Az ésszerű alkalmazkodás elvének érvényesülése a magyar munkaerőpiacon

Miközben számos uniós projekt indul és az aktuális hírek munkaerőhiányról szólnak a súlyosan mozgáskorlátozott pl. a kerekesszékes vagy személyi segítésre szoruló emberek mégis nehezen találnak megfelelő munkát. Ennek számos oka van, és sem a jogszabály sem a végzett kutatások nem fogalmaznak eléggé pontosan, összemosódik a megváltozott munkaképesség és a fogyatékosság fogalma. A munkáltatók többségének továbbra sem egyértelmű, hogy az akadálymentesség, illetve a fogyatékos ember igényeihez való alkalmazkodást illetően mit kellene tenniük. Erre is szeretnénk választ adni a MEOSZ EFOP-5.2.2-17-2017-00038 azonosítószámú, „Velünk színesebb a világ – ésszerű alkalmazkodás a mozgáskorlátozott emberek mindennapjaiban” című projekt keretében.

Néhány foglalkoztatási statisztika

A KSH 2011-es eredményei szerint Magyarországon 490 578 fogyatékos személy él, köztük 232 206 mozgáskorlátozottnak vallotta magát a felmérés során. A 2015-ös munkaerőpiaci felmérésük szerint mintegy 681 000 megváltozott munkaképességű személy van Magyarországon. Szintén a KSH foglalkoztatási statisztikáiból tudjuk, hogy a megváltozott munkaképességűek közel 70%-a inaktív, még a nem megváltozott munkaképességűek esetében ez az arányszám 19%. Az összes mozgáskorlátozott személy közül 24 694  volt foglalkoztatott 2011-ben, ez kicsit több mint 10% -a a teljes létszámnak. Ennél is beszédesebb, hogy a nem foglalkoztatottak közül 5 398 embert tartottak nyilván munkanélküliként a fennmaradó 192 091 fő teljesen kivonult a munkaerőpiacról, tehát a mozgáskorlátozottak több mint 82% a népszámlálás adatai szerint inaktív. Ezek alapján megállapíthatjuk, hogy a fogyatékos emberek munkaerő-piaci részvétele Magyarországon meglehetősen alacsony. A TÁRKI 2011-es kutatása során vizsgálta, milyen tényezők játszanak szerepet az inaktivitást illetően. Arra jutottak, hogy leginkább az iskolai végzettség, az életkor, a települési forma, valamint a fogyatékosság mértéke meghatározó, vagyis az egy, vagy több diplomával rendelkező, fiatalabb, városban élő, kevésbé sérült személyeknek sokkal nagyobb az esélye az elhelyezkedésre. A TÁRKI kérdőív válaszadói 67%-a gondolta úgy, a mai munkaerőpiacon nincsenek olyan munkakörülmények, munkavégzési forma, ami alkalmas lenne számára. Tehát a felmérésben résztvevők többsége úgy vélte, ha szeretne, akkor sem lenne képes visszatérni a nyílt munkaerő-piacra. A MEOSZ fogyatékos emberek foglalkoztatásával megfogalmazott ombudsmani kérdésekkel kapcsolatban elvégzett, nem reprezentatív kutatása szerint a MEOSZ tagszervezetek 250 válaszadójának 60%-a akkreditált, védett munkahelyen dolgozik. Felmérésünk alátámasztotta azt a köztudomású tényt is, hogy mozgássérült emberek többsége keveset keres. Válaszadóink több mint 60%-a nem kapja meg a minimálbért sem, csupán 15%-uk keres többet havi 150 ezer forintnál. Az átlagos napi munkaidő 4-5 óra.

Ésszerű alkalmazkodás fogalmának hiányosságai

Az úgynevezett ésszerű alkalmazkodás követelménye számos külföldi ország fogyatékosságügyi

jogszabályaiban jelen van, továbbá a meghatározó jelentőségű nemzetközi jogi és európai jogi dokumentumokban kulcsfontosságú rendelkezésként szerepel.

Az Európai Unió 2000/78/EK irányelve a foglalkoztatás és hivatás területén az egyenlő elbánás megvalósítása általános kereteinek lefektetéséről 5. cikkében az alábbiak szerint definiálja az ésszerű alkalmazkodást a fogyatékos emberek foglalkoztatásával kapcsolatban: „Az egyenlő bánásmód elvének a fogyatékos személyekkel kapcsolatban történő végrehajtása céljából ésszerű intézkedéseket kell bevezetni. Ez azt jelenti, hogy a munkaadóknak meg kell tenniük a megfelelő és az adott esetben szükséges intézkedéseket, hogy a fogyatékos személy számára lehetővé váljon a munkához jutás, a munkában való részvétel, az előmenetel, az át- vagy továbbképzés, kivéve, ha az ilyen intézkedés aránytalanul nagy terhet ró a munkaadóra. Ezt a terhet nem lehet aránytalanul nagynak tekinteni, amennyiben az adott tagállam fogyatékügyi politikájának intézkedései ezt kielégítően ellensúlyozzák.”

Egy példával élve, egy munkaáltatótól elvárható az ésszerű alkalmazkodás elve mentén, hogy egy kerekesészékes személynek megfelelő, akadálymentes irodát biztosítson a földszinten, a munkavégzéshez magasított asztal kaphasson például Míg az akadálymentes mosdó is nagyon fontos lenne, és legtöbb helyen ez is meghiúsítja kerekesszékes emberek a munkavállalását.

Magyarország a Keretirányelvnek megfelelően, a Munka Törvénykönyvébe, és a Fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvényben átvette az ésszerű alkalmazkodás fogalmát, de az ehhez szükséges fogalom- és követelményrendszert nem határozta meg. Így nehezen meghatározható, hogy egy munkaáltató például mikor vállal „aránytalan terhet” egy megváltozott munkaképességű, vagy fogyatékos ember foglalkoztatásával, illetve milyen esetekben volt diszkriminatív. Ezt a hiányt kívánja a MEOSZ 5.2.2-17-2017-000038 kódszámú, Velünk színesebb a világ – ésszerű alkalmazkodás a fogyatékos emberek mindennapjaiban című pályázata keretében orvosolni.

 Hová fordulhat a fogyatékos ember a munkavállalás, munkakeresése során?

Magyarországon az elmúlt évtizedben a Kormány számos szakmapolitikai intézkedéssel, jogszabállyal próbálta elősegíteni a fogyatékos személyek munkaerő-piaci integrációját. A megváltozott munkaképességű személyeket nem megfelelő arányban foglalkoztató munkáltatóknak egyfajta plusz adóként rehabilitációs hozzájárulást kell fizetniük, a megváltozott munkaképességű munkavállaló után rehabilitációs kártya segítségével adókedvezményt kaphatnak a munkáltatók, illetve támogatást is tudnak igényelni pályázati rendszereken keresztül, melyben a megváltozott munkaképességű munkavállaló bérére, valamint foglalkoztatásából adódó többletköltségekre kapnak támogatást.

Több olyan kiemelt, Európai Unió által is támogatott projekt indult, amelynek az a célja, hogy fogyatékos emberek munkát találjanak, a nyílt munkaerőpiacon.

Azoknak a megváltozott munkaképességű személyeknek, akik a munkaerő-piacon többszörösen hátrányos helyzetben vannak, például súlyosan mozgássérültek, alacsony iskolai végzettséggel rendelkeznek, és tartósan kiestek a munkaerő-piacról, vagy soha nem is voltak jelen, megoldást kínálhatnak a reintegrációhoz a védett foglalkoztatók. Védett (vagy rehabilitációs célú) a foglalkoztatás, ha a megváltozott munkaképességű munkavállaló olyan munkahelyen vagy szociális foglalkoztatóban dolgozik, ahol mind a munkakörülmények, mind a munkafeltételek a fogyatékosságához vagy megváltozott munkaképességéhez igazodva kerültek kialakításra, munkatársainak jelentős része szintén fogyatékos vagy megváltozott munkaképességű munkavállaló és a munkáltató a foglalkoztatás megvalósításához állami támogatást vesz igénybe (ezért nem tiszta piaci szereplő). A védett foglalkoztatók esetében előnyt jelenthet, hogy a fogyatékos személynek lehetősége van több munkakörben kipróbálnia magát, tapasztalatokat szerezhet, megszerezheti a rendszeres munkavégzéshez szükséges alapvető kompetenciákat, készségeket, olyan ütemben és támogatással biztosíthatják szakmai fejlődését, ami neki megfelelő, és ami nem várható el egy tisztán profit orientált, piaci körülmények között működő foglalkoztatótól. Ezeknél a speciális foglalkoztatóknál elvi szinten a cél a megváltozott munkaképességű személy „kiképzése”, azért, hogy később, 1-3 év múlva tranzitálható legyen nyílt munkaerő-piaci szereplőkhöz. Tehát a védett foglalkoztatónál történő munkavállalás remek első lépés lehet, azonban nem teljesen piaci szereplők ezen foglalkoztatók a bérezés és a használt technikák is elmaradnak a piaci szereplőkhöz képest, így a fogyatékos ember érdeke mindenképpen az lenne, hogy itt a foglalkoztatása csak átmeneti legyen.

A több évtizede foglalkozási rehabilitációs szolgáltatásokat nyújtó civil szervezetek is segítik a megváltozott munkaképességű, illetve fogyatékos emberek elhelyezkedését. Nem csak saját cégadatbázissal rendelkeznek, de segítenek a hatékony álláskeresésben, felkészítik a munkavállalót az interjúkra, képzésekkel kapcsolatban nyújtanak információt, elhelyezkedést követően, szükség esetén mentorálják a munkavállalót.

Mire lenne szükség a fogyatékos emberek magasabb arányú foglalkoztatásához?

A számos lehetőség, jogi szabályozás ellenére a mai magyar munkaerő-piacon még mindig hátrányban vannak a fogyatékos, köztük a mozgáskorlátozott személyeket sokszor éri diszkrimináció.

Atipikus foglalkoztatási formák bevezetése (távmunka, részmunkaidős munkakör) megoldást jelenthet azoknak a személyeknek, akik egészségügyi állapotuk miatt nehezen, vagy nem képesek napi szinten bejárni a munkahelyre.

Társadalmi és munkahelyi szinten egyaránt fontos a szemléletformálás, a fogyatékossággal, illetve a fogyatékos emberekkel kapcsolatos előítéletek feloldása érdekében.

A MEOSZ felméréséből kiderül, hogy sok munkahelyen az alapvető feltételek, mint például az akadálymentes környezet sem adottak a mozgáskorlátozott emberek foglalkoztatásával kapcsolatban. Ezért szükséges lenne a megfelelő információnyújtás az akadálymentes környezeti átalakításokkal kapcsolatban, illetve amennyiben szükséges egyszerűen, és folyamatosan elérhető támogatási rendszeren keresztül támogatást kellene nyújtani a cégek számára.

Az akadálymentes munkahelyi környezet biztosítása mellett fontos lenne a megfelelő munkahelyi segítők, asszisztensek és mentorok biztosítása is, azok számára, akik önmaguk ellátására csak segítséggel képesek.

A szakértő, foglalkozási rehabilitációs szolgáltatás működtető civil szervezetek bevonása a tervezésbe szintén hasznos lehet a cégek számára.

Szükség lenne egy országos, internetes adatbázisra, ahol kapcsolatba kerülhetnének a megváltozott munkaképességű, fogyatékos munkavállalók és a munkaadók.

Több szolgáltatásra (például támogató szolgáltatások) lenne szükség a fogyatékos emberek, illetve az őket foglalkoztatni kívánók számára. Jelenleg a legtöbb ilyen támogató szolgáltatást civil szervezetek nyújtják állami, normatív támogatás keretében, ahol nincs elég anyagi- és humánerőforrás kapacitás.

2012 óta az akkreditált foglalkoztatók sem kapnak a fogyatékosság mértéke szerinti differenciált fajlagos támogatást, ami szintén a súlyosan fogyatékos emberek foglalkoztatása ellen hat.

A rehabilitációs kártyára csak a Rehabilitációs Hatóság által kiadott minősítés szerinti B és C kategóriába tartozó, megváltozott munkaképességű személyek jogosultak, vagyis a súlyosabb egészségkárosodással, vagy fogyatékossággal rendelkező személyek után pont nem vehető igénybe a támogatás, pedig mint fentebb láttuk az ő elhelyezkedési esélyeik sokkal rosszabbak.

A MEOSZ  felmérése szerint a fogyatékos emberek képzése, átképzése sem valósul meg, illetve az önkormányzat vagy más szervezet által biztosított, támogatott képzések legtöbbször nem igazodnak a fogyatékos emberek szükségleteihez sem az akadálymentes környezet, sem a tananyag és vizsgakövetelmények biztosítása szempontjából.

 

Azóta történt

A mozgássérült embereket naponta éri olyan diszkkrimináció az egészségügyben, mint például az alkalmazkodás és emberség teljes hiánya a…

Előzmények

A projekt megvalósítása során feltérképezzük az ésszerű alkalmazkodás elvét különböző témák mentén (munka, oktatás, egészségügy, stb.), annak érdekében, hogy definiálni tudjuk az ésszerű…