Észszerű alkalmazkodás az épített környezet kialakítása során I.

„Az ésszerű alkalmazkodás számomra azt jelenti, hogy ha nem valósul meg a teljes akadálymentesség, akkor azt egy másik megoldással váltják ki. Például, ha egy hivatal fogadóhelyisége nem akadálymentes, akkor az ügyfélfogadást egy olyan irodában bonyolítják le, amit a mozgáskorlátozott ügyfél is meg tud közelíteni.”

Az önálló életvitel első lépése az önálló lakhatás lehetőségének megteremtése. A mozgáskorlátozott emberek önálló életvitelének ma az egyik legnagyobb akadályát a fizikai akadálymentesítés hiánya, illetve nem megfelelő volta jelenti. Annak ellenére, hogy az akadálymentesítési követelmények több mint 20 éve jelen vannak a hazai jogi szabályozásban, az épített környezet akadálymentesítése terén mégis komoly elmaradás tapasztalható.

A Fot. 2013-as módosításával a közszolgáltatást nyújtó állami szerveknél a már meglévő középületek akadálymentesítését – az igazságszolgáltatásban résztvevő szervek épületeiben is – a korábbi határidőket kitolva, 2013. december 31-ig kellett volna megvalósítani. Az akadálymentesítéssel kapcsolatos állami kötelezettségvállalást azonban sajnálatos módon a törvényben rögzített határidő módosításával elodázták, illetve az akadálymentesítésnek jelenleg nincs jogszabályban meghatározott határideje. Az építmények tervezésénél és az építési engedély kiadásakor nincs megfelelően ellenőrizve az akadálymentesítés minősége. Gyakran valósítanak meg részleges akadálymentesítést állami felújításoknál forráshiányra hivatkozva, például Blaha Lujza téri aluljáró, több vasúti állomás felújítása. Gyakori az is, hogy a közszolgáltatások továbbra is részlegesen (csak a bejárat akadálymentes) hozzáférhetőek, vagy nem törődnek a teljes szolgáltatási paletta akadálymentesítésével.

Forrás: Észszerű alkalmazkodás – valódi társadalmi egyenlőség, MEOSZ (2019)