Az akadálymentesség hiányából fakadóan a mozgáskorlátozott emberek gyakran nem, vagy másokkal nem azonos módon juthatnak hozzá az oktatáshoz, képzéshez (sok esetben a kollégiumok, oktatási intézmények sem akadálymentesek), az egészségügyi ellátáshoz (az épületek mellett az egészségügyi szolgáltatást nyújtó berendezések, eszközök sem mindig hozzáférhetőek). A lakhatásuknak (jellemzően a lakóépületek, társasházak sem akadálymentesek), utazásuknak (közlekedési szolgáltatások többsége nem akadálymentes), gyakran pedig a munkavállalásuknak is ez képezi az akadályát. A mozgáskorlátozott emberek jelenleg csupán a lakás-akadálymentesítési támogatás formájában kapnak segítséget ahhoz, hogy lakásukat, lakókörnyezetüket akadálymentesítsék, mely segíti az észszerű alkalmazkodás elvének tényleges gyakorlati megvalósulását. Az akadálymentesítési támogatási rendszer azonban ma már nem tölti be a 18 évvel ezelőtt hozzá fűzött reményeket, mert nem biztosítja a mozgáskorlátozott emberek számára a teljes körű akadálymentesítés lehetőségét. Az érintetteknek elsősorban az okoz nehézséget, hogy a támogatás csak bizonyos típusú akadálymentesítésre fordítható, illetve hogy alacsony az igényelhető összeg maximuma. A MEOSZ erre tekintettel szükségesnek tartja a szükségletalapú támogatás bevezetését ezen a területen is, a maximum összeg emelésével.

Forrás: Észszerű alkalmazkodás – valódi társadalmi egyenlőség, MEOSZ (2019)