra ösztönözte a távmunka program. Gondolom, eljutottunk egy olyan szintre, hogy mindenkinek ott van a számítógép. A főnökömnek is, aki tulajdonképpen most nyugdíjas, de nagyon nyitott erre a dologra, őt is megérintette. Visszacsatolás van, látszik, hogy olvassa az információkat, és reagál rá. Ez, mint mondtam, a vezető nyitottsága nagyon fontos.

És végezetül egy olyan előny is előjött, hogy egy új kamarai szolgáltatást tudtunk ezzel elindítani. Tehát a távmunka nem csodaszer, de nagyon hatékony munkamódszer, ezt nagyon fontos hangsúlyozni. Valóban arra használható, amire való. Nem jó mindenkinek, csak azoknak, akik arra alkalmasak. Egy olyan embert, isten őriz, hogy hazaküldjünk távmunkásnak, akinek nagyon erős igénye van arra, hogy a saját okosságát, vagy az információit, érzelmeit állandóan közvetítse, ventilálja a környezete felé, ő meg fog őrülni otthon.

Én személy szerint nagyon optimista vagyok abban, hogy a távmunka viszonylag gyorsan el fog terjedni, főleg ha megfelelő kormányzati támogatás is lesz, hogy elérjük ezt a kritikus tömeget. A műszaki feltételek Magyarországon adottak, tehát ebben nem lehet probléma. A beruházási és üzemeltetési költségek, valamint minden más híresztelés ellenére mindig lehet olyan lehetőségeket találni, amelyek már Magyarországon is elérhetők és kezelhetők. Azt gondolom, hogy a gazdasági környezet ki fogja kényszeríteni a távmunkát, hiszen ha az EU-ba belépünk, nyilván nem engedhető meg, hogy tartósan egy másfajta hatékonysággal működjünk. Abban sincs kétség, hogy nincs munkavállalói igény, tudás is jelentős, tehát ebben nem vagyunk hátrább, mint az EU más országai. Azt gondolom, hogy ez a sok pozitív dolog a hagyományos vezetői szemléletet maga alá fogja gyűrni, tehát meg fognak változni az emberek. Nyilván ez lassan megy. A mi rendszerünket számtalan vezető látta a helyszínen. Amíg én csak beszéltem róla, és konferencia, tájékoztató, egyebek voltak, nem hittek benne, de amikor kijöttek és látták, hogy a számítógépen ott van a tagnyilvántartó rendszer, és ugyanúgy működik 15 km-re is, mint bent a központban. Az IP telefonon tudunk beszélni, nem hitték el.

Végezetül csak annyit szeretnék elmondani, hogy ha munkaadók vannak a teremben, őket arra biztatom, hogy ez a rendszer működőképes, nagyon hatékony és bevezethető. A munkavállalókat pedig a Bibliából vett idézettel lehet bíztatni: "kérjetek és adatik", vagy "zörgessetek és kinyittatik". Azt gondolom, hogy klikkeljenek és előbb-utóbb találtatik lehetőség. De menni kell utána, csinálni kell, és ha összeszedik az információkat, találkozhatnak olyan ajánlattal, ami lehetővé teszi, hogy távmunkásként dolgozzanak.

Ehhez kívánok mindenkinek sok sikert, és remélem, hogy mehetünk tovább, és ez természetes dolog lesz. A kamara honlapján rengeteg ezzel kapcsolatos anyag található, megtekinthető.

Általában egy utolsó előadó előtt szinte mindent elmondtak a kollegák, úgy a távmunkáról, mint az informatikáról. Én is vizionáltam a jövőt, de nekem ez a terület nem maradt meg, ezért mi rajtam keresztül és általam valamilyen módon be fogunk mutatkozni, mert feltételezem, hogy a teremben többen ülnek, akik még soha nem hallottak a Nemzeti Felnőttképzési Intézetről.

Külső szemlélő számára nehezen megközelíthető objektum a Nemzeti Felnőttképzési Intézet és a honlapja. Itt vannak, illetve itt nincsenek azok az információk, amit az előző idézett úr olyan lelkesen fájlalt. Én ott programmenedzserként vagyok jelen és a későbbiekben reményeim szerint lesz még okunk egymással valamilyen módon konzultálni. Felhívnám a figyelmet arra, hogy ez az intézmény nem elhelyezkedési intézet - sokan félreértik - mi nem teremtünk munkahelyet, és nem kínálunk állásokat sem. Egy távlati stratégiát kellene megvalósítanunk az ország foglalkoztatása érdekében, előkészítve a következő évtizedek változásait. Az történt ugyanis, - talán nem lepek meg senkit - hogy a szakképzés, mint olyan kettévált, és megjelent Magyarországon egy új felnőttképzés. Ezzel együtt új minisztérium is keletkezett, a Munkaügyi Minisztérium, valamint annak egy új háttérintézménye. A felnőttképzés átkerült ide, éppen ezért ebből a szempontból nincsenek előzményei Magyarországon.

Jelen pillanatban a feladatrendszerünk a következőképpen néz ki: szeretnénk a képzésekhez megfelelő szolgáltatásokat adni. A fejlesztést és a kutatást nagy feladatként felvállaltuk, egyelőre úgy érzem, hogy elsősorban a fejlesztésen van a hangsúly. A kutatás talán még egy kicsit késedelmet szenved, de reményeim szerint ebben az évben az is beindul.

Minőségbiztosítás

Az egész országnak fontos dolog, ezért a meglehetősen decentralizáltan működő felnőttképzést próbálja ez az intézmény összefogni és egy akkreditációs rendszerben közös adatbázisba szervezni, illetve ezen keresztül szeretnénk a minőségbiztosítást elérni és folyamatosan fenntartani.

Természetesen nem szeretnénk magunkra maradni a világban, más intézményekkel is együtt szeretnénk működni, többek között a MEOSZ OTTI-val is. A szolgáltatások elsősorban pályázatok, hiszen a minisztérium háttérintézményeként bizonyos fajta távlati stratégiai célok, feladatok megvalósítására mi magunk végezzük a gyakorlati megvalósítást, a pályázati kiírást, azok lebonyolítását, illetve a szükséges pénzek folyósítását.

Hogy ezt az új fogalmat mindenki megértse és megeméssze, szeretnénk valamilyen módon országosan mindenhol elterjeszteni. Azt hiszem, hogy nincs igazán beivódva a társadalomba, hogy mit jelent ez. Miért kell az életünk végéig tanulni? Egy olyan gyorsan változó korban élünk, amit már olyan sokan elmondtak ma, hogy ehhez kellene csatlakoznunk ezzel. Ez a civil szervezetek támogatása, akkreditáció elnyerése. Főleg azokra vonatkozik, akik úgy érezték, hogy ez a bizonyos akkreditáció sok pénz-be került, mélyebben kellett a zsebükbe nyúlniuk. Ha azt mondom, hogy 2-300 000.- Ft egy intézmény akkreditációja, azoknak, akik rendelkeztek minőségbiztosítással, egy kicsit olcsóbb. Ez egy akármilyen rendű, rangú képző intézmény számára természetesen hirtelen fájó és megrendítő kiadás, de lehetőséget biztosítottunk arra, hogy a civil szervezetek ezt a bizonyos támogatást visszaigényeljék, és a legtöbben, akik kérték meg is kapták. Tehát gyakorlatilag ilyen módon utólag finanszírozták, de ingyen volt ebbe a rendszerbe való belépésük.

A megelőző tudás mérések képzési programjai

Erről nem kívánok különösebben sokat beszélni. Egy pályázati lehetőségről van szó, minél szélesebb körben szerettünk volna egy programot elterjeszteni. Részben a program elkészülésének a nehézségei miatt. Amennyiben ez jól fog működni és beválik a terv, akkor itt a különböző képző központokban mindenki egy standard program keretében tesztelheti le önmagát, hogy mire képes, és milyen előzetes képességei vannak a továbbiakban.

E-learning képzési programok kidolgozása

Egy kicsit szétszórtnak látszik ez a fajta szakterületekre nézve elfogadott kidolgozási rendszer. Valóban nem kapcsolódnak egymáshoz. Kétségtelen, hogy nagyon nehéz felépíteni egymásra épülő rendszereket, de ebben az országban egyáltalán nincs még jelen rendszer az E-learning programok tekintetében. Ezt is szeretnénk valamilyen módon rendbe tenni. Én már próbálkoztam kicsit amatőr módon, a munkahelyemen keresztül valamilyen adatbázisba gyűjteni, hogy hol lehet ilyeneket felfedezni, nehogy már az ország két végén újból fel keljen találni a spanyolviaszt. Elképzelhető, hogy két, egymástól független műhely ugyanazt a programot fejleszti ki pusztán azért, mert nem tud egymásról, és ennek elejét kéne venni. Jó volna, ha ezek egy helyen lennének megtalálhatók, és ugyanott tudná mindenki megkeresni a számára legelfogadhatóbb E-learning programot.

Eszköztámogatás akkreditált intézmények részére

Ez az egyik legnépszerűbb dolog, ebből lehet számítógépet venni, és ez nagyon-nagy falat, amire mindenki örömmel rástartol. Ha azt mondom, hogy aki befizette a 2-300 000.- Ft-ot úgy, mint a MEOSZ OTTI is, mert volt olyan bátor és beakkreditálódott ebbe a rendszerbe, lehet, hogy az első pillanatban fájó volt, de egy hónappal utána már rögtön ennek fejében igényelhetett 10 000 000.- Ft támogatást, mégiscsak jó befektetés volt. Ennek hiányában viszont nem tehette ezt meg.

Médiapályázatok

Csak egy-két mondatban: nyilván az EU-hoz való közelítés hívott életre bennünket, és a rajtunk keresztül kezelt programok is egyre inkább ezt a célt szolgálják. Ezek lesznek majd a vezérmondataink, erre 450 000 000.- Ft-ot költöttünk 67 nyertes pályázón keresztül. Remélem, mindenki találkozik a médiákban ezzel.

Az E-learning programok kifejlesztésére volt 150 000 000.- forintunk. Akkor 30 különböző téma került kidolgozásra, de ezek nem összefüggő dolgok. Igaz, hogy még nincs feltéve sehova, nem lehet hozzájuk férni. Még egyelőre csak a felnőttképzési intézetben vannak elhelyezve, mert ennek jogilag nem tisztázottak a további következményei, hogyan jutnak hozzá mezei felhasználók, de szeretnénk minél hamarabb közkinccsé tenni ezeket.

Eszköztámogatás

Látszik, hogy ez már egy kicsit nagyobb tétel, 380 000 000.- Ft. Az első körben 121 pályázót szerelhettünk fel hiányzó eszközökkel, és azt hiszem, hogy mindenki megelégedésére tettük ezt. Volt egy támogatás, ezt csak futólag említeném, a MEOSZ és a NFI közötti szerződés, megállapodás, amelynek volt egy keretösszege. Gondolom, mindenki ismeri ezt a három tanfolyamot magába ölelő rendszert, aminek keretében én most itt vagyok, és amiért a továbbiakban is remélem az együttműködést.

Jelen

Most éppen megpróbálunk szolgáltatni, a honlapon napi információt nyújtunk. Akit ez érdekel, mindenkit arra buzdítok, hogy keresse fel a honlapunkat és próbáljon meg tájékozódni nálunk. Mindig vannak friss érdekességek. Talán olyanok is, amiket én még nem tudok, hogy esetleg a jövő héten már rajta lesz, de most ez nem az én hibám, meg nem is másé, elég gyorsan változnak a dolgok. Az adatok feldolgozása mellett megpróbáljuk rendbe tenni azt a káoszt, ami a felnőttképzés terén uralkodott az országban. Működtetünk egy szerkesztőséget is, ami több-kevesebb rendszerességgel felnőttképzési folyóiratot ad ki. Reméljük, hogy egyre gyakrabban, és ez egyre informatívabb lesz mindenki részére. Azt szeretném, hogy a továbbiakban egy fogyatékossággal élőknek szóló rovat is lenne benne. Erre van egy bizonyos terv és ígéret. Valamilyen módon ezt a területet is szeretnénk képviselni.

Monitoring

Azt jelentené, hogy kijárunk és megnézzük, hogy az általunk vezetett, illetve általunk finanszírozott projektek hogyan működnek. Az eredményeket valamilyen módon összefoglaljuk és felterjesztjük, illetve továbbítjuk a minisztérium felé, ahol ennek kapcsán meggyőződhetnek arról, hogy valóban megfelelő helyekre költöttük-e azokat a pénzeket, amik erre a célra voltak.

Infrastruktúra pályázat

Most ha ezt a számot nézzük, igen tekintélyes összeg, ez volt a legutolsó. Ezzel kapcsolatban az jutott az eszembe, amikor Derera úr itt a lassúságról, és gyorsaságról beszélt. Ha a MEOSZ OTTI egy fél lépéssel gyorsabb lett volna, akkor már szerepelhetett volna pályázóként ezekben a pályázatokban. De egy héttel - azt hiszem - elkéstek.

Jelen pillanatban 1 milliárd 350 millió Ft-ot osztunk most éppen szét. Ez nemcsak informatikai beruházás, mindenféle más is. Mondok egy példát, autóvezető iskolák, vagy kamionvezető iskolák, persze kamiont kérnek. Az más nagyságrend, mint mondjuk egy számítógépes oktató cég, aki 2.000.000.- Ft-ért kér számítógépet. Örülünk, hogy tudtunk így is támogatást nyújtani.

Normatíva támogatás

Olyan képzéseket támogatunk, amelyek előre bejelentett képzések, tervezett és közzétett létszámmal folyhatnak egy elfogadott szisztéma szerint. Természetesen akkreditált intézmények részére, és itt külön nyilvántartjuk azt is, ha ezen keresztül fogyatékosoknak nyújthatunk segítséget. Ez egy kedvező elbírálási szempont volt a pályázók oldaláról.

Szerkezetváltás, támogatás

Amennyiben valaki úgy érezte, hogy az oktatási szerkezetét kívánja megváltoztatni, és ehhez valamiféle segítséget igényel, ezen a támogatási formán keresztül valósíthatja meg. 31 cég teheti meg most nálunk. Talán érdekesebb dolog, emberibb és közelebb áll hozzánk; idős emberek számítógép támogatása. Nekem a kedvencem, mert én magam gondozom. Kb. 95.000.000.- Ft-ot tudunk erre a célra szétosztani. És hát sokkal többször, egyébként minden pályázatnál jóval több szervezet pályázik, mint amennyi nyer. Elég nagy felelősség az, hogy a megfelelő helyre jusson a pénz. Ebben a pályázatban még külön volt egy olyan kitétel is, hogy amennyiben fogyatékossággal élő emberek pályáznak erre a pénzre, akkor nekik természetesen könnyebbség jár, pl. ennél a pályázatnál a meghatározott indítható létszám minden egyes helyen csoportonként minimum 10 fő volt, míg ha fogyatékosok voltak a résztvevők, akkor 5 fő is elegendő volt erre a célra, hogy valaki ezt a támogatást igénybe vegye. Az idős emberek pedig nem feltétlenül a munkaerőpiacra térnek vissza, és nem feltétlenül a magyar munkaerőpiacot támogatjuk ezzel. A magyarok ezt egyértelműen úgy értették, hogy ez a nyugdíjas korosztály idős. Az EU-ban a 40 év feletti már idős ember. Ebben a pályázatban 40 év felett bárki részt vehetett, teljesen jogosan szállt be. Más kérdés, hogy nem tudott róla. Ha ennek a segítségével tér vissza, mert szerzett egy számítógépet, szaktudást, akkor sok szerencsét kívánunk nekik. Egyébként a Vas megyei Mozgássérültek Egyesülete is külön nyert, ő az egyik az 57-ből.

Várható közeljövő

Itt voltam bajban, mert Derera úr felkért mindenkit, hogy lehetőleg mondjon valami nagyot és magvasat a jövőre nézve. Nem vagyok politikus, tehát ígérgetni nem tudok, és nem is szívesen teszem. Azért nem, mert ígérgetni jó, népszerű dolog, mert akkor csillogást és örömet lát az ember mindig az arcokon. Másrészt meg azért nem ígérgetnék, mert lelkiismeretem van, és ostobaságokat nem mondanék, ha nem vagyok benne biztos. Azért azt még hozzátenném ehhez az egész dologhoz, hogy mint említettem, a minisztérium háttérintézménye vagyunk. Nem magunk találunk ki magunknak feladatokat, csak végrehajtunk valamit. Ha lehet valamilyen módon befolyásolni, és valahol segíteni, akkor van rá lehetőségünk. Elképzeléseink, felterjesztéseink nekünk is lehetnek, de hogy mi valósul meg abból, teljesen más lapra tartozó dolog.

Magamról még egy mondatot: az intézményen belül annak a frakciónak a vezetője vagyok, amely a fogyatékossággal élők pártfogását hivatott a jövőben ellátni. Gyógypedagógus múlttal rendelkezem, ezért én vagyok erre a területre kinevezve. Kimondva, kimondatlanul örömmel fogadnék olyan lehetőségeket, amiket együtt csinálhatnánk. Volt egy ilyen terv, elképzelés a közelmúltban feladatként kaptuk, hogy létező munkahelyeket, távmunkahelyeket alakítsunk ki. Azt gondoltam, hogy ilyen jókat fogunk erről itt ma beszélgetni, és mennyi érdekes tapasztalatot fogok szerezni arról, hogyan kellene igazán jól csinálni. Most nem vagyok benne egészen biztos, hogy ez a mi feladatunk lesz a továbbiakban, de ki tudja, mit hoz a holnap. Tőlünk teljesen független, nem a mi intézetünk, csak elmondanék egy-két most folyó, folyamatban lévő, illetve a jövőben várható intézkedést, illetve tervet, ami az elkövetkezendő 2 évben zajlik. Mindenki tudja, hogy a közelmúltban meglehetősen nagy megszorításokra került sor kormányzati szinten. Különböző minisztériumoktól más-más összegeket vontak el, illetve zároltak, a Pénzügy-minisztérium és a költségvetés hiánya miatt. Elmondhatom, hogy minket ez a terület viszonylag kevésbé érintett olyan fájón, mint más minisztériumokat, és ezt elsősorban úgy kell értelmezni, hogy a kormányzat számára mindenképpen elsődleges fontosságú a felnőttképzés, illetve a foglalkoztatás. Azért hiszünk abban, hogy a továbbiakban meglehetősen nagy számokkal szerepelhetünk a köztudatban, és így az Önök ismereteiben is. Felhívtam a figyelmet, hogy a jövőben körülbelül mik várhatók, itt van ez a bizonyos HEF. Az előbbi olvasatban volt, hogy egy rövidítés, betűszó, ez érinti a hátrányos helyzetben lévő embereket, illetve a társadalmi beilleszkedést is. Hátrányos helyzetű tanulók még lehetnek a mi köreinkben is, de itt a hátrányos helyzetű emberek foglakoztatásának javítása hozzánk sokkal közelebb álló cél. Ez a továbbiakban megvalósul, a hátralévő kormányzati ciklusra van betervezve, mintegy nemzeti terv. Tulajdonképpen ennek a megvalósítása zajlik. Aki tegnap olvasta az országos napilapokat, akkor már ezzel a HEF-OP-al kapcsolatos pályázatok megjelentek.

Ezekkel a bevezető és búcsúzó szavakkal köszönnék el mindenkitől, de nem a jövőre nézve. Remélem, hogy többször is találkozunk még.

Úgy tudom, hogy az elhangzottaknak valamilyen megjelentetése tervbe van véve, illetve van egy olyan kiváló honlap, ami a www.meosz.hu címet viseli. Itt kiváló informatikusok tényleg olyan informatív értékű honlapot működtetnek, ami például szolgálhatna több hasonló intézmény előtt is. Sőt még néhány nagy közszolgáltató céget is tudnék említeni, ahol még ezt meg sem közelítő honlapok vannak. Valószínű, hogy ott is olvasható lesz ezekből valami.

Hol tartunk a távmunka elterjedésében? Melyek a jellegzetes távmunkakörök? Mit tehetünk a távmunka elterjesztése érdekében?

Támogatások hátrányos helyzetűeknek

Itt elsősorban a minisztérium-centrikus szemlélet fog érvényesülni. A minisztériumnak a feladatait próbálom elmondani, hogy mi hogyan látjuk ezt a kérdést, mit tud tenni az államigazgatás a maga eszközeivel ennek megoldása érdekében?

Szó volt róla, hogy milyen kevés támogatást kapnak most a kormánytól bizonyos hátrányos helyzetű területek. Valóban van egy csomó fel-adat, ahol a tényleges alanyi jogon járó támogatás továbbra is fenn-tartandó, és az ország teherbírásától függő mértékben, lehetőség szerint minél többet kellene erre a célra is felhasználni. Nemrég, a múlt héten készítettem egy összehasonlítást, jelentésfélét, hogy hány milliárd forintot fordított a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium a hátrányos helyzetűek támogatására. Csak a munkaügyi központok az elmúlt egy év alatt több mint 4 milliárd forintot juttattak el pályázati támogatások formájában az egyes megyei munkaügyi központokon keresztül. Azon kívül Phare-programok működnek az észak-magyarországi régióban és Nyugat-Magyarországon. Ezt nem akarom részletezni, de rengeteg ilyen kezdeményezés van, ami továbbra is megmarad, sőt bővülni fog. Amit kedves kollegám, a háttérintézményünk munkatársa említett, rövidesen várható az a bizonyos HEF-OP támogatás, a humánerő fejlesztési operatív program. Ez egy 3 éves program, amelynek keretében rendkívül nagy összegekhez juthat Magyarország, és egy bizonyos, költség-vetésből származó hányadot mellé kell tenni a magyar államnak is ahhoz, hogy ezek a pénzeszközök elérhetők legyenek. Ez némileg magyarázza azt is, hogy az idei költségvetésben az állam miért tervezett kevesebb összegeket más feladatok megoldására. Azért, mert így csak az önrész biztosítását tervezték be számos helyen, számítva arra, hogy az EU-s támogatásból ugrásszerűen, szinte felhasználhatatlan nagyságú összegek áramolnak be az országba a következő 3 évben. Ebből az itt jelenlévőket érdeklő feladatok támogatására is lesz lényeges emelkedés - reményeink szerint. Konkrét számokkal most nem készültem.

Halat vagy hálót?

Amikor a hal-háló hasonlatot fölírtam, a hal az a rendszeres segély, amit mindenki szívesen fogad és mindenki azt szeretné, hogy minél nagyobb legyen ez a hányad. Az igazi segítség viszont valóban az, ha hálót kapnak a rászorulók, nevezzük ezt az egyszerűség kedvéért a témánknál maradva, világhálónak. Csak hát halászni is kell! Nem elég, hogy valaki számítógéppel és Internet hozzáféréssel rendelkezik. Rendelkezésére áll-e az a szakértelem, amivel megjelenhet a munkaerőpiacon? Ha nem, ezt állandóan fejleszteni kell. Az is kell, hogy munkahelye legyen, találjon olyan munkáltatót, aki hajlandó alkalmazni, és akarjon munkaviszonyt létesíteni. A távmunka definícióinál tessék egy speciális távmunka ismertetést megfogalmazni, ami arról szól, hogy a távmunka nem más, mint kifejezetten a mozgáskorlátozottaknak kitalált munkavégzési forma azoknak, akik helyhez vannak kötve, de ez a hely nem a munkáltató telephelye. Ahhoz, hogy ők is teljes értékű munkát végezhessenek, az Internet és a számítógép, az info-kommunikációs technológia adja meg a lehetőséget számukra. Egyébként a távmunka megállapodás olvasható a Munkaügyi Minisztérium honlapján, (www.fmn.gov.hu). Lényegében elmondtam, hogy erről van szó, változik a munkaerőpiac, az új info-kommunikációs technológia bevezetése átalakítja elsősorban a szellemi munka világát, és az információs társadalom, mint napjainkban érzékeljük, jelen van, nem egy virtuális, nem látszólagos és megfoghatatlan valami, hanem igenis az elektronikus világ része. Ebben az elektronikus tengerben még jól lehet halászni annak, aki rendelkezik azzal a hálóval és a szaktudással, ami ehhez szükséges.

Fejlett világ és az info-kommunikációs technológia

Azért alkalmazzák, mert az adattömeg gyors kezelésére alkalmas, javul a teljesítmény, termelékenység, hatékonyság, minőség. Egyben esélyteremtés az egyéni - közösségi, földrajzi esélyegyenlőségben a hátrányok mérséklésére. Bővül a foglalkoztatás, javul az életminőség, viszont más vezetői szemléletet, munkavállalói magatartást igényel. Mindemellett rugalmas, versenyképes, kisebb rezsivel, gazdaságosabban működő szervezetek alakulnak, a gazdaság fejlődése gyorsul.

Egy érdekes összehasonlító táblázat, amely arról szól, hogy az EU országaiban - illetve van egy amerikai adat is - a távmunkások aránya hány százalék az aktív foglalkoztatottak körében. Ami a lényeges, hogy 1999. és 2002. között, tehát mintegy rövid 3 év alatt a vizsgált országokban kétszeresére, vagy háromszorosára nőtt a távmunkások arányszáma. A trend az óta is változatlan, növekvő. Ebből azt érdemes megjegyezni, hogy az EU-ban 1999-ben 6%-os volt, ez az arány, 2002-ben 13%-ra tehető, most már olyan 18% körül tart az átlag. Csak nem volt meg az összes adat.

Számítógépek a háztartásokban, számítógép-ellátottság. Itt is látható, hogy vannak olyan éllovasok, mint Svédország, Dánia, Hollandia, ahol a háztartások 71-70-65%-ában ott van a számítógép. Mindez - igaz ez 1998-as adat - 4 évvel korábban 26 %, 36%, 29% volt, és erről nőtt. Ez egy gyors növekedés, mert saját zsebből fizette ki a számítógép tulajdonosa. Magyarországon jelenleg 26%-ra tehető az otthon számítógéppel rendelkezők aránya. Ez az EU-ban 52%-os átlag. A lemaradásunk még eléggé tetemes.

Az Internet, a háló

Magyarország az utolsó előtti helyen van, oda kerültünk. 1998-ban 4% körüli volt az Internet arány, 2002-ben 8%, most nem régen hallottam az informatikai minisztérium egyik vezetőjének előadását, szerinte 10%-ra tehető az idei becsült adat. Tehát fejlődés és növekedés van az Internet hozzáférésben is. De nagyon nagy a különbség, a 26% és 8% sok mindenről árulkodik, pl. arról, hogy olcsóbbá kellene tenni az Internet hozzáférést. Most ezen mindenki elkezdett bólogatni. A Veszprémi Kamara tapasztalatai mutatták, hogy abban az esetben, ha szervezetten egy intézmény a távmunka kifejlesztési célra a dolgozóinak kiépíti az Internetet, kb. 9.000 Ft-ba kerül havonta az Internet kapcsolat biztosítása, gyakorlatilag a szükséges mértékben. Ez már nem egy borzasztó összeg. És mellékállomásokként lehet használni a telefonvonalat is ezen a kábelen, tehát ingyen. Úgy beszélnek, minthogyha egyik szobából a másikba mellékállomáson egy telefonalközpont segítségével beszélnének. Csak utána kell járni, meg kell szervezni ezt a szolgáltatást, és ki kell alakítani.

A távmunka Európában és nálunk

Itt egy pár távmunka adatot szeretnék bemutatni. Hollandiában a munkavállalók 27%-a távmunkásnak tekinthető. Ez azt jelenti, hogy ezek nem csak az otthon távmunkát végzők, benne vannak az osztott munkaidőben, a hét bizonyos napjain távmunkát végzők, a mobil távmunkások is, akik egy notebook-kal kereskedőként, üzletkötőként járják az országot, és műholdas kapcsolattal biztosítják az összeköttetést. Tehát a statisztikákkal vigyázni kell. És hol tartunk mi? Ez a már említett 1% arány körülbelül most, vannak, akik 1,5%-ra esküsznek, és van egy érdekes adat, amit meg kell említenem. A Magyar Tudományos Akadémia Szociológia Kutatóintézete, Makó Csaba professzor vezetésével évek óta kutatja a távmunka témát, és a foglalkoztatottság vizsgálatát is végzik. Ők részt vettek az EU Emergency 2000 vizsgálatban. 2000 óta folyamatosan vizsgálják az adatokat. Az összes EU-s tagállam, plusz Lengyelország, Csehország, és Magyarország vett részt a vizsgálatban. Ott kimutatták, hogy a mobil távmunka, illetve a külföldön végzett távmunka tekintetében Magyarországon többen dolgoznak százalékban, mint az EU-s átlag, de ez a vizsgálat a Dunántúlon, az 50 főnél több munkavállalót foglalkoztatók körében történt, tehát közepes és nagy vállalatoknál. A nagy különbség az Internet és a számítógép használatban, illetve a távmunka alkalmazásában az 50 főnél kisebb cégeknél, különösen a 10 főnél kevesebb munkavállalót foglalkoztatóknál jelentkezik legélesebben. Ott kevesebb a számítógép. A nagyvállalatoknál, meg a közszférában elérjük a világátlagot a számítógép-használat és az Internet-használat szempontjából. Egyszerűen nem tud megélni számítógép és Internet-használat nélkül egy minisztérium, egy olyan szervezet, amelyiknek a közszféra szolgáltatás a feladata, vagy egy nagyvállalat, és itt nem csak az informatikai vállalatokra gondolok.

A munkaadó előnyök

A munkaadók különös célcsoportot jelentenek számunkra, ugyanis a munkáltatókon múlik, hogy legyen távmunkahely, és elsősorban azokat az érveket próbáljuk mindig összeszedni, hogy mi az, ami meggyőzi őket, hogy érdemes ezzel foglalkozni. Gazdaságosan, direkt kiemelten és még kétszer alá is kellene húzni, amit dr. Joó Antal úr elmondott, hogy azt a honlapot érdemes felkeresni. Ismereteim szerint ez az első olyan valós adatokat bemutató és olyan közhír, ami egyértelműen bizonyítja, hogy a hagyományos munkahely létesítése, fenntartása mennyibe kerül, és mennyivel olcsóbb távmunkahelyet létesíteni, azt üzemeltetni, kisebb rezsivel, kisebb működési költségekkel. A munkáltató szempontjából könnyelműség, ha nem kezd utánaszámolni. Csak szóba került, hogy a vezetők nem érdekeltek a távmunkában, mert ők nagyon ritkán tudnak elmenni távmunkában dolgozni. Ez inkább a munkavállalóknak a lehetősége.

A távmunka kockázatai

Természetesen azok is léteznek. Általános áttekintés, hogy a távmunka terjedését mi akadályozza és mi hat rá. Távmunkában végezhető a szellemi tevékenység, szellemi szolgáltatás, tervezés, programozás, tanácsadás, fordítás, információs munka. Laczkó Zsuzsa és mások előadásában is erről többször volt szó. Igazából nehéz kitalálni olyan távmunka lehetőséget, amit eddig nem próbáltunk volna ki, de ne adjuk fel. A fantáziánk meglehetősen jól működik, és ez a jó, ugyanis azzal, hogyha csak bizonyos fajta távmunka lehetőségeket favorizálnánk, elmulasztanánk olyan lehetőségeket, ami ugyancsak előre vinné a távmunka elterjedésének, elterjesztésének ügyét.

Munkaközvetítés, munkaerő kölcsönzés

Meg kell említenem a 118/2001-es Kormányrendeletet, ez 2001. VI. 30-án jelent meg. A munkaerő közvetítésről, illetve a munkaerő kölcsönzésről szól. Nincs egy éve, hogy ez a kormányrendelet módosításra került, elsősorban abból a szempontból, hogy a munkáltatók, és a munkavállalók még könnyebben megtalálják egymást. Az a gyakorlat, amit a MEOSZ saját honlapján folytat, lényegében munkaerő közvetítést vállal föl azzal, hogy munkalehetőségeket kínál az érdeklődőknek, és ez az egyik út a jövőre nézve is. Az EU-s csatlakozás után is ez működni fog, hogy olyan felkészült és az átlagosnál tájékozottabb embereket mozgósítani tudó szervezetek vállaljanak munkaerő közvetítést, a pályaválasztási tanácsadástól kezdve, akik átveszik a felelősséget és azt a munkát az egyénektől. Hogyha mindenki elkezd loholni munkalehetőség után, sokkal kisebb az esélye, mint hogyha ezt egy munkaközvetítő szervezet végzi el.

Ugyanez érvényes a kölcsönzésre is. A kölcsönzésnek az a lényege, hogy a munkaviszonyban a kölcsönző és a munkavállaló van. Folyamatos munkaviszonyt létesítenek, ahol a kölcsönző fizeti a munkavállalót, a fel-adatot pedig eladja valamilyen vállalkozói szerződés formájában. Azt hiszem, a jelenlévők ismerik, hogy az EU-s csatlakozásunk úgy kezdődik, hogy egyből egy 7 éves moratórium lesz a munkavállalást követően. Az egyéni munkavállaló nem szívesen látott vendég az EU némelyik országában, de a vállalkozó igen. A munkaerő-kölcsönző megjelenhet az EU bármelyik tagállamában, és ott eladhatja a munkavállalóknak a teljesítményét.

Ezeket a távmunka honlapokat érdemes megnézni. A www.bmik.hu honlapot külön felkiáltójellel jelzem. Ugyanis a Budapesti Munkaerőpiac Intervenciós Központ honlapján érhető el a távmunka programiroda hon-lapja is, ahol a távmunkára vonatkozó legtöbb információt közzéteszi a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium is. A www.meosz.hu jól ismert, a Veszprémi Kamara úgy szintén, és a két minisztériumi honlap is.