Mint ismeretes, 2012-ben a debreceni közlekedési társaság biztonsági okokra hivatkozva letiltotta a mopedeket a járműveiről. A tiltást azóta Pécs és a Dél-alföldi régió szolgáltatója is alkalmazza. Tavasz óta Budapesten is megszaporodtak a panaszok, és az érintettek köre is bővült: ma már nemcsak mopedeseket hagynak ott a buszok a megállókban, hanem elektromos kerekesszéket, sőt, hagyományos, kézi hajtású kerekesszéket használó súlyosan mozgássérült embereket is.
A MEOSZ az idén januárban egyeztetést hívott össze az ügyben és a kormány intézkedését kérte. Az elnök az Nemzeti Fejlesztési Minisztérium, a Nemzeti Közlekedési Hatóság, az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala és a Budapesti Közlekedési Központ képviselőivel folytatott megbeszélésen hangsúlyozta: Magyarországot nemzetközi és hazai jogszabályok sora kötelezi arra, hogy biztosítsa a mozgássérült emberek esélyegyenlőségét, közösségi közlekedésben való részvételét. Az államnak ezt szem előtt tartva meg kell teremtenie a mopedek biztonságos szállításához szükséges műszaki feltételeket és jogszabályban kell biztosítania a mozgássérült emberek számára ezt a lehetőséget. Hangsúlyozta: minden mozgássérült embernek joga van a közösségi közlekedési járműveken utazni, attól függetlenül, hogy milyen segédeszközt, milyen típusú kerekesszéket vagy éppen elektromos mopedet használ.
Miközben Szövetségünk azóta is folyamatos lépéseket tett az ügyben – egyeztetéseket kezdeményeztünk és folytattunk közlekedési szolgáltatókkal, jogi képviseletet biztosítunk egy mopedet használó, érintett fiatalembernek, a nemzeti buszipar fejlesztésével kapcsolatban levélben hívtuk fel több kormánytag figyelmét a mozgássérült utasok szempontjainak figyelembe vételére –, a kormányzat részéről érdemi intézkedést nem tapasztaltunk.
Kovács Ágnes a nemzeti fejlesztési miniszternek írt levelében most ismét kormányzati beavatkozást sürget: „Az ügyben több helyi érdekvédelmi szervezet és szövetségünk is próbált a közlekedési vállalatokkal egyeztetni, de ez alig járt érzékelhető eredménnyel. Egyértelmű, hogy a problémákat kizárólag a területért felelős tárca jogszabályban rögzített intézkedései szüntethetik meg.”
Az elnök arra kérte a minisztert, hogy kezdeményezzen országos egyeztetést, a szaktárca pedig dolgozza ki a mopedek szállításával kapcsolatos esetleges biztonsági aggályokra a megfelelő műszaki megoldásokat, és haladéktalanul kezdje meg a mozgássérült utasok szállítására vonatkozó, jelenleg hiányos jogi szabályozás megalkotását.
„Emellett számos egyéb probléma is van, amit rendezni kell” – írja Kovács Ágnes. – „Ilyen többek közt az akadálymentes járatokról, menetrendről történő nem megfelelő tájékoztatás, a menetrend be nem tartása, a 36 órás bejelentési kötelezettség, ami a mozgássérült utasok életét nehezíti, a vasúti szolgáltatások területén tapasztalt hanyagság. Kiemelten kell foglalkozni a vasúti‐ és egyéb közlekedési fejlesztések akadálymentességével, ami messze nem kielégítő, sok esetben csak papíron valósul meg.”
Az akadálymentes közlekedés megteremtése nem csak a mozgáskorlátozott, hanem az idős, a babakocsival közlekedő, a poggyászt cipelő emberek érdekében is szükséges, valamint ez tükrözné legjobban egy modern, befogadó társadalom képét – hangsúlyozza a MEOSZ elnöke a levélben, amely itt olvasható.
Budapest, 2016. augusztus 8.
Gábor Imola
