A harmadik műhelymunka megvalósítására 2019. március 9-én került sort Békéscsabán, amelyen a résztvevők az Európa Tanács működésével, ezen belül is a fogyatékosságügyre és észszerű alkalmazkodásra vonatkozó ajánlásait ismerhették meg. Emellett Emberi Jogok Európai Bírósága működése és joggyakorlata kapcsán rálátást nyerhettek arra, hogy a Bíróság hogyan jutott el az orvosi modell és a formális egyenlőség elvének alkalmazásától az a CRPD Bizottság szociális és emberi jogi fogyatékosság felfogásának alkalmazásához.
Dr. Nagy-Nádasdi Anita emberi jogi szakértő előadásában bemutatta az Európa Tanács és az Emberi Jogok Európai Bírósága működését, majd ismertette az Európai Tanács fogyatékosságügyi szakpolitikájának alapjait, majd az a Bíróság esetjogán keresztül a résztvevők közösen dolgozták fel az észszerű alkalmazkodás kérdéskörét.
Az Emberi Jogok Európai Egyezménye 14. cikke rendelkezik a megkülönböztetés tilalmáról: „A jelen Egyezményben meghatározott jogok és szabadságok élvezetét minden megkülönböztetés, például nem, faj, szín, nyelv, vallás, politikai vagy egyéb vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet, születés szerinti vagy egyéb helyzet alapján történő megkülönböztetés nélkül kell biztosítani.” A Bíróság a Glor kontra Svájc ügyben mondta ki először, hogy a fogyatékosság a 14. cikk szerinti „egyéb helyzet” kategóriába tartozik, először hivatkozott a CRPD-re és először alkalmazta az észszerű alkalmazkodás koncepcióját.
Az alapügyben kérelmezőt cukorbetegségéből kifolyólag alkalmatlannak minősítették a katonai szolgálatra, azonban ennek ellenére kötelezték egy olyan adó megfizetésére, amelyet azokra rónak ki, akik nem teljesítenek katonai szolgálatot Svájcban. A kérelmező szerint a 14. cikkbe ütközően diszkrimináció érte, mivel ő szerette volna teljesíteni a kötelező katonai szolgálatot, azonban egészségügyi állapotára tekintettel nem engedélyezték ezt neki, és ezzel párhuzamosan már egy másik típusú adó megfizetésére kötelezték, mivel állapota nem minősült súlyosnak. A Bíróság döntésében megállította a megkülönböztetés tilalma (14. cikk) és a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jog (8. cikk) sérelmét, mivel a nemzeti hatóságok nem teremtettek megfelelő egyensúlyt közérdek és a kérelmező egyéni jogainak érvényesülése között. A nemzeti hatóságok nem biztosították az észszerű alkalmazkodás követeleményét, mivel nem tettek lépéseket a kérelmező egyéni körülményeinek figyelembevételével a helyzet megoldására.