Az „Velünk színesebb a világ” – Ésszerű alkalmazkodás a mozgáskorlátozott emberek mindennapjaiban projekt keretében első tanulmányút 2019. március 6-án került megrendelkezésre Békéscsabán. A műhelymunka során a résztvevők meghatározták, hogy mit jelent az észszerűség és mi várható el szolgáltatóktól, munkaadóktól, hivatalos szervektől az észszerű alkalmazkodás biztosításával kapcsolatban? Mi minősül az aránytalan és mi indokolatlan tehernek? Mit jelent a szükséges módosítás és mi tekinthető változtatásnak? A tanulmányúton az elméleti alapok és nemzetközi gyakorlat megismerése mellett a résztvevők megosztották egymással hazai tapasztalataikat az észszerű alkalmazkodással kapcsolatban az oktatás területén.
Mindhez kiindulási alapul a CRPD Bizottság esetjoga szolgált, amelyet dr. Nagy-Nádasdi Anita emberi jogi szakértő ismertetett a résztvevőkkel. A CRPD Bizottság a CRPD-hoz kapcsolódó panasztételi eljárás során bírál el olyan egyedi eseteket, amelyekben a hazai jogorvoslati lehetőségeket már kimerítették. Az így létrejött esetjog az egyezményt aláíró országok számára is mércéül szolgál. A CRPD az élet egész területére vonatkoztatja az ésszerű alkalmazkodás követelményét kifejezetten és kiemelve az oktatás, foglalkoztatás területét, illetve a személy szabadsága és biztonsága kérdésköreit. A Bizottság esetjoga ezen túl értelmezi az információhoz való hozzáférés, a tömegközlekedés, a bankautomaták és a rehabilitáció szükségessége kapcsán is az ésszerű alkalmazkodást. A vonatkozó az eseteket a résztvevők kis csoportokban dolgozták fel, majd pedig közösen értékelték azokat.
A délután folyamán a partnerszervezetek képviselő osztották meg észszerű alkalmazkodással kapcsolatos tapasztalataikat az oktatás területén.
Az elhangozott előadásokból és általánosan megállapítható, hogy a térségben a jogszabályok általában megfelelnek a CRPD előadásainak, ugyanakkor a gyakorlatban ez nem érvényesül maradéktalanul. a fogyatékossággal élő tanulók normál vagy speciális iskolába járhatnak, vagy esetleg magántanulóként folytathatják tanulmányaikat. Az oktatási intézmények akadálymentességének hiánya szinte mindenhol akadálya az inkluzív oktatáshoz való hozzáférésnek. Úgy szintén gondot jelent a támogató szolgáltatások, a megfelelő szakemberek hiánya, valamint állami támogatások alacsony volta. Jellemző, hogy a súlyosan, halmozottan fogyatékos személyekkel a rendszer nem tud mit kezdeni, a legtöbbször még fejlesztést sem kapnak. Emellett az oktatók hozzáállása is sokat számít, negatív példaként hangzott el egy felsőoktatási intézmény oktatója, aki nem hajlandó a mozgáskorlátozottak által megközelíthető helységbe áttenni az óráját.