A tartós ápolást végzők időskori támogatását érintő nyári alkotmánybírósági döntés után többen azzal a reménnyel adták be ismét igényüket, hogy bár a jogszabályban meghatározott ellátás igénybevételével nem tudják a jogosultságukat igazolni, de a gyermekük ápolása vitathatatlan, a hatóságtól mégis elutasító határozatot kaptak, azzal az indoklással, hogy keresőtevékenységet folytattak, így a gyermekükkel töltött idő nem tekinthető ápolási időnek.

A MEOSZ-hoz érkező panaszok arról szólnak, hogy az érintettek beteg gyermekük otthoni ápolása mellett nem ellátást vettek igénybe, hanem a lehetőségeikhez képest munkát vállaltak bedolgozóként, feladatukat otthon ellátva, távmunkában, esetleg néhány órát távol töltve otthonról. Az így elért keresetük meg sem közelítette azt a mértéket, amit teljes munkaidőben, a munkahelyükre bejárva megkaphattak volna, ezért nyugdíjuk alacsonyabb összegű, a támogatásra mégsem jogosultak.

E tekintetben változott a tartós ápolást végzők időskori támogatásáról szóló 383/2017. (XII. 12.) Korm. rendelet. A módosítás értelmében minden szülő jogosult a támogatásra, aki a jogosultsághoz szükséges 20 éves ápolási időtartam alatt legfeljebb napi 4 órában végzett otthonán kívül keresőtevékenységet, vagy a keresőtevékenységet az otthonában végezte.

Ez azt jelenti, hogy akinek kérelmét  amiatt utasították el, hogy az ápolási idő alatt keresőtevékenységet folytatott, de tudja igazolni, hogy munkáját otthon végezte, vagy az otthonán kívül csak napi 4 órát dolgozott, jogosult a támogatásra, tehát forduljon kérelemmel ismét a lakóhelye szerinti járási (kerületi) nyugdíj-megállapító szervhez. A kérelmet személyesen a járási (kerületi) hivatal ügyfélszolgálatán, vagy kormányablakban lehet benyújtani, valamint postai úton a lakóhely szerinti általános hatáskörű nyugdíj-megállapító szervhez címezve.

A kormányrendeletben foglaltakat a hatálybalépésekor folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell.