2010. Európában a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem éve, ennek szellemében hívták életre a 100 legszegényebb elnevezésű szakmai programot. Ugyan már számos intézkedést hozott a jogalkotó, amelyek a fogyatékossággal élők társadalomba való beilleszkedését szolgálják, de még mindig vannak hiányosságok.

Hegedűs Lajos, MEOSZ, elnök:

- Ahhoz, hogy normális emberi életet élhessenek ahhoz sok mindenre szükség lenne. Egyrészt szükség lenne, egy a mostaninál lényegesen nagyobb munkalehetőséget biztosító közegre ahol az embereknek, a munkaképes fogyatékos embereknek nem a 9%-a dolgozhatna hanem megközelíthetné az európai uniós átlagot ami 35%.

A munkaerőpiacon való érvényesülést segítené az intézkedés, amely megbírságolja azokat a munkáltatókat, akik nem alkalmaznak fogyatékossággal élőket.

Hegedűs Lajos, MEOSZ, elnök:

- Megnövekedett a munkaerőpiacon bizonyos értelemben a kereslet. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a fogyatékossággal élők nagy része nem képes a munka világában még ott lenni. Mert nem erre szocializálódott, aki az elmúlt 15-20 évben nem dolgozott az egyszerűen elszokott a munkától.

Ehhez azonban először is átképzések kellenének. A fogyatékossággal élők megítélése alapján véve rossz ez a tény, ennek oka a szakemberek szerint az, hogy még mindig kevéssé ismerjük a sérült embereket, s az ember, mint az évszázadok óta köztudott fél az ismeretlentől. A társadalom perifériáján élnek, s szinte lehetetlen a hajléktalanok reintegrációja is, a szakemberek számára ők jelentik a legnagyobb feladatot, hangzott el a kerekasztal beszélgetésen.

Laki Ildikó:

- Egyre emelkedő létszámban vannak jelen a hajléktalanok az országban. A helyzet az elhelyezésükre, a megoldásra visszaintegrálódási folyamatokra, esélytelennek mutatkozik. Ezt nagyon durvának találom, de ki kell mondani, hogy amíg nincsenek olyan programok, kezdeményezések amik konkrétumokat fogalmaznak meg. Addig erről nem is tudunk beszélni.

Hazánkban ma 120 ezer hajléktalan él, a rendszeres munka szinte ismeretlen számukra.