A MEOSZ sérelmezi, hogy nem volt társadalmi egyeztetés a közneveléssel összefüggő egyes törvények módosításáról és a nemzeti köznevelés tankönyvellátásáról szóló 2013. évi CCXXXII. törvény hatályon kívül helyezéséről szóló törvényjavaslat kapcsán, holott a magántanulói jogállásra vonatkozó tervezett változások jelentősen érintik azokat a mozgáskorlátozott tanulókat, akik tankötelezettségüket csak magántanulóként tudják teljesíteni – fogalmazott Kovács Ágnes, a MEOSZ elnöke az emberi erőforrások miniszterének írt levelében. Szövetségünk nehezményezi, hogy törvényjavaslat parlamenti vitájára úgy kerülne sor, hogy az érintettek előtt ismeretlenek az egyéni munkarendre vonatkozó részletszabályok. A MEOSZ több pontban megfogalmazta aggályait és észrevételeit az emberi erőforrások miniszterének, (a MEOSZ dr. Kásler Miklósnak írt levele itt olvasható) melyet tájékoztatásul megküldött dr. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, Nyitrai Zsolt miniszterelnöki megbízott, Bódis József oktatásért felelős államtitkár, dr. Maruzsa Zoltán Viktor köznevelésért felelős helyettes államtitkár, az OFT elnöke és valamennyi tagja, valamint dr. Tapolczai Gergely országgyűlési képviselő részére. A levél mellékleteként a MEOSZ ismételten megküldte a 2016-ban elkészített, és sajnos még mindig aktuális szakmai anyagát. (A szakmai anyag itt olvasható)
A MEOSZ szerint kérdéses, hogy elegendő szakember hiányában lesz-e valódi hatása a törvénymódosításnak, ugyanis a javaslat a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermekek, tanulók (BTMN) felzárkóztatását és készségfejlesztését fejlesztő pedagógiai ellátás keretében tenné kötelezővé, melyet fejlesztő pedagógusnak kell végeznie. Jelenleg súlyos szakember hiány van – képzésük évekbe telik – a végzett gyógypedagógusok jelentős része pedig meg sem jelenik a közoktatásban, mert vagy a magánszférában vagy speciális intézményben dolgoznak, ahol csak a legsúlyosabb zavarokat látják el. Szövetségünk ezért választ vár arra, hogy milyen garanciákat építenek be a törvénybe, hogy legyen elég fejlesztő pedagógus, illetve ad-e az iskoláknak elegendő keretet a kormányzat, hogy meg tudjanak felelni az új elvárásoknak.
A MEOSZ aggályosnak tartja, hogy a tervezet alapján nem lehet pontosan tudni, hogy mi lesz a magántanulói jogállás helyett, nem ismertek a részletszabályok, nem tudni, hogy hoz-e változást az egyéni munkarend a jelentős számú magántanulói státusszal rendelkező mozgáskorlátozott tanuló számára. A valóságban változik-e egyáltalán valami, vagy csak más lesz a magántanulói státusz elnevezése, és más lesz a felmentést engedélyező szerv. Amennyiben a cél az, hogy az iskolák az integráció/inklúzió felé haladjanak, akkor a részletszabályok kidolgozása után a tervezett módosítás előrelépés lehetne. Azonban ha csak névleges és nem tartalmi változás, akkor a sajátos nevelési igényű esetleg fejlesztő nevelés-oktatásban résztvevő súlyos és halmozottan fogyatékos mozgáskorlátozott tanulók számára a törvényjavaslat nem hoz előrelépést. Ahogy annak a 1600 súlyos és halmozottan fogyatékos gyermeknek sem, akik egyáltalán nem járnak iskolába. A MEOSZ az AJB/343/2015. ombudsmani jelentés kapcsán rendszerszintű változásokat sürgetett az oktatás területén, azonban az Országos Fogyatékosságügyi Tanács sem foglalkozott érdemben a kérdéssel.
Budapest 2019. június 20.
