Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége
ParaSzuperSztár - a fogyatékossággal élő emberek tehetségkutatója
 
  A MEOSZ-ról
  Egyesületek
  Hírek
  Sajtószemle
  Egyesületi hírek
  Rendezvények
  Pályázatok
  Munkakeresés
  Sorstársi tanácsadó
  szolgálat
  Szociális ellátások
  Támogató szolgálat
  Fogadóóra
  Távoktatás
  Paraszupersztár
  Humanitás
  Mozgalmi Értesítő
  Apróhirdetések
  Társkeresés
  Sport
  Üdülés, programok
  Virtuális istentisztelet
  MEOSZ filmarchívum
  Adó 1%
  English pages
  Sajtószoba
  Kapcsolat


    

Bemutatjuk a döntősöket

A MEOSZ tehetségkutató versenyt indított az idén fogyatékossággal élő embereknek, előadó-művészet és alkotóművészet kategóriában.

Előadó-művészetre közel 160 -an jelentkeztek, egy szakmai zsűri által elvégzett előszűrés után 52 produkció került be az elődöntőbe, amelyet 2014. október 6-7 -én rendeztek meg Budapesten, az Angyalföldi József Attila Művelődési Központban. A közönség és a zsűri számos jó produkciót láthatott, végül 19 -en jutottak tovább a december 5 -i döntőbe, amelynek szintén az angyalföldi művelődési központ ad majd otthont. Most megismerhetik a döntősöket, megtekinthetik az elődöntőn bemutatott produkcióikat. A Youtube-ra hamarosan felkerülnek azok a produkciók is, amelyek nem kerültek be a döntőbe.

A Paraszupersztár ötletgazdái: Monspart Sarolta világbajnok tájfutó, Bálint Emese színész, énekes, harmonika művész, Farkas Bálint színész. Az elődöntő zsűrijének tagjai: Monspart Sarolta világbajnok tájfutó, Príma-díjas sportoló, a zsűri elnöke; Both András színész, az RTL Klub hangja, Dévai Nagy Kamilla Liszt Ferenc-díjas énekes, előadóművész, László Attila Liszt Ferenc-díjas érdemes művész, gitárművész, a Zeneakadémia tanára, Pozsgai Zoltán Artisjus-díjas zongoraművész és Tóth Richárd színész-koreográfus voltak. Az elődöntőt Vincze Zoltán rendezte.


 

Balázs Zsolt Balázs Zsolt

1979-ben született, Budapesten él, házas. Tíz éve énekel és zenél, emellett mérnök, prédikátor, angol nyelvi tolmács és fordító, magántanár. Egy évig tanult énekelni Pély Barnától. Jazz-klubokban, éttermekben, keresztény közösségi rendezvényeken, fesztiválokon lép fel. Szerepelt a szombathelyi Lamantin Jazz Fesztiválon és fellépett az Ez Az A Nap Fesztiválon, a Művészetek Palotájában és Gyárfás István jazzgitárossal is. Jelenleg a Nem Adom Fel Alapítvány zenésze és a Never Give Up gospel kórus énekese. Az éneklés számára az önkifejezés és a Mindenható dicséretének legfontosabb eszköze, mellyel a nehéz gyermekkorából fakadó fájdalmait és az örömét is egyszerre tudja kifejezni, erős szenvedéllyel. Rendkívül fontos neki Isten magasztalása, mivel többször mentette őt meg a haláltól.

Tizenhárom éves korától mozgássérült. Iskolásként emiatt sokszor volt kigúnyolták, de később, a munkahelyein is történtek vele hasonlók. Néhány éve Angliában élt egy rövid ideig, ahol megtapasztalta, hogy milyen egy toleráns társadalomban élni. Kintléte segített neki elfogadni és értékesnek tekinteni önmagát. Visszatérése óta a fővárosban él, ahol úgy érzi, elfogadóbbak az emberek, mint a korábbi lakhelyén, munkahelyein voltak.

A Paraszupersztár elődöntőjén Leonard Cohen Hallelujah c. dalát adta elő.


 

Cselinácz Marko Cselinácz Marko

1995-ben született, Mohácson él, de jelenleg Budapesten tanul informatikát, a vakok iskolájában. Korábban szerb gimnáziumban tanult, a szerb nyelvet tökéletesen beszéli. Tizenhárom éves kora óta harmonikázik. 2007-ben, a mohácsi busójárás alkalmával megrendezett népzenei tehetségkutatón első helyezést ért el, 2010-ben az V. Paksi Harmonika Fesztiválon második lett. 2011 óta a Poklade zenekar tagja.

Szavakkal nem lehet kifejezni, amit a zenével - vallja. A zenélés sok barátot, barátságot hozott neki, fellépéseinek köszönhetően pedig a vakságával kapcsolatos előítéletek is csökkentek. Sokszor tapasztalta, hogy azok, akik nem ismerik, a vaksága miatt tartanak tőle, nem merik megszólítani, nem mernek beszélgetni vele, azt hiszik róla, hogy hallani sem hall. Pedig ő örömmel beszélget bárkivel és a látásával kapcsolatos kérdésekre is szívesen válaszol. Nagyon zavarja, ha sajnálják, mint mondja: ő ugyanúgy él, mint bárki más, teljes élete van, és nem szorul szánalomra. Marko a jövőjét illetően elmondta: zenei tudását szeretné fejleszteni és zenei pályát képzel el magának.

Az elődöntőn Grigoras Dinicu A pacsirta c. darabját és délszláv dallamokat adott elő.


 

Diószegi Piroska Diószegi Piroska

Nyugdíjas, mozgássérült, Tatabányán él. Egy lánya, két unokája van. Hobbija a kertészkedés. Kiskora óta szeret énekelni, de tíz éve foglalkozik komolyabban a népdalénekléssel. A tatabányai Berek Dalkör tagja, a csoport vezetője Troják Frigyes. Mind szólistaként, mind a népdalkörrel számos sikert értek el: a KÓTA országos minősítő versenyen kiváló és arany fokozatot, a Vass Lajos Szövetség népzenei versenyein pedig két arany fokozatot is szereztek.

Piroskát a minősítő versenyeken a zsűri rendszeresen külön dicséretben részesíti szólóbetétjei miatt. Országszerte vannak fellépéseik.

A Paraszupersztár elődöntőjén erdélyi népdalokat énekelt.


 

Harza Márk Harza Márk

2003-ban született, Pusztaszabolcson él, az ottani általános iskolában tanul. Első osztályos kora óta mond verset, mesét. Felkészítő tanárai: Dudásné Mester Judit és Ujbertné Király Beáta. Ritka mozgásszervi betegsége miatt komoly fájdalmai vannak, kerekesszéket használ. A betegsége ellenére a szenvedés nem látszik rajta, a mesék, a versek, a fellépések éltetik és adnak erőt neki. Harmadik lett az országos mesemondó versenyen, és második-harmadik helyezéseket ért el a megyei vers- és mesemondó versenyeken is.

Márkot nagyon szeretik a tanárai és diáktársai, ragaszkodik az iskolájához, ahol sajnos egyre nehezebben jut be a tanórákra. Mivel az épület nem akadálymentes, nincs lift, naponta többször is édesanyja cipeli le- és fel a különböző tantermekbe, aki maga is gerincsérült. Az önkormányzatnak nincs pénze liftre, pályázati források pedig egyelőre nem állnak rendelkezésre.

Bár törvény is előírja, hogy az erre alkalmas, fogyatékossággal élő gyermekeknek biztosítani kell az integrált oktatásban történő részvételt, Magyarországon az oktatási intézmények jelentős része nem akadálymentes és gyakran az intézmények, a fenntartók részéről is hiányzik a befogadó szemlélet. Mindezek miatt a Márkhoz hasonló mozgássérült gyermekeknek sok esetben nem adatik meg, hogy ép társaikkal együtt tanulhassanak, ugyanúgy, mint bárki más.

Márk a Paraszupersztár legfiatalabb versenyzője, az elődöntőn Lázár Ervin Szervusz, Mufurc című meséjét adta elő.


 

Hegedüs Petra Hegedüs Petra

1990-ben született, családja Balatonlellén él. Tizenöt éve klarinétozik, a győri Széchenyi István Egyetem Varga Tibor Zeneművészeti Intézetében klasszikus klarinétművész végzettséget szerzett, jelenleg a művésztanári kiegészítő szak utolsó éves hallgatója. Tanulmányai befejeztével szeretne egy zenekari állást és mellette szívesen tanítana is. Fellépett a Győri Egyetemi Zenekarral, a Győr Symphonic Banddel és részt vett David Campbell világhírű klarinétművész budapesti kurzusán. Kétszer is kapott Köztársasági ösztöndíjat, és elsőként kapta meg a Vásáry Tamás ösztöndíjat. A Debreceni Országos Klarinétversenyen két alkalommal részesítették különdíjban, és a Dohnányi Ernő Kamaraversenyen is rektori különdíjjal jutalmazták 2011-ben.

Petra mozgássérült, kerekesszéket használ. Szeretné, ha munkaadók nem problémaként közelítenék meg egy fogyatékossággal élő, kerekesszékes ember alkalmazásának a kérdését, hanem annak megoldásán gondolkodnának, hogy hogyan lehetne új munkatárs abból, aki mozgássérültsége mellett mindenben megfelel a követelményeknek, képességei, képzettsége alapján teljes mértékben alkalmas a feladat elvégzésére.

Az akadálymentes környezetet illetően úgy tapasztalja, hogy elindult egy pozitív folyamat az utóbbi években, de jó lenne, ha ez minél gyorsabban haladna előre. Ha az intézmények, középületek fenntartói nem elégednének meg azzal, hogy rámpát tesznek a bejárathoz, hanem minden közintézmény akadálymentes lenne. Fontos, hogy a mozgássérültek ne csak a különböző közintézmények nyújtotta szolgáltatásokhoz, hanem a kereskedelmi-, a kulturális- és szórakoztató egységekhez, a szabadidős- és sportlehetőségek is ugyanúgy hozzáférhessenek, mint bárki más - hangsúlyozza.

A Paraszupersztár elődöntőjén Hidas Frigyes Klarinétversenyének II. tételét adta elő.


 

Szántó Sándor és az Iringó Hagyományőrző Csoport Szántó Sándor és az Iringó Hagyományőrző Csoport

A nagyecsedi tánccsoport elődje négy éve alakult, később kettéváltak, az Iringó nevet az idén vették fel. Céljuk a magyar népi kultúra, azon belül is a helyi, nagyecsedi, szatmári hagyományok megőrzése. A csoport vezetője Szántó Sándor, aki hét évvel ezelőtt, 33 évesen vesztette el a látását teljesen, egy betegség miatt. Faipari mérnök, közgazdász végzettsége van, korábban tanított is a nyíregyházi faipari technikumban is, jelenleg rokkantnyugdíjas. Sándort nagyszülei igazi szatmári gyereknek nevelték, már kiskorában megismerkedett a kézművességgel, a népdalok és a néptánc világával.

A nagyecsedi verbunk versenyen háromszor is különdíjat kapott, úgy, hogy akkor már vakként táncolt. Azóta is tudott új táncot tanulni. Mint írja: hetedik éve nem lát, előtte is és azóta is próbálja a vaksága által teremtett végtelen tért kihasználni. Ostort készít, vesszőt fon, dobol, dorombon, klarinéton, tárogatón játszik. Korábban modellezett is, nemrég újra elkezdett ezzel foglalkozni, és - emlékezetből - elkészítette Nagyecsed 1572-es látképének makettjét. A tánccsoporttal számos fellépésük volt, Nagyecsed mellett többek közt Székesfehérváron, Nyíregyházán, a Tarpai Napokon, de a romániai Domahidán is láthatták őket.

A tánccsoport tagjai: Szántó Sándor, Agárdi Zsuzsa, Tóth Katalin, Bulyáki Eszter, Tóth László, Bíró Szabolcs, Csíki Béla és csoport művészeti vezetője, Bunkóczi Tünde.

A Paraszupersztár elődöntőjén ecsedi táncokat adtak elő.


 

Jánoki Márió Jánoki Márió

1993-ban született, Budapesten él. Az idén érettségizett a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskolában, jelenleg is ott tanul, zongoratanára B. Kiss Zsuzsanna. Minden idejét a zene tölti ki, magánéneket is tanul a zongorázás mellett. Tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen tervezi folytatni.

Rendszeresen vannak önálló koncertjei. 2010-ben a Nemzetközi Ifjúsági- és Gyermek Fesztiválon első, a IV. Farkas Ferenc Zongoraversenyen második helyezést ért el. Két alkalommal is megkapta a Kárászy Szilvia zongoraművész által alapított Aranyharang díjat. Nemzetközi versenyeken többször jutalmazták arany fokozattal. Liszt-emlékkoncerteken is részt vett, ahol kitüntetést kapott és beválogatták az Adj teret a tehetségnek c. koncertsorozatba. Jó eredményeket ért el az Országos Bartók Béla Zongoraversenyen és az Országos Ferenczy György Zongoraversenyen. 2011-ben művészeti tevékenységéért megkapta a Jelenlét Művészeti Díj arany fokozatát. 2012-ben a IX. Országos Zongora Négykezes és Kétzongorás Verseny budapesti fordulóján második helyezést ért el, az Újbudai Kulturális Intézet "Honoratus Kodály Zoltán" című pályázatára komponált zongoradarabjával pedig első helyezést. Fellépett a Hiltonban és az Intercontinentalban is.

Az idén különdíjat nyert egy vakoknak rendezett krakkói zenei fesztiválon, amelyre Benkő László és Bródy János írtak neki dalt.

Jelenlegi iskolájában nagyon jól érzi magát, mindennel elégedett. Teljesen beilleszkedett a közösségbe, osztálytársai és tanárai is szeretik őt, segítenek neki, az intézmény mindenben támogatja, amiben csak lehet. Az iskolán kívüli világban azonban gyakran tapasztalja, hogy vaksága miatt nem merik megszólítani, nem mernek vele beszélgetni, pedig ő nyitott lenne erre, szívesen barátkozna. Mindenkit arra bíztat, hogy ne féljen szóba elegyedni egy vak emberrel, hisz ők is csak ugyanolyanok, mint bárki más.

A Paraszupersztár elődöntőjén Chopin C-moll Nocturne-jét és Sibelius Erdei fenyő c. darabját adta elő.


 

Jobák Márta Jobák Márta

1924-ben született, Budapesten él, mozgássérült. A Magyar Tudományos Akadémián dolgozott számviteli szakemberként és gazdasági vezetőként, jelenleg nyugdíjas. Két gyermeke, három unokája és két dédunokája van. Férje elvesztése után a versek segítettek enyhíteni a gyászát. Négy éve foglalkozik komolyabban a versmondással, ami egy új perspektívát nyitott meg előtte. Mint mondja: kilencven évesen még úgy érzi, hogy van helye az életben és ez boldoggá teszi.

Több mint egy tucat versenyen vett már részt, köztük négyszer Latinovits Zoltán versenyen, kétszer Juhász Gyula és kétszer Illyés Gyula versmondó versenyen. Két alkalommal harmadik helyezést ért el, a többin különdíjjal jutalmazták. A versmondás mellett nagyon szeret kertészkedni, sok időt tölt a család szentendrei telkén.

Márta a Paraszupersztár legidősebb versenyzője, az elődöntőn Nagy Emma: A vers c. költeményét adta elő.


 

Licsicsányi Viktória Magdolna Licsicsányi Viktória Magdolna

2003-ban született, Budapesten tanul, a vakok általános iskolájában. Érdekli a Braille-írás, szeretné jól megtanulni, hogy a többi gyerekhez hasonlóan ő is tudjon mesét olvasni.

Két éves kora óta énekel, a zene az élete. A vidám dalokat szereti, édesanyja szerint, amikor énekel, teljesen átalakul, süt belőle a boldogság. Többször lépett már fel a szegedi Talent Énekstúdió családi rendezvényein.

Van egy ikertestvére, Boglárka, aki szintén indult a Paraszupersztáron. Viktória születése óta vak.

Az elődöntőn a Muzsika hangjából a Dó-ré-mi c. dalt adta elő.

 


 

Mátyus Dániel Mátyus Dániel

2000-ben született, Dabason él, ott tanul. Egészen kiskora óta szereti a meséket, három évesen már visszamondta a hallott meséket. Szívesen olvassa, tanulja őket, ebben Kollárné Csibrák Szilvia, korábbi osztályfőnöke segít neki. Mint mondja: nem a díjakért versenyzik, hanem mert szeret mesét mondani, élvezi, amikor látja a közönségen, hogy tetszik nekik és rá figyelnek. Kedvencei a magyar népmesék, példaképe a nemrég elhunyt nagy mesemondó, Szabó Gyula színművész.

A dabasi Tálentum versenyen két alkalommal első, három alkalommal második lett és megkapta a legízesebb mesemondónak járó különdíjat is. Megnyerte az örkényi ki mit tud-ot, több Pest megyei mesemondó versenyen is első helyezést ért el, ezen kívül számos iskolai, kistérségi és megyei megmérettetésen lett dobogós. A mesemondás mellett szeret horgászni is. Hamarosan gimnazista lesz, utána pedig vagy színész, vagy újságíró szeretne lenni. Dani születése óta mozgássérült.

A Paraszupersztár elődöntőjén A kőleves című magyar népmesét adta elő.


 

Miklós Rómeó Miklós Rómeó

Rómeó 1982-ben született. A Győr-Moson-Sopron megyei Koroncó-Zöldmajorban lévő Dr. Piróth Endre Szociális Központban él, enyhe értelmi fogyatékos. Gyermekkorában autodidakta módon kezdett el foglalkozni a tánccal, 14 éves kora óta foglalkozik vele komolyabban. Kezdetben videóklippekből tanult, utánozta a mozdulatokat, maga állította össze a koreográfiát. A tánc örömöt jelent neki, általa felszabadultabb lett, önbizalmat és magabiztosságot ad. Fontos, hogy meg tudja mutatni magát az embereknek. A tánctanulásban és a koreográfia kialakításában Németh Piroska és Ábrahám Szilvia, az intézmény fejlesztő-pedagógusai segítenek neki. Egy évig egy győri táncstúdióba is járt.

Több helyen fellépett már: a koroncói községi rendezvényeken kívül Veszprémben, Székesfehérváron és Dunaújvárosban, ahol a 2008-as ki mit tud első helyezettje lett. Franciaországban részt vett a Speciális Nemzetközi Művészeti Fesztiválon és elnyerte a tehetséges értelmi fogyatékossággal élő fiataloknak alapított Göllesz Viktor ösztöndíjat is. Mint írja: nagyon boldog, hogy a zene szeretetével született.

A Paraszupersztár elődöntőjén előadott produkciója:


 

ParaDance Company ParaDance Company

A kerekesszékes tánccsoport 2012 őszén alakult, de a tagok ennél jóval régebb óta táncolnak. Ketten vidékről járnak a próbákra, fellépésekre, a többiek Budapesten élnek. Azt vallják magukról, hogy ők egy nagy boldog család. Repertoárjukat folyamatosan fejlesztik. A táncot nonverbális kommunikációs eszközként a közönség szemléletformálására és a gyermekek érzékenyítésére használják. Számukra a siker a közönség visszajelzése, legyen szó egy több száz fő előtt zajló külföldi fellépésről, vagy egy vidéki kis település néhány fős lelkes nézőtáboráról. A közönség szeretete mellett fontos nekik a csapatszellem és a baráti összetartás. Nemcsak Magyarországon léptek már fel számos helyen és alkalommal, hanem Erdélyben is megmutatták magukat.

A tagok aktív életet élnek, a kerekesszékre nem hátráltató tényezőként, hanem egy útjukat segítő eszközként gondolnak. A társadalmi hozzáállásban rejlő hiányosságokra a "fejek akadálymentesítését" tartják megfelelő megoldásnak, amihez elengedhetetlen a gyermekek és fiatal felnőttek érzékenyítése, hogy a kerekesszéket használó emberben az embert nézzék és ne a kerekesszéket.

A csoport tagjai: Almási Nikolett, Kasza István, Kaszáné Stolcz Hajnalka, Kátai Virág, Mányik Richárd, Mészáros Gabriella, Rigóné Faragó Erzsébet és Ungvári Györgyi. Koreográfusuk a kétszeres nívódíjas Bayer Judit, jelmeztervezőjük Kátai Vera, a csoport vezetője Köblő Andrea. Ungvári Györgyi egy idézettel is érzékelteti, mit jelent nekik a tánc: "A tánc maga a létezés önfeledt mozgása, hiszen önmagában hordja a teljességet. Ezért, ha meg akarod élni a táncot és önmagad, nincs más dolgod, mint belemerülni a ritmusba és feloldódni benne."

A Paraszupersztár elődöntőjén előadott produkciójuk:


 

Rolling Country Rolling Country

A Paraszupersztár döntőjének másik kerekesszékes tánccsoportja szintén 2012-ben alakult, Veszprém megyében, a Mozgássérültek Aktív Egyesületének keretein belül. Az egyesület mozgássérült tagjai közül többen szerettek volna táncolni, és kézenfekvő volt, hogy az egyesülethez több szállal is kötődő Szilágyi Annamáriát kérik fel koreográfusuknak, aki country-táncol. Így indult a RollingCountry kerekesszékes tánccsoport.

Megalakulásuk óta közel száz fellépésük volt. Részt vettek a Vas Megyei Mozgássérültek Celldömölki Csoportja által rendezett ART Kulturális Fesztiválon, a Mozgássérültek Veszprém Megyei Egyesületének Balatonfűzfői Csoportja kulturális fesztiválján is, mindkét versenyen első helyezést értek el. A legbüszkébbek a tavaly ősszel megrendezett Országos Linedance és Country Fesztiválon elért eredményükre, egyedüli kerekesszékes tánccsoportként ugyanis hatalmas elismerést kaptak a magyar countrys társadalomtól. A tánccsoport bevételeiből szeretne egy kisbuszt vásárolni, amely mind a saját, mind az egyesület tagjainak utazását megoldaná. A csoport tagjai: Péntek Andrea, Gunics Ildikó, Farkas Antalné, Tóth László, Vidáné Tálas Enikő és Mesterházy Zsolt. Segítőjük: Dorkó Miklós és Hofstetter Zsolt.

A csapatra jellemző életfelfogás az, hogy minden őket érintő dologból, legyen az rossz vagy jó, meg kell próbálni az élet összes területén a lehető legjobbat kihozni. A kihívások elől nem szabad megfutamodni - vélik, a problémák azért vannak, hogy megoldjuk őket.

A Paraszupersztár elődöntőjén előadott produkciójuk:


 

Severa Ágnes Severa Ágnes

1993-ban született, Debrecenben él, nagycsaládban, öt testvére van. Nyíregyházán középiskolás. Tíz éves kora óta foglalkozik az énekléssel, emellett zongorázik, furulyázik és színi tanodába jár. Kedvencei a musicalek, de szereti a régi magyar slágereket is. Énektanárai: Dr. Venter Györgyné és Nagy Zoltán. A középiskola befejezése után szeretne pszichológiát vagy gyógypedagógiát tanulni. Számára fontos, hogy a hétköznapokból elvonulhasson a művészet világába, ez segít megoldást találni a mindennapi problémákra, a közönség szeretete élteti.

Fellépett a Magyar Dal Napján, a Prima Primissima díjátadó gálán, a Vidor Fesztiválon, a Középiskolai Kollégiumok Megyei Kulturális Fesztiválján, a nyíregyházi Lions Klub rendezvényein, a Fogyatékosok Területi Művészeti Fesztiválján, városi, iskolai rendezvényeken, kiállítás-megnyitókon és a Fehér Bot Alapítvány rendezvényein. Az idei velencei énekversenyen első helyezett lett.

Ágnes születése óta vak. Bár időnként ő is tapasztalja, hogy az emberek nem mernek kapcsolatot teremteni vele, úgy véli, neki is tennie kell azért, hogy ez ne így legyen. Például azzal, hogy megmutatja, hogy jó valamiben. Az éneklés, a fellépések segítenek közelebb hozni az embereket.

A Paraszupersztár elődöntőjén a Valahol Európában c. musicalből a Talán c. dalt adta elő.


 

Szarkaláb zenekar Szarkaláb zenekar

A budapesti együttes 2010-ben alakult a vakok szakiskolája keretein belül. Főként népzenét játszanak. Mint mondják: a magyar népzene életben tartása és népszerűsítése olyan feladat, amelyben szívesen vállalnak szerepet.

Több fellépésük volt már, a fővároson kívül Székesfehérváron, Gyömrőn és Dunakeszin is szerepeltek. A szakiskolák országos művészeti vetélkedőjén, a Diákra hangolva versenyen első helyezést értek el 2012-ben.

A zenekar tagjai: Geszti Eszter (ének, fuvola, parasztfurulya), Pausch Éva (ének), Ferenczi István (tekerőlant, koboz, duda, parasztfurulya), Kanalas Gyula (klasszikus gitár) és Nagy József
(klasszikus gitár, buzuki, mandolin), a zenekar vezetője és egyetlen
látó tagja, a vakok szakiskolájának óraadó tanára.

Az elődöntőn a Vendégnóta és a Tavaszi szél c. népdalokat adták elő.


 

Szilágyi Roland Szilágyi Roland

1989-ben született, Budapesten él. Nyolc éves korában veszítette el a látását teljesen. A zene és az előadó-művészet számára "az egyik legintenzívebb flow-élmény". Tizennyolc éve zongorázik, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem klasszikus zongora előadóművész szakán az idén szerzett diplomát, jelenleg a művésztanári képzésben vesz részt. Tanulmányai befejeztével zongoratanárként szeretné folytatni.

Fellépett a Művészetek Palotájában, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, a Bartók Béla emlékházban, a Vakok Intézetében. Ezen kívül különböző versenyeken és zenei táborokban is részt vett, a balassagyarmati zenei tábor versenyén nívódíjat nyert.

Az elődöntőn Rachmaninov Op.23 No.5 G-moll prelűdjét adta elő.


 

Szluka Lídia Szluka Lídia

1983-ban született, Nagytarcsán él. Hét éves kora óta énekel. Középfokú tanulmányait a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnáziumban végezte, itt Fekete Mária tanította énekelni. Érettségi után felvételt nyert a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem magánének tanszakára, ahonnan azonban egy évvel később eltanácsolták, mondván, vakon nem lehet belőle operaénekes. Tanulmányait a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán folytatta, ahol dr. Rajk Judit tanította. Diplomáját végül itt szerezte meg magán-énektanár, ének- és kamaraművész szakon. Ezután egy évig a németországi Herdfordban lévő egyházzenei főiskolán tanult, majd két évig a salzburgi Mozarteum Universitat ösztöndíjasa volt, ahol Barbara Bonney tanította. 2014-ben kitüntetéses kántor diplomát is szerzett a váci Apor Vilmos Katolikus Főiskolán.

Számos koncertet adott itthon és külföldön. Fellépett többek közt az Egyesült Államokban az ottani magyar közösségek előtt, koncertezett Finnországban egy egyházi kórus szólistájaként, Németországban több helyen, Szlovákiában és Csehországban is, a Spanish Hallban. Szerepelt a Pesti Vigadóban, a Thália Színházban és több tévé- és rádiócsatornán is látható, hallható volt már. Az 1990-es évek közepén a budapesti népdaléneklési versenyeken több alkalommal első fokozatot ért el, 2001-ben a Székesfehérvári Országos Könnyűzenei és Jazz fesztiválon musical kategóriában első helyezett lett. 2005-ben megkapta a Kárászy Szilvia zongoraművész által alapított Aranyharang díjat, az idén pedig a szegedi nemzetközi orgonista találkozón kapott ezüst oklevelet. Az éneklés az élete, mint írja, minden ennek van alávetve. Azért tanul nyelveket, hogy jobban megértse a dalok szövegét, azért sportol, hogy a fellépéseken jó fizikai kondícióban lehessen, és elolvassa az operák irodalmi hátteréül szolgáló műveket is.

Szeretné megmutatni, hogy ő nem a szegény vak, "aki alamizsnát koldul", hanem a látókkal egyenrangú művészként áll ki a színpadra, veszi fel a versenyt a többi művésszel. Mint írja: "ne azért fogadjanak el a színpadon, mert vak vagyok, hanem azért, mert énekesnő vagyok! Nem, én nem a lelkes amatőr, szánni való vak muzsikus vagyok, aki kiáll könnyeket fakasztani a színpadra, hanem profi, végzett előadóművész, aki akar és tud valamit adni a közönségnek." A tanítást is küldetésének tekinti: "Hiszem és vallom, hogy vannak korokat átívelő, fontos, etalonul szolgáló értékek. Ezt mindenkor kötelessége egy előadóművésznek és egy tanárnak is közvetíteni a közönség és a növendékek felé."

A Paraszupersztár elődöntőjén a Pillangókisasszony nagyáriáját adta elő.


 

Tóth Károly Tóth Károly

1987-ben született. Családja Szegeden él, ő Budapesten tanul a Károli Gáspár Református Egyetem színháztudományi mesterszakán, emellett érzékenyítőként a Nem Adom Fel Alapítványnál dolgozik. Hét éve foglalkozik a tánccal, mióta belépett az ArtMan Mozgásterápiás Művészeti Közhasznú Egyesületbe, és az annak keretein belül működő Tánceánia Együttesbe. A koreográfiát többnyire önállóan dolgozza ki, de időnként segítséget kap az egyesület tagjaitól és barátaitól. Az együttessel és szólóban is volt már több fellépése, többek közt a Trafóban, a Sínben, a Mu Színházban, és legutóbb a SzólóDuó Nemzetközi Fesztiválon, ahol bemutathatta a Lehetőségek útjai c. saját koreográfiájú táncát, amivel a Paraszupersztár elődöntőjén is fellépett. A La Femme magazin 50 legtehetségesebb magyar fiatal mentor-programjának keretében megírta az életéről szóló Itt vagyok, vagy amit akartok című drámáját.

Eddig csak a tánc műfajában tudta magát megmutatni, de a jövőben a színészetet is kipróbálná. Mint írja: "az előadó-művészettel kapcsolatban jövő béli tervem kettős: egyrészt megpróbálom a fogyatékkal élők előadásait elméleti téren megtámogatni, másrészt pedig szeretném megtalálni a helyem az előadói szférában, az együttes mellett akár táncosként, akár színészként, vagy a kettőt kombinálva." A meglévő tudását tanulással szeretné tovább mélyíteni, hogy jobb előadóvá válhasson, ehhez szeretne találni partnereket, akik szakmailag tovább fejlesztik.

Károly születése óta mozgássérült és nehezítetten beszél, hosszabb távon elektromos kerekesszékkel közlekedik. Úgy tapasztalja, hogy az emberek segítőkészek, de időnként jó lenne, ha megkérdeznék, hogy pontosan mire van szüksége, mielőtt segítenek neki. Nagyon aktív életet él, sokféle dolgot csinál, de az életét megnehezítik a padkák, a magas padlójú buszok, a lépcsők. Mint mondja: ezek a dolgok nem csak neki jelentenek akadályt, hanem mindenkinek. Egyszer, amikor kisbabaként kocsiban tolják, másodszor pedig amikor már megöregedett.

A Paraszupersztár elődöntőjén előadott produkciója:


 

Tóth Viktória Tóth Viktória

1994-ben született, Hatvanban él. Születése óta gyengénlátó. Jelenleg a váci Pikethy Tibor Zeneművészeti Szakközépiskola magánének szakán tanul. Kilenc éve énekel. Mint magáról írja: a zene iránti szeretettel született és mára minden napja csak e körül forog. Mindene az éneklés, közben boldognak és szabadnak érzi magát és szeretné ezt az érzést átadni másoknak is.

Többször lépett már fel Hatvan városi ünnepségein, szabadtéri és zenei programjain, országos komoly- és könnyűzenei versenyeken. 2012-ben elnyerte a legszebb énekhangért járó Dallam díjat az egri Trilla - Az élő zene versenyen. Ugyancsak 2012-ben második helyezést ért el a Hatvani Országos Zeneiskolai Barokk Fesztivál klasszikus ének kategóriájában. A város népdaléneklő versenyein első és második helyezést ért el. Zongorázik és gitározik is. A komolyzene mellett minden műfajú zenét szívesen hallgat és énekel. Előbbiben a barokk zene áll hozzá a legközelebb, a könnyűzenében szereti a lírai pop dalokat, de jazzt is énekel, akárcsak népdalokat. Magánének tanulmányait főiskolán is szeretné folytatni. Zeneterapeutának és oratóriuménekesnek készül.

A Paraszupersztár elődöntőjén Lara Fabian: Broken Vow c. dalát adta elő.


Az elődöntő első napján készült fényképek megtekintéséhez kérjük kattintson ide!

Az elődöntő második napján készült fényképek megtekintéséhez kérjük kattintson ide!


Budapest, 2014. november 2.

Fotók & Videók: MEOSZ


vissza az előző oldalra..

  © 2006-2015 MEOSZ | Kapcsolat | Impresszum