Rövid összefoglaló a rendezvényről. A Mozgáskorlátozottak Országos Autós Ügyességi Versenyén most 20 fő állt rajthoz. A hagyományok folytatása jól sikerült, hiszen a több megyéből érkezettek és a szervezők mindent megtettek a sikerért. részletek>>
Ha nem tudott eljönni...
Akkor most megnézheti. Videó felvételek készültek az Esélyegyenlőségi Napon, és az I. MERI sportnapon részletek>>
XXVI. Mozgáskorlátozottak és Fogyatékossággal élő emberek Balatoni Találkozója
A XI. kerületi februári klubgyülésen jelen volt Szőnyi Ferenc a MEOSZ mb. üdülési koordinátora, aki tájékoztatókat osztott ki a XXVI. Balatoni Találkozóval kapcsolatban. Majd helyben lehetett rá jelentkezni üdülési csekk igénylésével egybekötve, de anélkül is. A 2008-évi feltételeket a mellékelt tájékoztatóban lehet elolvasni. részletek>>
Hosszú hétvége a Tiszatónál kerekesszékkel
Nemrégiben a családommal elhatároztuk, hogy megnézzük a Tiszatavat és a Hortobágyot, így elkezdetem, megszervezni az utat, különös tekintettel a szálláshelyre, lévén jómagam kerekesszékben ülök, így a szállásnál nagyon lényeges, hogy akadálymentes legyen, valamint a fürdő és WC is használható legyen számomra, így bukkantam rá, a Pusztahaus Üdülőházra, ahol külön álló 2-6 ágyas apartmanok bérelhetők. Ezek közül az egyik, teljesen akadálymentes és kerekesszékesek számára is kiválóan alkalmas. részletek>>
Időutazás
Nyaralásunkra indulva arra gondoltunk, kicsit módosítjuk az útvonalunkat, és megállunk egy kulturális kirándulás erejéig Székesfehérvár mellett, Gorsiumban: www.szikm.hu/gorsium/. A hely azért is megtetszett, mert hatalmas területen ígért olyan kulturális élményt, amelyet mozgáskorlátozottak és kisgyerekes családok is élvezhetnek (mivel kerekesszékes férjemmel egy négy- és egy hatéves gyermek szülei vagyunk). részletek>>
Volt egyszer egy találkozó - Pécsváradon
Nagy izgalommal vártuk első vendégeinket, akik 30-án déltől folyamatosan érkeztek. Ők voltak azok zömében, akik több száz km-t utaztak, hogy részt vegyenek a találkozón, megismerjenek bennünket és a várost, ahol élünk. részletek>>
Hévízen voltam.
Olvasónk levelét tesszük fel Karácsonyi vezércikként. Olyan ritka, hogy csupa szép dologról is értesülhet az ember. Megérdemli, hogy ezzel kívánjunk minden sorstársunknak, barátunknak, értünk dolgozónak és velünk élőnek Áldott Karácsonyi Ünnepeket és boldog új esztendőt!
részletek>>
Épek és fogyatékkal élők találkozója - Ausztriában
A nagysikerű találkozóról Uszanov Natasa készített képes beszámolót.
részletek>>
Erdélyi kirándulásunk
Erdélyi kirándulást már januárban kezdtem szervezni a Budavári Mozgássérült Szervezet tagjai kívánságára. Először a mozgássérülteket kerestem meg a programmal, a levelezőlistán is. Csak 9-en voltunk, és a kísérőink, így az ismerőseimet hívtam a programra, amit a Forgó Utazási Irodánál foglaltam le. Végül 37-en jöttünk össze. Úgy gondoltam a legbiztonságosabb, ha hivatásos utazási irodánál rendeljük meg az utat. Így idegenvezető is volt, aki beszélt románul. Jó helyismerettel bírt. Indulás előtt változtattunk a programon.
Temesvár helyett Aradnak mentünk, örvendve, hogy láthatjuk a Szabadság szobrot, és szomorúan, hogy az Aradi Vértanuk emlékhelyét nem.
Nos, a Szabadság szobor szerintem méltatlan helyre került, ami egy köves grund, bekerítve ronda összefirkált agyonhasznált palánkokkal, szemben vele egy diadalkapu kezdeti stádiumban, de már figyelemre méltóan, van eszmei mondanivalója. Két rendőr vigyázta a bekerített teret a szabad nyílás közelében. Sok koszorú volt a Szobor körül, mi is dobtunk át a rácson pár szál piros szegfűt. Ezután elmentünk megnézni a Minoriták templomát, ahol őrizték a szobrot, igaz feldarabolva, mégis azt gondolom, talán jobban érezhették ott magukat megvárhatták volna az avatást jobb, méltóbb helyen tisztességesebb körülmények között. Ez így olyan fájdalmasnak tűnt.
Innen Dévára utaztunk. Szép város, gyönyörű rálátással az innen lentről épnek látszó várra. Meglátogattuk a Ferences rendi templomot, az árva házat, vittünk könyveket, egyebeket, sikerült félszázezer forintot gyűjteni, és ruhaneműt adtunk át, hogy kicsit segítsünk. Megkapó volt az iskola a régi ódon falak között, fehérre meszelt falaival az én régi iskolámra emlékeztetett. Az intézetből a gyermekek körbeálltak bennünket. Illedelmesen beszélgettek, nem kéregettek. Az útitársak többen kollégák voltak, itt találkoztak össze egy volt kollégával, aki rákos beteg volt. Munkahelyéről úgy köszönt el, hogy ő már... Most gyógyultan - fogadalmát teljesítve - itt tette dolgát a magyar árvákért.
Este 6 óra után értünk Vajdahunyad várához. Meredek sziklafalra épült, és a történelmi Magyarország legnagyobb lovagváraként a gótikus építészet legrangosabb világi emléke a Kárpát-medencében.
A vár udvarába bejutottunk, nagyon szép, impozáns, büszkén áll.
A sok lepusztult, várdombot körülölelő agyonrozsdásodott, omladozó gyár maradványai, körül öleli a dombot. Vajon miért éppen ezt a kies helyet választották ilyen nagy volumenű vasgyár telepítésével? Most a régi lepusztult gyár szellemei ellenállnak az idő vasfogának, még a növényzet se képes elfedni a sok ócska rozsdás vasat.
Már jó későn este Algyógyra értünk. Ez a hegyekben egy hangulatosan kivilágított üdülő falu. Olyan jól mutatott ott az éjszakában, a kanyargós hegyi úton a sok lampion, rögtön beleszerettünk.
Megálltunk a szállodánál, ahol az ellátásunk biztosítva lett volna. És nem volt helyünk. Halálosan fáradtak voltunk. Mint kiderült 1 nappal későbbre igazolták vissza a foglalást. Idegesség lett úrrá mindenkin, de egy hangos szó nem esett. Telefonálások sora, eredmény: a csoport kétfelé szakadt, két turista kategóriájú szállodába.
Rövid elhelyezkedés után vacsorához igyekeztünk. Hoztak nagy lapos tányér közepén egypár vacsorának igen kicsi virslit. Na most már felháborodott hangok innen is, onnan is, hallatszottak. Szerencsére a felszolgálók nem vették fel. Mert ez csak az előétel volt. Kiadós négyfogásos vacsorát kaptunk. Jó volt a feltálalt vacsora, bár én egy falatot se bírtam lenyelni.
A szobák nagyon kopottak, de tiszták voltak, reggel nem volt melegvíz - macskamosdás, és a fogmosásra megérkezett a melegvíz is. Gyorsan a zuhany alá álltunk. Reggeli - finom sonkás rántotta. A szállodai elhelyezésnél azt vettük figyelembe, hogy ki mennyire elesett. Ők kerültek az I. emeletre, 2 ágyas szobákban volt az elhelyezés. Majd jött a II, III, IV, sőt, V-ik emelet is. Az a bizonyos kutyaól, de onnan gyönyörű volt a kilátás.
Másnap reggel Gyulafehérvárra vitt először a busz. Itt megnézhettük Erdély egyik legrégebbi és legnagyszerűbb, a XII. században épített katolikus püspöki Székesegyházat. Tisztelettel álltunk meg a Hunyadiak szarkofágjai mellett. Bemenet több lépcsőn mentünk le, a férfiak felemelték kerekesszékes útitársnőinket és bevitték őket. Kívülről a várat is láttuk. Olyan nagy szerencsében lehetett részünk, hogy Dr. Jakubinyi György érsek úr mutatta meg, beszélt a székesegyház történetéről. Utánozhatatlanul ízesen szép magyar beszéddel. Könnyekig meg voltunk hatódva érezve hatalmas hazaszeretetét.
Már mentünk is tovább Segesvárra ahol autóbuszos sétát tettünk a városban és egy kis sétát az egyik legszebb középkori várban. Ebédelésünket a kéregető gyermekek zavarták meg. Szívfájdító volt látni milyen éhesek. Pizzámból egy falatot nyeltem le, és odaadtam a legkisebbnek. Félre futottak, láttam a legidősebb veszi kezébe, és szétosztja egymás között a kapott élelmet, a pénzt is ő tette zsebre.
Fehéregyházon megnéztük a Petőfi Múzeumot. Mint tudjátok itt látták utoljára életben nagy költőnket Petőfi Sándort összesen 20 perc volt rá, pedig szívesen olvasgattunk volna a régmúlt emlékeiről, de még sok volt vissza.
Bögözre vitt utunk. A református lelkész ízes beszéddel ismertette, hogy a templom a XIII. sz. épült, megmutatta a XIV. századtól létrejött freskókincset, és régmúltunk dicséretét az itt látható rovásírást. Ámulattal csodálhattuk meg. Előadását napestig is hallgattuk volna. Ezek a faliképek olyan kiemelkedő műemlékek, hogy olasz régészek is csodájára járnak - Szent László legenda, Szent Margit legendája, stb. - freskók. Következő állomás Korond, ahol népművészeti ajándékok vásárlásra volt lehetőségünk.
Megtudtam, hogy Gabika útitársnőnk 50. születésnapja van. Idegenvezetőnk Moldován Laci rendelt kérésemre egy nagy tortát.
Csíkszeredán a szép, újszerű szállodában vacsoránál nagy csokor gerberával köszöntötte a szálloda vezetősége Gabikánkat, majd a tortából mindenkinek jutott. Gabika édesanyjával együtt a meghatottságtól sírva fakadt. Bár fáradtak voltunk a sok élménytől mégis késő éjszakáig együttvoltunk, megbeszéltük a kellemes, sok szép látnivalókban bővelkedő, jól szervezett napot.
Csíkszeredán, Hargita megye székhelyén sajnos nem sokat időztünk.
A szálloda közelében volt egy kis piac, a korán kelők odamentünk, ki ordát, ki gomolyát, ki juhtúrót vett, én egy tő nefelejcset, most itt ontja kék virágait a kertemben, remélem jövőre is kihajt s azután mindig.
Reggeli után indultunk Csíksomlyóra
A 17. és 18. században a törökök és a tatárok igen sokszor betörtek a csíki falvakba, és a kolostort három ízben is földúlták, fölégették. Így 1661-ben és 1694-ben. A kegyszobor minden esetben szinte csodálatos módon menekült meg.
A csíksomlyói kegyhely pályafutását a Szűzanya közbenjárására véghez vitt csodák teszik természetfölöttivé. E csodákat 1799. július 17-én Kollonita László erdélyi püspökének vizsgálóbizottsága alaposan fölülbírálta, majd 1798-ban a „kegyszobrot csodákkal ékesnek hirdette".
Volt alkalmunk Szűz Anyánkhoz leborulva imát rebegni. Olyan mélyen megilletődve szóltunk hozzá többen is kik őszintén hittük, hogy ez is az a pillanat mikor imánk meghallgatásra talál. Könnyekkel küszködve, boldogan jöttünk ki. Elsétáltunk a templom mögötti borvíz kúthoz, amit meg is kóstoltunk.
Tovább utaztunk Mádéfalvára. Itt a csoportunkból, 5 hölgy régi középiskolás osztálytársak kezdeményezésére egy gyönyörű vers felolvasása Tompa László: "A magányos fenyő" után együtt elénekeltük a SZÉKELY HÍMNUSZT, miközben könnyes szemeinket törölgettük.
Ez a kis rögtönzött megemlékezés kimutatta hova tartozásunkat.
Bár szerintem az, hogy egy olyan utat választottunk ami hazánkról szól, és nem “olaszba, görögbe, spanyolba“ mentünk, hanem szép „Tündérkertünket“ választottuk, magáért beszél. Nem bántuk meg, csak a hosszúra tervezett út azzal járt, hogy sok minden szépséges, neves hely mellett csak elfutottunk, így muszáj visszatérjünk. Az ízelitő azzal járt, hogy még többet szeretnénk ebből megismerni. Minél nagyobb utat teszünk annál több felé jutunk, de amik kimaradtak idő hiány miatt, feltétlen vissza kell térni és ezt útitársaim is kérik, így már fogalmazódik a gondolat, hogy újra szervezünk egy utat jövőre is.
Gyergyószentmiklóson, csak megtekintettük a Fő teret és ránéztünk a katolikus templomra.
Utunk a Gyíkos-tóhoz és a Békás-szoroshoz vezetett. A Keleti-Kárpátok legszebb természeti jelenségéhez. Többen leszálltunk a buszról és gyalogosan tettük meg az utat a szemerkélő esőben, a szoroson át, izgalmas volt a fejünk fölé emelkedő Oltárkőre felnézni.
Útközben megnéztük: Szováta fürdőt. Öt sós tava van: a Medve-tó, a Mogyorósi-tó, a Fekete-tó, és a Zöld-tó. Kiszálltunk az esőben kicsit gyönyörködtünk a még így is szép régi szállodákban és a tóban.
Szárhegyen a Lázár kastélyt néztük meg. Kapubástyája ujjá épült a Bástyákban Múzeum van. Itt élt gyermekként Bethlen Gábor Erdély fejedelme édesanyjával.
Autóbuszos városnézés volt Marosvásárhelyen. Megszálltunk. Kitűnő vacsorát kaptunk, még kicsit sörözgetve asztaltársaságra tagolódva beszélgettünk.
Reggeli után indultunk is Kolozsvárra. Az Aranyos mellett kanyargott utunk. Neve is arra mutat, hogy aranyat mostak és találnak még mindig a környéken. Nyitnak is még aranybányát, ebből manapság is meggazdagodnak emberek. A távolban hósipkás hegyeket láttunk és a Tordai-Hasadékot.
Kolozsvár területén már több ezer esztendővel is élt ember. A római időkben Napocának nevezték a várost. A név trák-, szkíta eredetű, tudósaink bizonyítékokat mutatnak fel arra, hogy a magyar is a szkíta népekből eredt. Kolozsvár mindig népes jómódú város volt. Alig beértünk a városba elhagytuk a Házsongrádi temető bejáratát, a Bolyai Egyetem után szűk kis utcából a Mátyás templom szép épületét meglátva rendőri forgalomirányítás mellett kiabálás. Belénk jött egy Dacia kocsi. Szerencsére nem történt nagy baj, de a rendőrségre kisérték az autóbuszt kb. 1,5 órát ott töltöttünk, majd 2500 Ft-al megelégedve elhajtott a Román fiatalember. Hiába nem a mi vezetőnk volt a hibás. Oly annyira együtt éreztünk az autóbuszvezetővel, hogy össze is adtuk azt a pénzt, sőt valamivel többet, nem számoltam meg, csak amikor átadtam a gyűjtést együttérzésünket kifejezve jól látható volt. Ez a pech beárnyékolta a városnézést. 20 perc szabadidőt kaptunk körülnézni.
A szabadprogramunkban páran összetartva a szükségben elindultunk toalettet keresni. Férjem betért az első cukrászdába kért egy kávét. Rossz fekete lét kaptunk és WC nincs! A nők visszafordultak... De a férfiak?! Pár méter után megint egy kávézó, férjem megint kávét kért, lejátszódott ugyanaz. Következő helyen hiszitek, vagy nem, ugyanaz. Már három rossz kávét kifizettek, de toalett sehol!
Most Zoli vette kézbe az irányítást, lerohant egy koszos étterem pincéjébe, berohant az illemhelyre, utána a többi férfi. Mert mi nők! Megláttuk a Bolyai Egyetem diák szállóját, bementünk, elmondtuk kik vagyunk, mi a problémánk, készségesen segítségünkre voltak, a magyar diákok.
Én korábban sokszor jártam itt, ebben a kedves városban szerencsémre, de akik csak épp megtekinthették a Szt. Mihály templomot, és előtte Mátyás királyunk szobrát?! Egyesek elrohantak, nagy magyar királyunk szülőházát is megtekinteni.
Nagyon nagy autós forgalom is rabolta időnket bizony nem voltunk boldogok. A dugó miatti hosszú várakozó időnkben viszont itt volt a házasságkötő terem, egyik esküvői menet a másikat érte, gyönyörű fiatal párokat láttunk, és nagyon elegáns násznépet. Nagybányai cigányok muzsikáltak, hol magyar, hol román dalokat énekelve.
Szívfájdalommal utaztunk tovább az incidens, rányomta kedvünkre a bélyegét. Kőrősfőn látogatást tettünk a népművészeti vásáron a még maradék pénzünket elkölthettük. Nagyváradon megtekintettük a több mint 900 éves katolikus Szent László egyházmegye székesegyházát, a kanonokok sorát, a püspöki palotát és a Szent László hermát .A herma koronája felnyitható és ebben van elhelyezve Szent László királyunk koponyacsontjából egy darabka ereklye.
Olyan összhang jellemezte az egész utat, olyan fegyelmezett útitársak voltunk együtt akik megbecsülték és segítették egymást, a problémákat megértően fogadták, és örültek a megoldásnak, .Egy hangos szó nem esett, kivéve a jó hangulatú dalolászgató hölgyek énekét, hazafelé tartva, s végig az úton, de ők a busz legvégében ültek, nem volt zavaró. Persze nem volt fenékig tejfel, de szép és jó volt. Remélem még többször együtt tart a társaság.
A szabadprogramunk páran összetartva a szükségben elindultunk toalettet keresni. Férjem betért az első cukrászdába kért egy kávét. Rossz fekete lét kaptunk és WC nincs! Pár m után megint egy kávézó, férjem megint kávét kért, lejátszódott ugyanaz. Következő helyen hiszitek, vagy, -nem,! Ugyanaz. Már 3 rossz kávét kifizettünk Toalett sehol!
Most Zoli vette kézbe az irányítást, lerohant egy koszos étterem pincéjébe, rárohant az illemhelyre, utána a többi férfi. Mert mi nők! Megláttuk a…Bolyai Egyetem diák szállóját, bementünk, elmondtuk kik vagyunk, mi a problémánk, készségesen segítségünkre voltak, a magyar diákok.
Nagyváradon megtekintettük a több mint 900 éves katolikus Szent László egyházmegye székesegyházát, a kanonokok sorát, a püspöki palotát és a Szent László hermát .A herma koronája felnyitható és ebben van elhelyezve Szent László királyunk koponyacsontjából egy darabka ereklye.
Szép utunk befejező szakaszán jókedvűen énekelt a társaság. Megálláskor férjemmel élcelődtek: „ Kávét rendel ! „„ felkiáltással. Közös vélemény volt, hogy szeretnénk további ismereteket személyesen szerezni Erdélyről.
Olyan összhang jellemezte az egész utat, olyan fegyelmezett útitársak voltunk együtt, akik megbecsülték és segítették egymást, a problémákat megértően fogadták, és örültek a megoldásnak, .Egy hangos szó nem esett, kivéve a jó hangulatú dalolászó hölgyek énekét. Persze nem vo
lt fenékig tejfel, de szép és jó volt. Remélem még többször együtt tart a társaság.
Bár szerintem az, hogy egy olyan utat választottunk ami hazánkról szól, és nem“ olaszba , görögbe, spanyolba !“ mentünk, hanem szép „Tündérkertünket“ választottuk, magáért beszél. Nem bántuk meg, csak a hosszúra tervezett út azzal járt, hogy sok minden szépséges, neves hely mellett, csak elfutottunk, így muszáj visszatérjünk. Az ízelítő azzal járt, hogy még-még többet szeretnénk ebből megismerni. Minél nagyobb utat teszünk annál több felé jutunk, de amik kimaradtak idő hiány miatt, feltétlen vissza kell térni és ezt útitársaim is kérik, így már fogalmazódik a gondolat, hogy újra szervezünk egy utat jövőre is.
Beszámoló a Budavári
Mozgássérült Szervezet 10 éves jubileumi ünnepségről
Október
10.én az I.ker. Művelődési Ház adott otthont jubileumi ünnepségünk megtartásának.
14 órakor a teremből épp távoztak a korábbi rendezvény résztvevői. A Ház
dolgozói, behozták az asztalokat, székeket, majd mi mozgik rendezgettük-
teljes ünnepi öltözetünkben- a vendégek számára az asztalokat, székeket,
a teremben körbe. Zenészünk - frissen műtött szemével- besegített az asztalok
rendezésébe, mert látta nehéz helyzetünket. Szép itthonról hozott fehér
asztalterítőinket, virágcsokrokkal díszítettük, fehér-kék színekben -mozgi
jelképes színek-pompázott.
15
órára volt meghirdetve az ünnepség.
A felkért,
műsort szolgáltató művészek közül a Gördülő Tánccsoport 10 nappal határidő
előtt ,A versmondó, nótaénekes előadás előtt egy órával lemondta a fellépést.
Szerencsémre, több előadót hívtam meg- de őszintén szólva nem előre látásból-máskor
arra is gondolok -így azért volt előadás is,- sőt! .A zenét szolgáló Buzás
Áron kinek szemét 5 nappal korábban műtötték, szerencsére mégis vállalta,
hogy szórakoztat bennünket.. Igaz tiszteletdíjat nem tudtam fizetni, ezt
a körülmények nem teszik lehetővé, de ajándékkal kedveskedni, illett a
fellépő előadókat, valamint a korábbi klubvezetzőket.30.000.-Ft-ajándékutalvány
a mellékelt szétbontás szerint, lett szétosztva a támogatásból.
Tehát
így indult.
A vendégek
elfoglalták helyeiket a klubvezető röviden, köszöntötte az ünnepi meghívottakat.
Így a Polgármester urat képviselő Krizsán Ildikó Népjóléti Irodavezető,
-és Novodámszky Lídia egészségügyi referens, Támogató Szolgálattól Dr.
Aczélné Halász Magdolna, MB Egyesülettől Szöllősiné Földes Erzsébet, Bárdi
Gábor, főmunkatárs.Arról beszéltek vendégeink, hogy miért van szükség a
kerületi szervezetek munkájára, összehangolt együtt működésre, a Polgármester
Hivatal szakelőadóival.
Működésünk,
mint megállapították eredményes. A mozgik élettere nő, a kulturális, és
sportos- rehab programjaiban közösen részt véve, azok az életünk minőségét
javítani szolgálják. Mindez jelentős Önkormányzati támogatásból lehetséges.
Janiga Éva az első klubvezető, aki megszervezte, és vezette 6 éven át a
klub életét, köszöntötte a régi, és új ismerősöket.
Ezt
követően fellépett a Napsugaras jeltánc duó. Előadásukkal meglepték nemcsak
a mozgikat, de minden jelenlévőt. Gorza Terike alapító tagunk régi bevett
szokásához híven most is egy szép verssel lepett meg bennünket. Majd felkért
zenészünk szórakoztatta dzsesszorgona játékával a nagyérdeműt, miközben
szívesen fogyasztották a finomabbnál a finom vendégváró étkeket.
A 40
személyes gyönyörű tortát a klubvezető-és a Krizsán Ildikó a Polgármester
Úr nevében vágta fel, Kissné, Katinka gondoskodott arról, hogy mindenkinek
jusson a sok finomságból.
Koccintással
köszöntöttük egymást, és kívántuk, hogy továbbra is eredményesen működjön
klubunk. 18 órakor, már eltávozott a vendégsereg, helyet adva a következő
programnak. Hálásan köszönjük a Budavári Önkormányzatnak a támogatást,
melyet a mellékletben számolunk el.
Szemerkélő esőben gyülekeztünk az Országházával szemben a budai Duna-parton, reggel 7 órakor. 17 utasból majd mindenki nem csak mozgi, de nyugdíjas korúak is voltunk. Jókedvünket nem vette el az eső, alig értünk Székesfehérvárra, már napsütéses volt az utunk
Solynál volt első megállónk. István kardja (a kard nagyra nőtt másolata) egy magas dombon kiált az ég felé. Autóval is közel lehet menni - kitaposott földúton. Nem elégedtünk meg lentről a látvánnyal, gyalog kapaszkodtunk fel. Nem a távolság volt nagy, az elhasznált erőnk volt kicsi. Lihegve ámultunk el a körpanoráma nyújtotta, gyönyörű vidék látványában.
Balaton-fűzfő volt a NAGY CÉLPONTUNK a vitorlázás programmal.
A kikötőben várt ránk Pegán Zoltán, és segítőkész csapata, rövid ismertetőt tartott arról, hogyan is lett Magyarországon Mozgáskorlátozottak Vitorlázó Sportegyesülete, ami teljesen akadálymentes tiszta környezettel bír, már csak a beemelő hiányzik, de sportolók ezt könnyen megoldják. Ráérzünk arra, mi a megoldás a ki-beszállásnál. Azután már gyakorlatiasan tesszük.
Azt gondolom, ez mindenkit érdekelhet: Pegán Zoltán Ausztráliából tért haza, és olyan vitorlás hajót hozott haza 8 db-t, amiből 1200 db létezik a világ különböző részén. Ez a hajó nem borul fel, csak ha direkt módon fejre állítják. Nagyon egyszerű az rányitása, - de meg kel tanulni. Még szájjal is irányítják.
Három hajóra volt segítség, így sorra kerültünk egymásután, akik bemenni kívántunk. A képek itt tekinthetők meg, Arzen volt egyik kísérőnk, és a szép fotókat is neki köszönhetjük, amik - szerintem, magukért beszélnek. www.gordulotanc.hu/vitorlazas/
A be-kiszállás segítséggel történt. A beszállás kicsit könnyebb volt, mint a kiszállás de igen jól szórakoztunk saját magunkon is. Jó széllel áldott meg minket arra a napra a természet. Egyik kísérőnk egy 15 éves súlyosabban mozgáskorlátozott fiatalember volt. Én is mellette kóstoltam bele a meglepetésemre félelemmentes, kellemes időtöltésbe.
Sajnálatos módon, csak így őszre tudtuk megszervezni ezt a kirándulást, de mint tagok fogjuk űzni ezt a sportot ezen túl, akár egyénileg, de csoportosan is.
Bízom benne, hogy az időjárás megengedi újra lemehessünk még az ősszel.
Délután értünk Tihanyba. Az Apátság udvarába felmentünk a parkolási engedélyünkkel. Segítség nélkül csak a templom körüli panorámában gyönyörködhettünk. A mozgi WC alkalmatlanul van megépítve.
Segítség nélkül mozgik itt sem boldogulnak. Estére a Káli-medence szépségeiben gyönyörködve értünk Tapolcára, a Diák-, és Ifjúsági Szállóban foglaltuk el helyeinket. Kerekesszékkel is bejutni a házba. Itt akadálymentesen 5 szobában a földszinten lehet lakni, 1630.-Ft/fő térítés ellenében. 2-2 szobához tartozik egy fürdőszoba, és a folyosón ki van alakítva a mozgi toalett. A szobák 3 ágyasak, de mi párosával vettük igénybe.
Másodnap az étterembe rendelt reggeli elfogyasztása után Tapolca egyik nevezetességét a barlangot látogattuk meg. 72 lépcsőn jutottunk le a barlangüregekhez, ki akart, befizetett a csónakázásra. Mivel az utas evezett, így csak 3 hajóval vettünk részt a barlang-tavastúrán. Egy hajóba, csak 2-3 személy ülhetett, ez a csónakázni vágyók súlyához, volt igazítva. Különleges, szép élmény volt, ami megkívánta a jó erőnlétet. A mozgi felfestett parkoló csak jóval a barlang bejárata után volt található.
Badacsony koporsó alakú hegyét már messziről megcsodáltuk. Badacsonytomajra érve, a bazalt fekete templomba a bejutást az előzetes bejelentkezés tette lehetővé. A templom bejárata akadálymentes. Gyönyörködve néztük Udvardy Erzsébet különlegesen világító színeivel festett oltárképét, és a mellékhajóban a szárnyas oltár festett képét.
A Római úton haladva Badacsonyba vitt utunk. A kikötőnél lévő parkírozóba álltunk be. Itt jegyzem meg, sehol nem kértek parkolási díjat, mert kitettünk egy mozgi parkolási engedélyt a szélvédőre.
Első utunk Egry József a "Balaton festője" házához vitt. Ugyan egy enyhe lejtésű rámpán felmehettünk, de csak a földszintre. A szétszéledt társaság ebédelt, kikötőt látogatott. Majd a szabadprogram után busszal mentünk fel a Szegedi Róza házához, borkóstolóval, gyönyörködtünk a szépséges balatoni tájban. Emelkedett hangulatunk még a szállásunkon is elkísért, de 8 órakor elcsendesedett a társaság, pihenni tért.
Harmadik nap Sümegre tartva, már messziről jól látható volt egyik célpontunk a sümegi vár. 9 személyes kisbusszal viszik fel a látogatókat, vagy gyalogosan lehet felsétálni. Ijesztően meredek a felvivő út. Fönt a várudvarban szálltunk ki a buszból. Kis segítséggel a bástyákon sétálhattunk, messzire ellátva a környéken. (Kerekesszékkel nem). A városban a Székesegyházat kívülről néztük meg. A Ferences templom bejárata is nehézségeket okoz.
Mindjárt a Szt. István tér alján a Kisfaludy ház-múzeumot látogattuk meg. Itt is lépcsőkön lehet bejutni. Délidőben értünk a Plébánia templomhoz, zárva találtuk. Tanulság a bejelentkezés fontossága. Körbe sétáltuk, megállapítottuk, hogy a hátsó ajtón lépcsők nélkül be lehetne jutni, ha nyitva lenne. Badacsony koporsó alakú hegyét már messziről megcsodáltuk, Badacsonytomajra érve, a bazalt fekete templomba a bejutást, az előzetes bejelentkezés tette lehetővé.
A templom bejárata akadálymentes. Gyönyörködve néztük Udvardy Erzsébet különlegesen világító színeivel festett oltárképét, és a mellékhajóban a szárnyas oltár festett képét.
Szigliget, a várhoz jutásra nem sokan vállalkoztak. Jól emlékszem rá 10 évvel ezelőtt még felmentem a vár legfelső pontjára, igaz segítő is volt mellettem. Most amikor megláttam a feljutáshoz vezető hirtelen emelkedőt, nem indultam neki, pedig az ott látható kilátás, és a messzi környék látása, páratlan élmény. Ha a lépcsőn járás nem okoz gondot, akkor a templom mellett sok lépcsővel el lehet érni azt a lépcsősort, mely felvisz a már könnyebben járható kocsi széles út emelkedőre/ emlékezetem szerint/.
Visszatértünk az Esterházy kastélyhoz. A kastélyban most is alkotó művészek tábora tevékenykedett. Belül a kastély csigalépcsői, szóval, a szép parkban sétálhattunk a kavicsos úton, ami a mozgiknak megint csak nem üdítő. Tovább.
Keszthelyen a Festetics kastéllyal szemben tudtunk parkírozni. A belépő elég borsos, mozgi kedvezmény nincs. Azonban az irodán sikerült engedményt kapjunk, tekintve a létszámot. 2 személy mehetett be 750 Ft-ért a diákjeggyel. A sok, de széles lépcsőn feljutás nehézségei után szép kiállítást láthattunk. Kellemes zongora előadást is hallgathattunk. A kocsi-múzeum újabb költséget jelentett volna, így közszavazásra kihagytuk.
Átmentünk Hévízre. A parkolót a városba jutás előtt a benzinkút előtt elmenve lehetett használni. 1 óra várakozás volt ingyenes, sofőrünknek -nem állt sose a helyzet magaslatán- most se jutott eszébe, hogy kiálljon, majd vissza.
Elfáradva tértünk haza.
Negyedik nap összecsomagoltunk, és ismét a Káli medencén haladva, meglátogattuk Zánka fölött a TŰ-hegyet. Bejutottunk a meredeken égnek törő Hegyestű -bazalt bánya falán a közet szép oszlopos elválását láttuk- alá.
Balaton-fűzfőn ebédeltünk a vitorlás klub éttermében. Az erős szél nem engedte meg a vitorlázást. Veszprém felé vettük útunkat, a vár bejárata alatt álltunk meg a busszal, kérhettünk volna behajtási engedélyt az önkormányzatnál, de a rövid idő miatt nem éltünk vele, tettünk egy ki sétát a várudvaron, a szél majd elvitt bennünket.
Estére hazatértünk.
Köszönet a kirándulásért a Budavári Önkormányzatnak a sportpályázaton nyert támogatásért, - "kirandul.hu" szerkesztőjének, Kiss Gábornak, aki pályázat útján nyerte a kirándulás támogatását, Katus Máriának, aki idegenvezetői utaskísérőként a kulturális anyagot adta elő okulásunkra - és "Arsen" fotósunknak a digitális fotókat, mellyel megörökítette egyedül álló élményünket.
Látott már valaki kerekesszékkel gombászni embert a legnagyobb tölgyes erdőben? Első hallásra abszurd picit.
Hát én ma elmentem, vagyis elmentünk. Elektromos kerekesszékkel. Utcai Invacare Euro storm, sima snassz a legótvarosabb kopasz modellje. Kocsiba hátra simán befért, jött velünk barátom és anyuja, ill mi hárman. Sokat gondolkodik az ember, hogy milenne ha újra visszamehetne olyan helyekre ahol azelőtt járt de most nem járhat. Aztán gondoltam egyet, csak összejön, próba nélkül nemtudom meg megy e.
Az erdei utakon az erdőbe élvezet volt tekeregni, újra azt látni amiről sokan álmodoznak... be tudtam menni a fák közé, kacskaringózni bukdácsolni, tapogatni nézegetni a 100 éves fákat, megsüllyedni a vaddisznótúráson, meg hasonlók..... gyakorlatilag feledtetett mindent és visszaidézte a régi emlékeket. A levegő szó szerint nehéz volt. (Hozzátenneém ez a szerkentyű
nem erre van kitalálva, de én szereztem rá terepgumikat és kicsit megtuningoltuk kapaszkodóval, de hóláncot ha ráteszünk megtáltosodik! :-))
Találkoztam más gombászókkal is és ugy néztek rám, mint aki még embert nem látott gondolom azért, mert a Tescoba, vagy más marketbe és a városban még csak elmegy a kerekesszékes emberke léte, na de egy baromi nagy erdőben..... És a röhej és egyben nagy dolog legalábbis számomra, hogy találtam gombáát!
Hehe, méghozzá vargányát (is). Párom kisfia volt a segédem, ő szedegette, én mutogattam neki melyik a jó, melyik mérgező. Fél kosár vegyesgomba sikeredett, párom épp készíti. De az az érzés az a belényilalás az emberbe, hogy Hoppá itt a kis szemétke aki ugy el tud bújni, na és megtalálja megpillantja a levél alatt - ezt kerestem fél órája....Na ez leírhatatlan.
Ott engem nem érdekelt mi zajlik a világban az országban. A szó szoros értelmében gyógyít egy ilyen "menet". Nem lehet hasonlítani tengerparthoz, nyaraláshoz semmihez sem. Hatalmas fák,
tiszta erdő szél, na meg makk az ember fejére.
Szóval csak azt szeretném elmondani, hogy aki teheti és képes rá és van rá lehetősége próbálja ki mert megéri. Anyagiakban nem sok, attol függ hány km az út na meg a kaja. És ennyi
Fárasztó, rázós és egyedül nem kivitelezhető de húdebaromijó egy dolog :-))
Július 13-án szerdán a jászberényi mozgássérültek egy kis csapata elindult az Őrség felfedezésére.
Első megállónk Székesfehérvár, ahol megtekintettük a Városház teret és környékét: a vörösmárvány díszkutat, az Ország Almát, az '56-os emlékművet, a romkertet. Nagy élmény volt az óra-harangjáték a történelmi nagyjaink felvonulásával. A herendi múzeumban csodás porcelán vázákat, étkészleteket, díszfigurákat láthattunk. A minimanufaktúrában megmutatták a gyártás folyamatait, majd mindenkit vendégül láttak egy finom kávéra - természetesen herendi porcelán csészével.
Estére érkeztünk szálláshelyünkre Apátistvánfalvára, ahol vacsora, majd séta következett az erdős környezetben.
Másnap Szalafő-Pityerszer Falumúzeum egyedülálló tájházait, 200 éves termő körtefáit, 250 éves szőlőtőkéit csodálhattuk meg idegenvezető segítségével. Hallottunk a Honfoglalás kori életmódról, a védelem-rendszerről, a házépítési módokról.
Harnadik napon átmentünk Ausztriába: Burgerland, Felsőőr - városnézés, vásárlás. Délután megnéztük a gürsingi várat. Este a vacsora nyársalás, majd egy egyszemélyes zenekar segítségével nagyon jó hangulatban telt az idő éjfélig.
Másnap reggel indultunk Jákra. A templom történetét Rátkai László plébános élvezetes előadásában ismerhettük meg. Utazás Szombathelyre, ahol a templom és a múzeum megtekintése után Józsibácsi Éttermében ebédeltünk. Este a fiúk bemutatták főzési tudományukat - bográcsos gulyás volt a menű. A csipetkét a lányok gömbölygették.
Vasárnap reggel irány hazefelé. Utközben megnéztük a hévízi fürdővárost, a keszthelyi kastélyparkot. Ebéd Vonyarcvashegyen, pincelátogatás Badacsonyban. Késő este fáradtan, de jó hangulatban értünk haza.
A kirándulást részben a Panoráma Touriszt támogatta, melyért ezúton is köszönetünket fejezzük ki a remek programért, a türelmes és ügyes buszvezetőért.
Labirintusba látogattunk a budai várba 10 személy részvételével 2006.06.26-án. A Támogató Szolgálat autóbusza vitte a súlyosan mozgáskorlátozott személyeket a Lovas úti bejárathoz, ahol csatlakoztunk, mi is akik BKV-val mentünk fel.
A barlangban jó hűvös volt a levegő, a kerekesszékes részvevőnket is végig tudtuk vinni.
17000 évvel ezelőtti leletek másolatait is láthattuk.
Mátyás királyunk visegrádi borkútjából csordogáló - szintén másolat - borillatát már előre behozta a labirintusba a légmozgás. Kóstolgatásra nem volt lehetőség. Innen felmentünk a Budavári Palota elé, ahonnan gyönyörű kilátásban gyönyörködhettünk, mélyeket szippantottunk a forró levegőből. Átsétáltunk a Ruszvurm cukrászdába, ahol finom vendéglátásban volt részünk. A nagy kánikula ellenére kellemes szép délelőttünk volt.
Köszönet érte a Kiss Gábor által nyert pályázati támogatásnak.
Füvészkerti séta - látogatás a Természetrajzi Múzeumba
A "kirandul.hu" felhívással kereste meg a MEOSZ-t, amit az továbbított levelező listájára, miszerint olyan személyt keresnek, akinek jártassága van mozgáskorlátozottak kirándulása szervezésében. Vállaltam a megtisztelő feladatot, Kiss Gáborral találkozva, minden segítséget megkaptam a bonyolításhoz. Tekintettel arra, hogy június 14-én rendezték az Orczy-kertben az idősek majálisát, és a budapesti művelődési házak majálisa is erre a napra esett, mi is ezt a napot választottuk programunk megvalósítására.
A mozgilevlistán, valamint a kirandul. hu weboldalon, közzé tettük a programot, közölve azt is, hogy ingyenes a részvétel. Lassan gyülekeztek a jelentkezők. A Mozgáskorlátozottak Budapesti Egyesülete budai kerületi vezetőit megkeresve, végül 27-en összejöttek a részt venni kívánó mozgáskorlátozottak, és kísérők.
Reggel az I. kerületi Támogató Szolgálat, és a MEOSZ autóbusza felvette a jelentkezőket, 9.30-kor már a Füvészkert bejáratánál voltunk. Izgatottan vártuk megismerni a nemrégiben Ausztráliától kapott új különleges fát. A Füvészkert igazgatója Isépy tanár úr kísért el bennünket, érdekes tájékoztatással állt rendelkezésünkre.
Különleges növényeket láttunk, és megismerhettük, származási helyeiket, tulajdonságaikat, miközben ózondús levegővel teltünk el. Rövid kis pihenő után átmentünk a Természetrajzi Múzeumba. Idegenvezetővel nézhettük meg a korall kiállítást, majd az új leleteket, Vácot a Székesegyház alatt befalazott múmiákból rendezett kiállítást láttuk. Itt is szakszerű idegenvezetőt kaptunk. Érdekes adatokat tudhattunk meg a középkori
Ezúton is hálásan köszönjük Kiss Gábornak a "kirandul.hu" által nyert támogatással élményeinket.
Programot szerveztünk mozgáskorlátozottak részére Albertírsára.
Június 13-án reggel napsütéses időre ébredtünk. Már 6 órakor szólt a telefon egy sorstársunk lemondta a programot.
7.15-re a ház előtt állt a BME autóbusza. Meglepődve tapasztaltam, hogy a 8 utas autóbuszban mindössze 5 személy tud beülni. Kérdésemre, hogy fogunk elférni?! Be kell tegyünk egy kerekesszéket, oda ül egy személy, -gondoltam az csak én lehetek-De ez legyen a legnagyobb bajom! Csak több ne jöjjön közbe!
Honnan szerezzünk? Hívom mobilon a legelesettebb résztvevőnket, van-e kerekesszéked? Nincs.
Ne indulj még le, majd értesítelek, nem leszünk ott a megbeszélt időben. A résztvevő házaspár indulását, késő lemondani. A sofőr szerint menjünk a Budai Régióba, ott van tartalék kerekesszék. O.K.
Még mindig nincs 8 óra, az iroda nincs nyitva. Szerencsére ki van írva a gondnok mobil száma. Ő útban van, de még előbb a gyermeket viszi az iskolába. Gondoltam megkérdezem Magdit, mindenki jön-e tőlük. Igen, -a válasz,- de, úgy tudom Jutkánál az egyik társunknak felszaladt a vérnyomása.
Telefon a Jutkának, tényleg lemarad egy társatok? Igen. Na akkor indulunk tovább, itt letesszük a közben felvett egyik utasunkat, mert akkor ő elfér az innen később induló másik autóban. Hívom Katinkát; indulj, mert mi is elindultunk. Fazekas utca sarkánál már hárman várakoznak. Beszállnak. Telefon a következő idős házaspárnak, induljanak le, mert útban vagyunk. Kétségbeesett hangon mondja társunk; épp itt vannak a mentők férjem rosszul, van. Gyere fel hozzám! Kedvesem, 22 ember vár rám, nem tehetem. Végre elindultunk, ki a városból.
Albertírsán szépen terített asztalokon, kis virágcsokrokkal fogad a gondnok Kriszti. Elhelyezkedünk, új tagtársainknak megmutatjuk az üdülőt. Egy hónap múlva, itt fogunk részt venni, egy hetes üdülésen, pályázati támogatással.
Megérkezett a másik busz is. Újvidékről is jött egy úr, mozgáskorlátozott klubvezető, ismerkedni a helyi mozgi élettel. Majd minden asztalnál ülünk, kávét iszunk, előkerülnek az otthon sütött tészták, kínálgatjuk, beszélgetünk. Magdi és Katinka is főzött lecsót, most összekeverve megmelegítik, jut belőle mindenkinek, jóízűen elfogyasszuk.
Irány a gyógyfürdő. Az út ugyan poros, de szép nagylombú hársason megy keresztül. Kevés a vendég, elmerülünk a selymesen simogató melegvízben. Nevetgélünk, beszélgetünk észre se vettük, elszaladt az idő. Emelkedett hangulatban beszélgetünk, szívjuk magunkba a jó falusi levegőt. De indulni kell, hiába jó meleg van még , megyünk vissza az üdülőbe.
Még kicsit viccelődünk, majd visszaszállunk az autóbuszokba és indulás haza, mivel szétválunk a lelkemre kötik, ne felejtsd el megköszönni támogatóinknak ezt a szép napot.
Ezért írtam meg ezt a kellemes, hangulatos jó kis kirándulást.
![[Kattintson a képre a nagyobb változatért]](img/erdely1e.jpg)
![[Kattintson a képre a nagyobb változatért]](img/erdely2e.jpg)
![[Kattintson a képre a nagyobb változatért]](img/erdely4e.jpg)
![[Kattintson a képre a nagyobb változatért]](img/erdely5e.jpg)