A 2 éves projekt összehasonlító kutatásokkal, tanulmányutakkal, hazai és külföldi szakértők bevonásával végzett műhelymunkákkal, a jó gyakorlatokat összegyűjtve és ajánlásokban megfogalmazva igyekszik meghatározni, hogy mit értünk az ésszerű alkalmazkodás elve szerint „megfelelő változtatásoknak” „aránytalan tehernek“ vagy „egyenlő mértékű élvezetnek“. Ehhez elengedhetetlen annak feltérképezése, hogy mi lehet az oka annak, hogy ez a fontos alapelv miért hat ennyire kevéssé a magyar jogalkotásra, és még annyira sem a gyakorlatra.
A fogyatékos személyek jogairól szóló ENSZ egyezmény (CRPD) egyezmény értelmében az „ésszerű alkalmazkodás” az elengedhetetlen és megfelelő módosításokat és változtatásokat jelenti, amelyek nem jelentenek aránytalan és indokolatlan terhet, és adott esetben szükségesek, hogy biztosítsák a fogyatékossággal élő személy alapvető emberi jogainak és szabadságainak a mindenkit megillető, egyenlő mértékű élvezetét és gyakorlását. A fogalom meghatározása mellett az egyenlőség és a hátrányos megkülönböztetés tilalmával, az oktatással valamint a foglalkoztatással kapcsolatban is megjelenik, mint olyan alapvető követelmény, amelynek figyelmen kívül hagyása hátrányos megkülönböztetéshez vezet.
Magyarországon jelenleg kizárólag a foglalkoztatás területén jelenik meg az ésszerű alkalmazkodás. A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvény (Fot.) rendelkezéseiből kiolvasható, míg a Munka Törvénykönyve (Mt.) ténylegesen átvette az ésszerű alkalmazkodás CRPD szerint fogalmát, de annak tényleges megvalósulásához szükséges követelményeket egyik sem határozta meg. A projekt keretében lebonyolítandó kutatás célja ezen követelmények pontos meghatározása.
A jogszabályi háttér gyengesége az ésszerű alkalmazkodás gyakorlati megvalósulását hátráltatják.
Az aránytalan teher ellensúlyozására szolgáló támogatási rendszerek, források nincsenek összehangolva, a pályázati rendszer csak akkreditált foglalkoztatók számára elérhetőek, a többiek számára csak a rehabilitációs hozzájárulás meg nem fizetése és a rehabilitációs kártya kínálta adókedvezmény vehető igénybe. Az akkreditáció túl bonyolult, a szolgáltatások nem elérhetőek, így a nagyobb for profit cégek nem akkreditáltak, ezt a kisebb cégek, vagy leginkább civil szervezetek veszik igénybe. A támogatások összege nem minden esetben egyenlő a megváltozott munkaképességű személy foglalkoztatásából adódó többletköltségekkel (pl: személyi segítő, rehabilitációs mentor/tanácsadó foglalkoztatása, speciális eszközök beszerzése, fizikai környezet akadálymentesítése, felolvasó szoftver, stb.) beszerzése és integrálása a cég rendszereibe.
Általában elmondható, hogy a szemléletformálás is hiányzik a rendszerből. A cégek személyüggyel foglalkozó szakembereit nem képzik arra, hogy minden előítélettől mentesen hogyan válasszanak ki, illetve integráljanak hatékonyan fogyatékossággal élő személyeket.
A projekt keretében a foglalkoztatáson kívül az oktatás, az egészségügy, szabadidő, lakhatás és önálló életvitel, szolgáltatásokhoz illetve a szabadidős tevékenységekhez való hozzáférés területén vizsgáljuk az ésszerű alkalmazkodás meglétét illetve hiánya. Ezeken a területeken is szükségesnek tartjuk, hogy az egyes szereplőket jogszabályi előírás kötelezze a fogyatékkal élő személyek speciális szükségleteinek figyelembe vételére. Az uniós jogalkotás iránya is ezt erősíti. A projekt eredményeit felhasználva kívánunk majd javaslatokat tenni a megfelelő jogszabály rendszer kialakítására.
A projektelemek megvalósítása során vizsgáljuk, hogy miként érhető el egy általános szemléletváltás az egyes területeken. Az oktátás területén feltérképezzük az inkluzív oktatás megvalósulásának akadályait. Vizsgáljuk, hogy a fizikai akadálymentesítés mellett milyen különböző, a fogyatékkal élő személyek egyéni szükségleteihez igazodó támogató technológiákat és asszisztenciákat szükséges biztosítani oktatási intézményekben a teljes inkluzió megvalósulásához, illetve azt hogyan kerüljön beépítésre pedagógusok képzésébe a mozgáskorlátozott gyermekekkel történő megfelelő bánásmód elsajátítására?
Az önálló életvitel első lépése az önálló lakhatás lehetőségének megteremtése. Ennek kapcsán az akadálymentes bérlakás programok megvalósulásának feltételeit azonosítjuk be. Támogatott lakhatás előnyben részesítéséhez kapcsolódóan hogyan tehetők a közösségi szolgáltatások minden érintett számára elérhetővé? Vizsgáljuk, hogy miként lehet a lakástulajdonosokat és az ingatlanközvetítőket érdekeltté tenni abban, hogy mozgáskorlátozott személyek számára adjanak ki, illetve közvetítsenek lakásokat? Hogyan lehet a velük szemben fennálló előítéleteket felszámolni?
Egészségügyi területen az intézmények külső és belső fizikai akadálymentesítése mellett elengedhetetlen a szolgáltatások akadálymentesítése is. Megvizsgáljuk, hogy a vizsgálatok, beleértve a szűrővizsgálatokat is, hozzáférhetőségéhez milyen feltételek szükségesek? Hogyan építhető be az orvos, az ápolók, illetve az egyéb kisegítő személyzet képzésbe az egyes fogyatékosság típusokhoz igazodó bánásmód (fizikai és verbális) annak érdekében, hogy az egészségügyi ellátás során a mozgáskorlátozott személyek emberi méltósága ne sérüljön? Keressük azokat a módokat, amelyek mentén biztosítható, hogy a mozgáskorlátozott személyek minden esetben megfelelő tájékoztatás mellett önállóan dönthetnek az egészségükkel kapcsolatos kérdésekben.
Mindezek megvalósításában nagyban támaszkodunk a MEOSZ tagságának tapasztalataira és számítunk aktív közreműködésükre a projekt egyes elemeinek végrehajtása során.