A MEOSZ felelősséggel tartozik értük, ezért is veszünk részt az eddiginél jóval hangsúlyosabban a kitagolási folyamatban, amelynek most indul a második szakasza – mondta Kovács Ágnes elnök, akivel arról beszélgettünk, milyen lépéseket tervez a szövetség az intézményben élő mozgássérült emberek érdekében.
A mi kiindulópontunk minden érdekvédelmi, szakmapolitikai kérdésben – és ezt a fogyatékos emberek jogairól szóló ENSZ-egyezmény is kimondja –, hogy a mozgássérült emberek számára biztosítani kell a szabad döntés lehetőségét az életükkel kapcsolatos valamennyi kérdésben. Meg kell teremteni az akadálymentes, befogadó fizikai és társadalmi környezetet, amelyben másokkal azonos feltételekkel élhetnek, egyenlő jogokat gyakorolhatnak. Mindez talán az intézményben élő súlyosan mozgáskorlátozott, halmozottan sérült embereknek adatik meg legkevésbé, ezért a MEOSZ-nak kiemelt felelőssége, hogy az intézmények megszüntetését, az ott élők támogatott lakhatásba költöztetését célzó kitagolási projektben keményen képviselje az érdekeiket. Tapasztalataink szerint tizenháromezernél is többen lehetnek, akik nap mint nap az intézményi létnek kiszolgáltatva élik az életüket, sok esetben méltatlan fizikai körülmények és az emberi méltóságot sértő, korlátozó intézkedések között.
Intézménykiváltás – ne miniintézeteket hozzunk létre!
A magyar állam az elkövetkező években 35 milliárd forint uniós támogatást költ el mintegy négyezer ember támogatott lakhatásba költöztetésére és a kapcsolódó segítő szolgáltatások kiépítésére. Nagyon nem mindegy, hogy a kisebb lakóotthonokban élők szabadon dönthetnek, és az önálló életükhöz megkapnak majd minden segítséget, vagy újabb, az eddigieknél kisebb intézetek épülnek, ahol továbbra is kiszolgáltatottan élnek. A tervek szerint ugyanis huszonöt fős lakóotthonokat is létre lehet hozni. Ezeket a „miniintézeteket” nem tartjuk elfogadhatónak, mi az egy-hat fős otthonokat szorgalmazzuk. Azt kértük a szaktárcától a nemzetközi jogra és gyakorlatra hivatkozva, hogy ne támogassa, kerüljön ki a projektből. Másik probléma: a projektben részt vevő intézményeknek nem kötelező valamennyi lakójukat kiköltöztetniük, ami azt eredményezné, hogy az enyhébb fogyatékosságú embereket viszik ki támogatott lakhatásba, a magasabb ápolási-gondozási igényű, súlyosan, halmozottan sérült személyek pedig maradnak. Ezt végképp nem engedhetjük, hiszen ők vannak a legkiszolgáltatottabb helyzetben. Azt kértük a minisztériumtól, hogy a teljes kitagolást, az intézmények végleges bezárását támogassa. Ha nem így tesz, megsérti a már említett ENSZ-egyezményt és más fontos nemzetközi jogszabályokat.
A MEOSZ célja, hogy az érintettek szabadon dönthessenek arról, hol szeretnének élni. A most induló projekt uniós forrásból valósul meg, az Emberi Erőforrás Fejlesztési Operatív Program (EFOP) finanszírozza. A pénzből a főváros és Közép-Magyarország magasabb fejlettségi szintje miatt nem kaphat, így a régió a kitagolásban nem vesz részt, ami azért elfogadhatatlan, mert korlátozza a fogyatékos embereket. Sok olyan, intézetben élő társunkról tudunk, aki kötődik a fővároshoz, ők a kitagolás után nem lakhatnának ott. Ez emberi jogokat sért, ezért arra kértük a tárcát, hogy biztosítson rá uniós – a Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program (VEKOP) erre alkalmas lehet – vagy hazai forrást.
Kihagyták az érdekvédelmet
Az ENSZ-egyezménnyel a magyar állam ugyan vállalta, hogy a semmit rólunk nélkülünk elvét követve a fogyatékos embereket érintő valamennyi döntésbe bevonja őket, de most is érezzük: ez csak papíron létezik. A kezdetektől azt kértük: érdemben vonjanak be bennünket, hogy ténylegesen képviselhessük az intézetekben élő fogyatékos emberek érdekeit, de a projekt szakmai irányítását végző konzultációs testületbe nem kerültek be a fogyatékos emberek szervezeteinek képviselői. Az érdekképviseleteknek ismét egy utólagos véleményező szerepet szánnak csupán, és ezt a MEOSZ nem fogadja el.
A MEOSZ koncepciót készít
A kitagolási program az ápolási-gondozási intézetekre vonatkozik, ezért a közösségünk intézményben élő tagjainak többségét nem érinti. A súlyosan mozgássérült emberek más típusú intézményekben, főként idősotthonokban élnek. Célunk, hogy ők is kikerülhessenek a támogatott lakhatásba. A MEOSZ ezért kidolgozza az önálló életről és lakhatásról szóló koncepcióját, monitorozza az intézményeket, és javaslatokat tesz a kormány elé az ott élő mozgássérült emberek helyzetének javítására.
Gábor Imola
Megjelent a Humanitás 2016. novemberi számában
A MEOSZ szakmai javaslatai az intézményi férőhelykiváltási uniós projektekhez
A MEOSZ állásfoglalása a fogyatékossággal élő személyek számára ápolást-gondozást nyújtó szociális intézményi férőhelyek kiváltásáról szóló hosszú távú koncepcióról (2016-2036) szóló előterjesztésről: