Az ápolási díj helyesen három kategóriába sorolta az érintetteket az alapján, hogy betegsége vagy fogyatékossága alapján mekkora ellátási szükséglete van. A most bevezetésre kerülő új ellátási forma, a gyermekek otthongondozási díja viszont egyelőre nem tesz különbséget ellátási szükséglet alapján.
Bár az intézkedés ketté választja a jogosultakat, és csak az egyik ellátási forma igénybevételét fogja biztosítani, további feszültségeket generált azzal, hogy azonos élethelyzetben lévő családokat különböztet meg hátrányosan attól függően, hogy mely családtag végzi az ápolást.
A MEOSZ álláspontja változatlan: a támogatási rendszer kedvezményezettje a beteg vagy fogyatékos ember, és az ő szükségletének a kielégítése a prioritás, nem pedig az, hogy ki végzi az ápolást. A kormányzati intézkedéseknek ezért elsősorban azt kell megcélozniuk, hogy családban tudjon maradni az érintett. Ehhez az ellátását végző személy részére biztosítandó ellátásról is gondoskodni kell a megfelelő jogosultsági jogviszonyok garantálása mellett.
Legalább akkora hangsúlyt kell fektetni azon intézkedésekre, mely garantálja, hogy ne szigetelődjön el a társadalomtól. Így szükséges biztosítani a kortársi közösségben való létet, az állapotának megfelelő rehabilitációt és fejlesztéseket a család terheinek csökkentését célzó egyéb szolgáltatásokkal együttesen.
A MEOSZ elvárja, hogy a kormány vállaljon felelősséget a Szövetség által felvetett és még meg nem oldott problémák rendezésére; határidők és források megjelölésével dolgozzon ki rövid távú stratégiát! Az intézkedések középpontjában az érintettek ápolási szükségletei álljanak, és az ellátások mértéke ehhez igazodjon. A MEOSZ mindaddig kitartóan és elkötelezetten folytatja a tárgyalásokat a fogyatékos emberek és családtagjaik érdekében, míg a magyar kormány intézkedéseivel nem garantálja minden ápolási díjban érintett személy szociális biztonságát és méltóságteljes életét. Ennek fedezetét az elmúlt évtizedekben az érintettek már maguk megspórolták a Magyar Államnak.
Budapest, 2018. november 21.
