2020.04.20 és 2020.04.21 között került megrendezésre a P2P projektindító találkozója.
A megbeszélés a tervezettekkel ellentétben online, videó konferencia keretei között zajlott a COVID-19 okozta egészségügyi helyzet miatt a partner szervezetek és a MEOSZ szakemberei részvételével.
A két napos találkozó első napján a partner szerveztek képviselői röviden bemutatkoztak, Miklós Kata a MEOSZ szakmai vezetője röviden köszöntötte a megjelenteket. A MEOSZ szakmai megvalósítói rövid prezentáció segítségével bemutatták a projekt célkitűzéseit, főbb tevékenységeit.
A jelenlévők az első nap közösen tekintették át a projekt szakmai és pénzügyi dokumentációját, amit kisebb módosításokat követően közösen fogadtak el.
Az ebédszünetet követően a partnerek közösen áttekintették a disszeminációs tervet, átbeszélték a disszemináció főbb állomásait, mérföldköveit, valamint a külső-, belső kommunikációval kapcsolatos főbb kérdéseket. Ezt követően a résztvevők áttekintették a szellemi termékeket, a kutatással és a kidolgozott képzési módszert bemutató kiadvánnyal kapcsolatos főbb intézkedéseket.
A második programnapon a projekt során megvalósuló első tevékenységi elem, a kutatás kapott főszerepet. A jelenlévők bemutatkozását követően a MEOSZ munkatársai prezentáció segítségével mutatták be a pályázatban vállalt, kutatással kapcsolatos elemeket. A megbeszélésen részt vettek a MEOSZ önkéntes tapasztalati szakértői is, akik mint a célcsoportba tartozó mozgáskorlátozott fiatalok, aktívan részt vesznek a projekt során megvalósuló, magyarországi akciókutatásban. Hozzászólásaik, saját élményen alapuló beszámolóik alapján az alábbi probléma területeket azonosították a résztvevők:
Oktatás: az oktatási rendszer nem csak az egyéni szükségletekhez nem alkalmazkodik, de még a minimális akadálymentesítéssel kapcsolatos követelményeknek sem felel meg egy kerekesszés fiatal számára, az oktatási rendszerben a dolgozók részéről diszkrimináció éri a fiatalokat, az intézmény a jogi kiskapuk által biztosított lehetőségek kijátszására használja fel a speciális igényű tanulókat. A felsőoktatás sem alkalmazkodóbb, az órák látogatása, a bejárás csak családi segítséggel megoldható, az előadók részéről gyakori az elutasítás, diszkrimináció.
Foglalkoztatás: A beszámolók döntő többségükben negatívak, a foglalkoztatás csak időszakos, a munkáltató tudatosan visszaél helyzetével, a kiválasztáskor nem a jelentkező rátermettsége, képzettsége a szempont, hanem a rendelkezésre álló orvosszakértői vélemények, illetve annak megfelelően a besorolások, a közvetlen munkatársak, vezetők negatív hozzáállása jellemző. Még ha felsőfokú végzettséget szerez is a mozgáskorlátozott fiatal, bizonytalan az elhelyezkedése, megítélésük nem egyforma a hasonló képesítésű, munkatapasztalattal rendelkező munkatársakhoz képest, a pályaválasztási tanácsadás, nem megfelelő, ha egyáltalán van.
Szabadidő: Szinte semmilyen szórakozóhely nem akadálymentes a legjobb esetben a bejutás akadálymentes, azonban a belső terek, illetve a mosdók nem akadálymentesek.
Lakhatás: Akadálymentes lakást, vagy kollégiumot találni lehetelten, megoldás, ha a szülő maga is beköltözik a kollégiumba, vagy lakásba és segíti a gyermekét az egyetemi élet, vagy a munkahelyi pályakezdés során.
Közlekedés: A fővárosban és a nagyobb városokban vannak alternatívák, de ha valaki kisebb településről ingázik minden nap az egyetemre, vagy dolgozni akkor nem lehet megoldani akadálymentesen. Egy alkalommal a volán társaság az akadálymentes busz költségét a mozgássérült utasra szerette volna terhelni, csak így lett volna hajlandó biztosítani a közlekedést. Atrocitás éri azokat a mozgáskorlátozottakat, akik nem használnak segédeszközt és így elsőre nem felűnő a mozgáskorlátozottságuk.
Az elbeszélések közös jellemzője továbbá, hogy a fiatalok lényegében saját családjukra, baráti társaságuk, illetve néhány esetben szakértő civil szervezetek segítségére számíthatnak abban, hogy aktívan részt tudjanak venni a mindennapokban a magyar társadalomban. Munkaerő-piaci, társadalmi részvételük az akadálymentes környezet és segítő szolgáltatások hiánya miatt lehetetlen vagy nehezített.
A beszámolók alátámasztották a rendelkezésre álló kutatási eredményeket és szakirodalom által leírtakat.
A résztvevői beszámolókat követően a kutatás témáját vizsgálták meg behatóbban a résztvevők.
A projekt során megvalósuló kvantitatív, kérdőíves és kvalitatív, fókuszcsoportos kutatás során a pályázatban foglaltak szerint az egyes országokban a partner szerveztek szakemberei vizsgálni fogják a súlyosan mozgáskorlátozott fiatalok szolgáltatásokhoz való hozzáférésének, valamint aktív állampolgársággal, társadalmi szerepvállalással kapcsolatos attitűdjeiket. A résztvevők az előzetesen megküldött kutatási segédlet, illetve a pályázatban foglaltak szerint meghatározták a kutatás során használt kulcsfogalmakat. Mind egyetértettek abban, hogy a fogyatékosságot, mint fogalmat társadalmi konstrukciónak tekintik, tehát az nem valamilyen veleszületett rendellenesség, vagy sérülés az oka, hanem a társadalom által felállított korlátok, előítéletek.
A résztvevők a tapasztalati szakértők aktív közreműködésének segítségével számba vették a fogyatékos fiatalokat érintő, kielégítetlen szükségleteket. A Felsorolt szükségletek jelentős része csoportosítható a foglalkoztatás, oktatás/képzés, szabadidő, társas kapcsolatok kategóriájába.
A programnap hátra lévő részében a részvevők meghatározták a kutatás legfontosabb kérdéseit, az adatfelvételi, mintavételi, elemzési technikákkal kapcsolatos kérdéseket, valamint véglegesítették a kutatás ütemtervét.