Az Ésszerű alkalmazkodás fogalma a hazai anti-diszriminációs szervek gyakorlatának tükrében

A Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ) nemzetközi összehasonlító kutatást végez a „Velünk színesebb a világ!” – Ésszerű alkalmazkodás a mozgáskorlátozott emberek mindennapjaiban című projektje keretében, amelynek célja a kutatás eredményeinek felhasználásával észszerű alkalmazkodással kapcsolatos különböző fogalmak és követelményrendszer meghatározásra kerüljenek ez által elősegítve az ésszerű alkalmazkodás gyakorlati érvényesülését. A hazai viszonyok jobb megértése érdekében a vonatkozó jogszabályok megismerése mellett szükséges megismerni az alapvető jogok biztosa és az Egyenlő Bánásmód Hatóság vonatkozó gyakorlatát is.

A fogyatékosságot okozó egészségkárosodások olyan sokfélék, hogy mindenki egyéni szükségletei nem vehetők figyelembe az általános akadálymentesítési előírások megalkotása és végrehajtása során. Ezek a jogi normák és intézkedések csak általános jelleggel képesek a legtipikusabb fogyatékosságok okozta hátrányokat felszámolni, ráadásul csak lassan, fokozatosan vezethetők be. Másrészt azoknak a fogyatékos személyeknek, akik számára nem jelentenek megoldást az akadálymentesítési előírások, fontos segítséget jelent, ha a társadalom többi alanya a velük való érintkezés során egy ésszerű mértékig alkalmazkodik a szükségleteikhez. Az ésszerű alkalmazkodás az erre vonatkozó jogi előírás. Az alkalmazkodás konkrét módját esetről-esetre kell meghatározni, a fogyatékos személy speciális szükségleteinek illetve az ép személy lehetőségeinek figyelembe vételével. Az ésszerű mérték azt jelenti, hogy az ép alany számára az alkalmazkodás nem jelenthet aránytalan terhet: vagyis nem jelent nagyobb megterhelést az ép személy oldalán, mint amekkora a fogyatékos személy várható nyeresége.

Az ésszerű alkalmazkodás fogalma az Egyesült Államokból származik. Európában az Európai  Tanács 2000. november 27-i 2000/78/EK irányelve (Keretirányelv) a különböző, ún. védett tulajdonságokon (nemi, faji-etnikai hovatartozáson, életkoron, fogyatékosságon, politikai vagy vallási meggyőződésen valamint nemi orientáción) alapuló munkahelyi diszkrimináció felszámolását veszi célba a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód kereteinek lefektetésével. A Keretirányelv a rendelkezik az ésszerű alkalmazkodás követelményéről is.

A hazai ágazati szabályokban a munkajogi szabályok és a fogyatékkal élők jogairól szóló ENSZ Egyezményt (CRPD) kihirdető a 2007. évi CXII. törvényen kívül az ésszerű alkalmazkodás fogalma nem jelenik meg.  Annak ellenére sem, hogy az ésszerű alkalmazkodás elvének nem teljesülése a fogyatékosságon alapuló hátrányos megkülönböztetés egyik formája. A fogalom tartalmát a CRPD 2. cikke rögzíti a következők szerint: „az elengedhetetlen és megfelelő módosításokat és változtatásokat jelenti, amelyek nem jelentenek aránytalan és indokolatlan terhet, és adott esetben ahhoz szükségesek, hogy biztosítsák a fogyatékossággal élő személy alapvető emberi jogainak és szabadságainak a mindenkit megillető, egyenlő mértékű élvezetét és gyakorlását.”  Az ésszerű  alkalmazkodást meg kell valósítani a következő életviszonyokban: fogyatékossággal élő nők jogai (6. cikk), az otthon és a család tiszteletben tartása (23. cikk), oktatás (24. cikk), egészségügy (25. cikk), munkavállalás és foglalkoztatás (27. cikk), megfelelő életszínvonal és szociális védelem (28. cikk), a politikai életben és a közéletben való részvétel (29. cikk). A fogalom és a hátrányos megkülönböztetés kapcsolatát a CRPD 5. cikke tartalmazza, amely a szerződő államok feladatává teszi az esélyegyenlőség előmozdítása és a hátrányos megkülönböztetés eltörlése céljából minden megfelelő lépés megtételét. Emellett az egész Egyezmény alapelvi szinten tárgyalja a hátrányos megkülönböztetéstől való mentességet, és előírja, hogy a részes államok vállalják, hogy mindent megtesznek a hátrányos megkülönböztetés felszámolása érdekében. Az ésszerű alkalmazkodás követelménye – a diszkriminációtilalom részeként – a részes államokban horizontális, azaz mindenfajta állami cselekvést átható elvként kellene, hogy működjön.

A hazai ágazati jogszabályok többsége tehát az „ésszerű alkalmazkodási követelmény” megnevezését szó szerint nem tartalmazza, de tartalmilag ennek részben megfelelő előírások megtalálhatóak a magyar jogban. Ez volt az oka annak, hogy az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított a Keretirányelvben szereplő ésszerű alkalmazkodás nem megfelelő átültetése miatt 2008-ban, amit végül megszüntettek.

Az ésszerű alkalmazkodás és az egyenlő bánásmód elve között szoros összefüggés van, amelynek kiindulópontja, hogy senki sem részesíthető hátrányban fogyatékossága miatt. A MEOSZ 2009-ben javasolta az Egyenlő Bánásmód Hatóság (EBH) az ésszerű alkalmazkodás kritériumának hazai jogrendszerbe történő beiktatását, ami alapján elindult az egyenlő bánásmódról szóló törvény (Ebktv.) módosításáról egy egyeztetés, de a minisztériumok véleménye szerint törvénybe foglalása nélkül is érvényesíthető az ésszerű alkalmazkodás követelménye a foglalkoztatási jogviszonyokban.

A CRPD által kiemelt területek közül a foglalkoztatás és az oktatás területén az alapvető jogok biztosa jelentéseiből és az EBH eddigi döntéseiből válogatva mutatjuk be, hogyan jelenik meg az ésszerű alkalmazkodás a mindennapokban.

Munka világa

 Az EBH Tanácsadó Testülete akadálymentesítési kötelezettségről szóló 309/1/2011 (II.11).TT. sz. állásfoglalása szerint a foglalkoztatás vonatkozásában a Keretirányelv 5. cikke szerinti ésszerű alkalmazkodás tartalmi követelményei megjelennek az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvényben (Ebkt.) és a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításról szóló törvényben (Fot.) mind általános követelményként, mind speciális rendelkezésként a munkához jutás, a munkában való részvétel, az előmenetel és az át- vagy továbbképzés területein egyaránt. A foglalkoztatás tekintetében az egyenlő bánásmód követelményének megsértését jelenti az ésszerű alkalmazkodás követelményének elmulasztása is. Az ésszerű alkalmazkodás követelménye alapján a munkáltatónak, továbbá a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony tekintetében az utasításadásra jogosult személynek meg kell tennie a megfelelő és az adott esetben szükséges intézkedéseket, hogy a fogyatékos személy számára lehetővé váljon a munkához jutás, a munkában való részvétel, az előmenetel, valamint az át- vagy továbbképzés. E kötelezettség alól a munkáltató kizárólag akkor mentesülhet, ha ezen intézkedések megtétele – figyelemmel a munkáltató helyzetére, a szervezet méretére, gazdasági és emberi erőforrásaira, valamint az intézkedéssel elérhető eredményre – a munkáltató számára bizonyíthatóan aránytalan terhet jelent. Nem mentesülhet a munkáltató az ésszerű alkalmazkodás követelményének betartása alól, ha az annak betartásával együtt járó terhet, az állam, állami szervezet, önkormányzat, vagy közösségi támogatás által biztosított támogatási rendszer, vagy egyéb intézkedés elégséges mértékben ellensúlyozza.

Az EBH egy 2012. évi ügyben azt vizsgálta, hogy a kérelmezőt munkáltatója fogyatékosságával összefüggésben hátrányosan megkülönböztette-e, amikor szolgálati jogviszonyát egészségügyi alkalmatlansága miatt megszüntette azt követően, hogy vaksága miatt járó pótszabadság iránti igényét benyújtotta. A pótszabadság jogalapját a munkáltató elismerte ugyan, azonban ezt követően egy héten belül kétszer is soron kívül pályaalkalmassági orvosi vizsgálatra küldte. Az első pályaalkalmassági vizsgálaton kérelmezőt alkalmasnak nyilvánították, a második vizsgálatra azonban a munkáltató képviselője kérelmezőt elkísérte, ahol az orvosnak úgy nyilatkozott, hogy a továbbiakban tőle a személyi és tárgyi segítséget megvonja, így az orvos kérelmezőt alkalmatlannak nyilvánította. Az EBH megállapította, hogy a korábban éveken át fogyatékossága (vaksága) ellenére alkalmasnak nyilvánított kérelmező soron kívüli pályaalkalmassági vizsgálatára védett tulajdonságával, fogyatékosságával összefüggésben került sor, mivel a munkáltató azt követően rendelte azt el, amikor kérelmezőről – a részére járó pótszabadságra való jogosultságának igazolásához csatolt szemészeti lelet alapján – kiderült, hogy „jogi értelemben is vaknak minősül”. A hatóság megállapította, hogy a munkáltató a magatartásával nem biztosította kérelmező számára az egyenlő esélyű hozzáférést, megtagadta az ésszerű alkalmazkodás követelményének további biztosítását. A munkáltató az ésszerű alkalmazkodás megtagadásával – azzal, hogy kérelmező a számára korábban megfelelően kialakított munkafeltételeket, a számítógépen végzett átalakításokat (szövegfelolvasó program) a továbbiakban nem használhatta, valamint, hogy a korábban kijelölt személyi segítséget sem vehette igénybe – megvalósította a közvetlen hátrányos megkülönböztetést, kérelmező fogyatékosságával összefüggésben.

Az EBH egy másik ügyében a rokkantnyugdíjas, látássérült kérelmező sérelmezte, hogy volt munkaadója fogyatékossága, illetve egészségi állapota miatt a munkaviszonya teljes időtartama alatt alacsonyabb összegű munkabért fizetett neki, mint az azonos munkát végző, nem látássérült munkavállalóknak. A munkáltató a munkadíjazásban megnyilvánuló különbségtételt azzal indokolta, hogy a látók és a látássérültek által végzett munkafolyamatok nem azonosak, a látók szélesebb körű munkafolyamatokat végeznek, mindezeket – munkavállalói csoportonként – részletesen ismertette. Kérelmező nem vitatta a munkaköri feladatok különbözőségét, azonban álláspontja szerint az eljárás alá vont nem biztosította a megfelelő feltételeket az azonos munkafeltételeket (képnagyító szoftver, jobb minőségű képolvasó szoftver). Az eljárás alá vont azzal védekezett, hogy az általa fejlesztette „xccs” programmal a látássérültek hatékony munkát tudnak végezni a kimenő hívások kezelésének területén. A hatóság a rendelkezésre álló nyilatkozatok alapján – különös tekintettel a látássérült programozó tanúvallomására – megállapította, hogy az eljárás alá vontnál a látássérültek – beleértve kérelmezőt is – nem a műszaki feltételek hiánya, illetve a munkáltató mulasztása miatt, hanem fogyatékosságuk miatt nem képesek a látókkal azonos körű munkát végezni. A munkáltató azzal, hogy a látássérültek számára olyan programot fejlesztett ki és alkalmazott, melynek segítségével – ugyan a látókénál szűkebb munka-területen – a látássérültek hatékony munkát tudnak végezni, ezzel megtette a megfelelő és az adott esetben szükséges intézkedéseket, hogy a fogyatékos személy számára lehetővé váljon a munkához jutás, a munkában való részvétel, és biztosította a munkavégzéshez szükséges mértékben a munkahelyi környezet, így különösen a munkaeszközök, berendezések megfelelő átalakítását. Az EBH megállapította, hogy az eljárás alá vont eleget tett az ésszerű alkalmazkodás követelményének.

Az alapvető jogok biztosa 2012. évben indított „A Munka Méltósága” című munkajogi projekt keretében a fogyatékossággal élők foglalkoztatási helyzetével, lehetőségeivel kapcsolatban is átfogó vizsgálatot folytatott. A vizsgálat céljai közt szerepelt a fogyatékossággal élőket foglalkoztató munkáltatók és a foglalkoztatás körülményeinek, így az ésszerű alkalmazkodás feltételeinek vizsgálata is. A projekt során a biztos megállapította, hogy az új munka törvénykönyve és a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvény az ésszerű alkalmazkodás fogalmát ugyan átvette, a tartalmi követelmények rendszerének meghatározását azonban a jogalkotó elmulasztotta, és pénzügyi forrást sem rendelt a munkáltatók támogatására. Az AJB-5360/2012. számú jelentésében a vizsgálat során feltárt alapjoggal összefüggő visszásságok orvoslása és jövőbeni bekövetkezésük lehetőségének megelőzése érdekében a biztos felkérte a nemzetgazdasági minisztert, hogy együttműködésben az emberi erőforrások miniszterével dolgozza ki az ésszerű alkalmazkodás feltételrendszerének részletszabályait, továbbá teremtse meg a fogyatékossággal élő személyek foglalkoztatását elősegítő támogatási rendszer összhangját.

Oktatás

 Az EBH/504/2013. számú ügyben a kérelmező panaszában sérelmezte, hogy egy játszóházi szolgáltatást is nyújtó szolgáltató, amelyet 7 éves, halmozottan fogyatékos (mozgás- és hallássérült) gyermekével korábban egy év alatt 9 alkalommal látogattak, megváltoztatta a házirendjét oly módon, hogy speciális igényű gyermekeket nem fogadnak, és erre hivatkozva a továbbiakban a gyermekének a felügyeletét nem vállalták. Kérelmező álláspontja szerint a bepanaszolt szolgáltató a gyermeke fogyatékosságával és egészségi állapotával összefüggésben megsértette az egyenlő bánásmód követelményét. A szolgáltató az ügyfélforgalom számára nyitva álló helyiségeiben szolgáltatást nyújt, ennél fogva az Ebkt. 5. § b) pontja alá sorolható szolgáltatónak minősül, aki köteles megtartani az egyenlő bánásmód követelményét. Az adott esetben a hatóság nem fogadta el kimentésként a szolgáltató azon hivatkozását, hogy egy fogyatékos gyermek felügyelete speciális személyi és tárgyi feltételeket igényel, azonban ezek biztosítására nem kötelesek, ezért nincs kötelezettsége arra nézve sem, hogy a gyermek felügyeletét ellássa. Nem fogadta el a hatóság kimentésként azt sem, hogy a szolgáltatónak többlet terheket kellene vállalnia, a berendezésein, eszközein átalakításokat végrehajtani, anyagi ráfordítást eszközölni, többletmunkaerő felvételét kezdeményezni, hogy kérelmező gyermekére felügyelni tudjon. Az a megjegyzés, hogy az ésszerű alkalmazkodás követelményének az épület akadálymentesítésével és a mozgássérült parkolóhelyek kialakításával eleget tettek, még nem mentesíti a szolgáltatót az alól, hogy a játszóház által nyújtott szolgáltatásokat kérelmező gyermeke számára is biztosítsa. Az eljárás során nem nyert bizonyítást, hogy bármilyen átalakítást igényelt volna a játszóház ahhoz, hogy a gyermek a szolgáltatást igénybe tudja venni, illetve az sem, hogy a gyermek felügyelete plusz személyzet alkalmazását igényelné. A hatóság a szolgáltatót kötelezte a jogsértő magatartás megszüntetésére, és eltiltotta a jövőbeni jogsértés tanúsításától.

Az EBH további ügyeit vizsgálva kijelenthető, hogy a fogyatékossággal élő személyek esetében különösen jellemző, hogy az áruk forgalma és a szolgáltatások igénybevétele vonatkozásában keletkezett sérelmeik az ésszerű alkalmazkodást biztosító intézkedések elmulasztásához köthetőek. Az ésszerű alkalmazkodás elmaradása ugyanis nehezítheti a rehabilitáció során elért eredmények beépítését a mindennapokba. A CRPD által megjelölt további területeken az ésszerű alkalmazkodás elvének megjelenésre mind jogszabályi mind jogalkalmazói szinten szükség van.

Azóta történt

A mozgássérült embereket naponta éri olyan diszkkrimináció az egészségügyben, mint például az alkalmazkodás és emberség teljes hiánya a…