Mert nem tudtunk, mert nem tudunk mit kezdeni velük. Mintha kéne, mintha a mi feladatunk lenne. Pedig igen, de nem miattuk, hanem magunk miatt.

Ferenczi Gábor, dokumentumfilm-rendező a napokban nyíló Filmszemlén látható "Bence" c. filmjében a szokásostól eltérő módon közelít ehhez a témához. Éspedig úgy, hogy nem egy témához, hanem egy emberhez, egy down-szindrómás fiatalemberhez közeledik, és sikerrel. Értik egymást, mindketten filmesek. A közeledésük apropóját Szalay Kriszta "Kapcsolda" nevű programja adja, amelyiknek az a célja, hogy egészséges gimnazistákat egy-két napra fogyatékos fiatalokkal eresszen össze. Van egy tervezett program is persze, de nem ez a lényeg: legyenek együtt, ismerkedjenek, kommunikáljanak, úgy ahogy tudnak, úgy, ahogy sikerül. Nem kell "csinalni" semmit, csak együtt lenni. Ez a legkönnyebb, és ez a legnehezebb. Erről szól ez a film. És arról, hogy van élet a miénken kívül is, és nagy kérdés, hogy melyik a "normális".

A filmet február 8-án 13.15-kor az Uránia filmszínház Fábri-termében vetítik