Ezen az üzenő falon bárki moroghat, mérgelődhet, veszekedhet, vitatkozhat. Nem az a célunk, hogy kormányellenes vagy bármilyen politikai vitát indítsunk. De az célunk, hogy kicsi és nagy bánatainknak hangot adjunk, elmeséljük a velünk történt igazságtalanságokat. Az itt olvasható megnyilatkozásokba csak akkor szólunk bele, ha politikai agitációt, személyeket vagy csoportokat gyalázkodó megjegyzéseket írnak be. Ez tilos, hiszen nem a szembenállás és odamondogatás, hanem az igazságosságért folytatott küzdelem támogatása a célunk az oldal megnyitásával. A hozzászólásokért a hozzászóló vállal minden jogi és erkölcsi felelősséget. A szerkesztőség célja, hogy biztasson türelmes, okos, bölcs és jövőbe mutató hozzászólásokra. Örülnénk, hogy ha valaki kritikát mond, megoldásokat is mondana. Hátha odafigyelnek ránk mások is.
Elnézést, egy kicsit sok már belőlem, de lenne egy kérdésem, hátha valaki tud válaszolni rá. Rollátort használok, illetve párszáz métert már segédeszköz nélkül megteszek. Ezt már többször is írtam. Tudom, a helyi járatos buszok közül ami a rehabra kivisz melyik alacsony padlós, és kb. 400 méterre van a buszmegálló a lakásunktól, úgyhogy ide nem viszem a rollátort. (nem szeretem, ha megbámulnak vele, mint valami bohócot, aztán mégis fellöknek) De most az esős időben a csúszós járdán ezt a 400 métert se sikerült megtenni esés nélkül. Na, az a lényeg, hogy összecsukhatós botot szeretnék felíratni a dokival könnyeb terepre, kisebb távolságra elég, és ahol vízszintes , és szép sima a járda, ott összecsukom, nem kell virítsak vele, hogy bámuljanak az emberek. A kérdésem az lenne, hogy ha februárban írtak receptet a rollátorra (ami két karral működtetett segédeszköz) , akkor most, mivel annak a kihordási ideje nem telt le, lehetséges-e botot is íratni, mint 1 karral működtetett eszköz? Oké, a rehabon a doki tudni fogja, csak nem akarok pofára esni, hogy nem ismerem a megfelelő szabályokat ezzel kapcsolatban. Mit tudtok róla? Előre is köszönöm!
Szép napot mindenkinek!
Ja, azt kihagytam, hogy igen, nekem is azt mondják az orvosok, hogy mit képzelek, tudok járni. Igen. Tudok. Keveset. De most meggyógyultam, mert másfél év után a parézis próba negatív lett. Igen, mikor ott üldögélek a rendelőben, és aztán 5 másdopercre fel kell emelni a lábamat. De a postára nem tudok elmenni. Tömegközlekedés esélytelen, mert nem tudok sokáig ott ácsorogni a megállóban. És ha párszáz métert megteszek, akkor bizony már lóg a lábfejem. Látod rajtad azt kérték számon, hogy miért nem használsz segédeszközt. Nekem azt vágták a fejemhez, hogy a rollátor nem segédeszköz. A bot, mankó az az. De nekem nem jó se a bot, se a mankó, mert legfeljebb felnyársalom magam a hónaljamnál fogva. A rollátor a megfelelő, mert kerekes székbe még nem akarok ülni. Ezt nem hiszik el az orvosok, épp ahogy írod. Míg lábra tudok állni, addig ragaszkodok hozzá. Nem látványos, csak én érzem, mennyire támaszkodok rá. Ha fáradok, és nagyon húzom a lábam, meg csuklok össze, akkor ráülök, 20-30 perc pihenés, és akkor párszáz méter újra megy. Na,a fogy. támmal kapcsolatban azt mondta a doki, csak akkor kaphatom, ha kerekes székbe ülök. Sőt azt mondják, 7 pontot csak az kaphat, aki egyáltalán nem tud járni. Ehhez képest látom a kis 20 éves nyikhajt, vagy akár a 40-50 körüli jó karban lévő férfit, ott áll a mozgáskorlátozott parkolóban, és nem jogtalanul, mert megvan a kártyája. Pakolja a karton ásványvizet, 10 kiló lisztet, cukrot, hajol, forog, emel. Nekem ez nem megy. Egyáltalán nem megy, szó szerint pofára esnék. Ha leejtek valamit a kezemből nem tudom felvenni, csak úgy, hogy a heverőre támaszkodva lefekszek a földre, odakúszok, felszedem amit leejtettem, visszakúszok, és a heverőbe csimpaszkodva valahogy felmászok. Emelni 2 kilót bírok, annyit tudok hátizsákban a 300 méterre lévő boltból hazacipelni. Ezt is csak hátizsákban, szatyorban nem mert akkor nem tudok kapaszkodni, meg oldalra húz, és borulok.Aztán fogja magát a 7 pontos illető, és fut, hogy utolérje 200 méterre az ismerősét. Én már futni egyáltalán nem tudok. Az egyensúlyzavar miatt kerékpározni sem. Se magassarkúban járni, se papucsban. Szóval itt a szomszédok mire fel kapták a 7 pontos papírt? Mikor látják, hogy dülöngélek, mint a részeg, akkor a 7 pontos felkapja a rollátoromat, és felviszi könnyedén a lépcsőn, aztán feltámogat engem is. Engem az 1 pontost. Jó mi? Szóval, akinek nem inge nem veszi magára. Én mondjuk nem tudnám napi 7 órában a rehab. munkát se ellátni, szóval engem személy szerint nem érint, hogy a papírt pénzért vásárolók kapnak munkát, de a valóban mozgáskorlátozottakkal jól kicsesznek, az biztos.
Látod, éppen erről beszéltem! Ápolónő voltam, most már nem alkalmaznak, meglátják a járásomat, és húzzák a szájukat. Na, de a lényeg, hogy sajna a polio nem egy leányálom, sőt rosszabbodhat is. És még veled is vacakolnak a 7 pontos miatt, miközben több ezren jó, ha 1-2 pontot érdemelnének igazságosan, és 7-8 pontos papírjuk van. Én igazságosan, ha szívemre teszem a kezem, most valóban nem vagyok "7 pontos". Most épp 5-6, de javulgatok, szuper a gyógytorna, úgyhogy még 1-2 hónap, és talán már 4 pont körül leszek. De ez nincs mindig így. Na, de ha egy Heine-Medinessel is vacakolnak, akkor nem tudok mit mondani. Sokan meg 50 000 ft.-ért vásárolják a 7-8 pontos papírt. Őket még magasztalják is, hogy milyen élelmesek, ez pozitívumnak számít manapság. Anyu mozgáskorlátozott. Egy rehab. munkahelyen dolgozik. Ott a fele banda pénzért vásárolta a 7 pontost. A másik fele valóban mozgáskorlátozott. És mivel az egészségesek nagyobb teljesítményt produkálnak, így a valóban mozgáskorlátozottakat szekálják folyton. Épp, hogy korbáccsal nem ütik verik őket, de kész lelki terror, ami ott folyik. Ez bicskanyitogató. Egyik kerekes székest, akinek a karjával is probléma volt, ki is rúgták, mert lassúnak találták. Pedig utána 100% bértámogatás járt. De nem kellett a munkahelyre, mert vannak egészségesek is, és ők hozzák a normát. Hát ez aztán esélyegyenlőség. Én úgy állok, hogy pár hónapig a 9 pontot is megütöm, aztán hónapokig táppénz, utána egy darabig 5 pont környékén mozgok ha jó az időjárás, aztán pár hónapig 8-9 pont, és így tovább. De mikor ott fekszek egyedül a lakásban, és az ágyból se tudok felkelni, hogy pelenkát cseréljek, és épp anyu is kórházban van, akkor ott pislogok, mert nem vehetek igénybe semmiféle segítséget, hogy eljussak orvoshoz. Most már a mentő, és a betegszállítás is ketté lett választva, így még a mentőt se lehet hívni. Jól ki van ez találva.
Kedves Daphne!
Bizonyára nem haragszol,hogy én is Veled morgok egy kicsit(jogom van hozzá).Leveled olvasván úgy gondoltam, hogy Te is a mi városunkban Hevesen élsz,mert amiket leírtál akár a mi városunkban is lehetnénk.Semmibe vezető lift, a megközelíthetetlen rámpák,megszüntetett kijelölt parkolók.A napokban a TV-ben láttam egy filmet, ahol az egyik afrikai országban gépfegyveres őrök védték a kipusztulóban lévő elefántokat.Valamilyen formában mi is védett lények vagyunk,papírokon rögzített jogszabályok védenek bennünket,melyeket még előlünk is elrejtenek.A törvények erejével kellene kikényszeríteni a védettségünket,emberi méltóságunk megőrzését.
Az elmúlt időszakban néhány napot kórházban töltöttem az urológiai osztályon.A felvételt követően közölték velem,hogy az onkológián tudnak elszállásolni,amikor el akartam foglalni a kijelölt helyet láttam,hogy a szoba milyen kicsi.Ha a kerekesszékben ülök akkor a többiek nem tudnak közlekedni,vagy csak fekszem az ágyamban.Ezt még elfogadtam volna,mert kivizsgálásra jöttem,de amikor anővér megjelent a kezében egy kacsával és közölte velem,hogy az osztályon nem tudom használni a mellékhelyiségeket akkor úgy gondoltam, hogy elhagyom az intézményt.Ezt közöltem a kezelő orvosommal, mire Ő türelemre intett,és az intézkedése után a fülészeten helyeztek el, elfogadható körülmények között.
Az osztályon 3 ember is bizonygatta nekem, hogy Ők súlyosan mozgássérültek és parkolási igazolványuk is van(nem látszott rajtuk).Az egyikük azt is elmondta magáról,hogy Ő aktív kéményseprő.
"Lennék én az átlag,kinek az emberi jogok járnak." HBB
Nekem ugyan van 7 pontom, sőt a magasabb összegű fogyatékossági támogatást kapom, (járványos gyermekbénulás miatt csak a bal lábam ép, már amennyire a több évtizedes fokozott megterhelés miatt annak lehet nevezni), mégis egyes, magukat mindenhatónak képzelő "orvosok" szerint, nem igazán vagyok mozgássérült.
Egy évvel ezelőtt naív módon megpróbáltam egy mopedet felíratni, ami "természetesen" nem sikerült. A főorvos minősíthetetlen hangon elkezdett velem üvölteni, mit képzelek én, amikor nem használok segédeszközt, tudok járni, menjek a munkahelyemre úgy, ahogy eddig! Ha eddig a férjem vitt el, akkor ezután is hurcoljon ő! Az fel sem merült a "szakemberben", hogy esetleg azért nem használok botot vagy más, a járást megkönnyítő eszközt, mert nem tudom biztonságosan, kellő erővel megfogni. Egyszerűen csalónak éreztem magam, aki az állam zsebében kotorászik kilopva azt, ami neki aztán végképp nem jár. Az már csak úgy halványan jutott eszembe, hogy azért végeztem egyetemet, azért dolgozom közel 30 éve a rokkantsági nyugdíj lehetőségét sem kihasználva, hogy eltartsam magam, kíméljem az ÁLLAMOT! No, persze nekem a munka sok örömet, boldogságot is okoz (még akár négykézláb is bemászok a munkahelyemre, ha kell), vélhetően nem úgy, mint a Tisztelt Doktor Úrnak!
Olvastam a főoldalon a cikket az új Széchenyi tervvel kapcsolatban. Hasonló a helyzet a rehabilitációs járadékkal is. Bevezették. Az ötlet jó. Szurkoltam is, hogy ne rokkant nyugdíjat állapítsanak meg részemre, hanem rehabilitálhatónak találjanak. Hiszen bizonyos százalékban munkaképes vagyok, csak egyetlen szakképzettséggel rendelkezek, és abban nem tudok már dolgozni, de más munkát tudnék vállalni. A rehab. járadékkal pedig elviekben olyan lehetőségek járnak, mint pl. új szakképzettség elsajátítása. Egyébként elviekben 100% bértámogatás is járna. Gyakorlatban azonban erre nincs pénz. Úgyhogy majd ha esetleg valami uniós pályázati pénzt nyer a munkaügyi központ, akkor talán esetleg támogatnak, hogy elvégezzek valamilyen tanfolyamot, hogy új szakképzést szerezzek. Talán, ha... Így azonban hogyan akarnak visszaállítani a munkaerő piacra? Persze a közlekedési nehézségek megoldása, amit az orvosszakértői bizottság megjelölt még a papíron, az lehetetlen számomra, mert sclerosis multiplexben szenvedőknek csakis akkor jár ilyen irányú segítség, ha kerekes széket használnak, egyéb esetben nem, mert nem minősülünk mozgáskorlátozottnak addig, amíg a saját lábunkon pár lépést meg tudunk tenni. Azt mondják, csak azok minősülnek mozgáskorlátozottnak, akik egyáltalán nem tudnak járni. Míg én a saját lábamon a fürdőszobába, WC-re ki tudok jutni, addig nincs segítség. Szóval a rehabilitációs járadék szép, és jó, de nincs megteremtve az anyagi fedezet sem, illetve senki nem tudja megmondani, mit kezdjek a közlekedési nehézség megoldásával. Annyit tudtak mondani a munkaügyi központban, hogy akinek ezt megjelölte az orvosszakértő, azokat a családsegítő központba kell küldeniük. A családsegítő központban viszont még csak nem is hallottak erről. Tud valaki ezzel kapcsolatban valami infót?
Támogató szolgálatot nem vehetem igénybe, mert nem vagyok mozgáskorlátozott, sem fogyatékos. De ha az lennék akkor sem engedhetném meg anyagilag, hogy iskolába járáshoz ezt megfizessem. Főiskolára jártam levelező tagozaton, tavaly halasztanom kellett, mert akkor egyáltalán nem tudtam járni hónapokon át. Az iskola épületébe most is nehéz lesz feljutnom. másfél évvel ezelőtt azt csináltam, hogy 5 órakor indultam el, mert a 7-es buszon nagy tömeg van, fellöknek, nem tudok kapaszkodni zsibbadó kézzel, stb. meg a korábbi 15 perces séta már 60 percbe telik, olyan a járásom. De éppen vizsgaidőszakban télen a jeges, csúszós utakon, és nyáron a kánikulában, épp akkor nem tudok közlekedni, átlag heti 3 alkalommal nem futja taxira. Pedig szerettem volna visszajutni a munkaerő piacra. De ez az akadálya. Sajnos önálló életvitelre nem vagyok képes, épp ezért kellett a szüleimhez költözni vidékre. Szóval szép a rehabilitáció, de anyagi források híjján melyikünk tud élni vele?
Szép napot mindenkinek!
Tetszik a cím: morgás joga
Én ugyan kissé illetéktelenül szoktam nézelődni itt. Ugyanis nem vagyok mozgáskorlátozott. A háziorvostól a közlekedőképesség minősítésénél 0 pontot kaptam, majd nagy kegyesen 1 pontot. A rehabilitációs orvos következő kontrollra ígérte a "7 pontos" kitöltését, de addigra hál' Istennek, és a gyógytornásznak bő másfél év után (mikor már a lakásból sem tudtam kijutni önerőből) már javultam valamennyit, így most kb. 5-6 pont körül járok. Rollátort használtam, de most már, ha optimális az időjárás, akkor csak nagyobb távolságok megtételénél van rá szükségem, párszáz métert most már segédeszköz nélkül is meg tudok tenni, legfeljebb részegnek néznek, de ez nem baj. Én sclerosis multiplexes vagyok, ami nem mozgásszervi probléma, inkább neurológiai. Na, nem akarok kisregényt írni, és tisztelet a kivételnek, de azt látom, hogy sokan szaladgálnak "7 pontos" papírral, mint súlyos mozgáskorlátozottak, akik csak a feketepiacon vásárolták a papírjukat. Ez azért bosszantó, mert mozgáskorlátozottakat foglalkoztató munkahelyen a papírral rendelkező egészségesek nagyobb normát tudnak teljesíteni, és a valóban mozgáskorlátozott munkatársaikat a vezetőség több helyen ezzel stresszeli, mondván: te óránként 2 db-bal kevesebbet csináltál meg, ha nem lesz elég munka, akkor te repülsz, miközben jogosan utánuk jár a bértámogatás, a papírt pénzért megvásárlók után nem járna, lévén egészségesek. Bíztam benne, hogy ha érvénybe lép ez a rendelet, hogy 20 fő felett az alkalmazottak 5%-a megváltozott munkaképességű kell legyen, vagy súlyos összegű rehab. hozzájárulást kell fizessen a cég, rehab. járadékos lévén talán esélyem lesz munkát kapni. Tévedtem. Ezzel a rendelkezéssel nem a megváltozott munkaképességűek elhelyezkedési esélyeit javították, hanem a pénzért hamis orvosi papírokat vásárlók fekete piaca virágzott fel még jobban. Értem én, hogy nagy a munkanélküliség, és egészségeseknek is nehéz munkát találni, de azért ez mégis lehetetlen helyzet.
7 pontot ugyan nem érek el, de sajnos tömegközlekedést nem nagyon tudom igénybe venni, teljes áron kísérővel sem, mert vagy velem törlik fel a padozatot a járművön, vagy a 2 ajtó közé csuknak, vagy rollátorral fel sem hagynak szállni. Így azonban más településre nem tudok beutazni, hogy dolgozzak, vagy átképezzem magam. Na, sebaj. A másik dolog az akadálymentesítés. A középületeket városunkban akadálymentesítették, de sajnos az oda vezető utak, járdák rémes állapotúak, ott kerekes székkel, rollátorral nem lehet a kátyúkon átjutni. Egyik szakaszon ugyan kicserélték a járdát, de megtévesztő, mert a szép új járdaszakasz végére érve szembesül az ember vele, hogy az olyan magas, hogy segédeszközzel nem lehet róla balesetveszély nélkül leugratni. Én most nem vagyok kerekes székes, de látom, hogy én nem tudok lelépni a járdaszigetről, hát akkor ők? Van ahol csináltak a középületnél rámpát, hogy kerekes székkel fel lehessen hajtani. Azonban az a semmibe nyúlik, korlát nincsen, még a házfalnak se lehet támaszkodni, hogy ha az embernek csak kisebb problémája van, mint pl. egyensúlyzavar, kisebb paraparézissel akkor nem tud bejutni. Szóval ez nem esélyegyenlőség. Vagy mindenkire gondolnak, vagy senkire. Közben elnézem, hogy nekem elég nagy gondjaim vannak a közlekedéssel, de vannak olyan területek, ahonnan a kerekes székesek egyenesen ki vannak zárva, csak azért, mert a járdaszakasz túlsó végén nem csináltak egy kis rámpát. Az utca egyik végén felhajthat, de a másik végén nem jut le a járdáról. A zebrán se tudna átjutni, mert nem szemben egy széles tér van, de a rámpát nem a zebra másik végére tették, hanem 20-30 méterrel arrébb, ahol a kocsioszlop közt nem tudja magát átverekedni. Pedig ezek nem plusz költségek, hiszem egyszer beruháztak rá, csak egy icipici figyelmesség, és ész szükségeltetett volna hozzá. Talán, ha előtte megkérdeztek volna pár mozgáskorlátozottat, vagy legalább egy rehabilitációval foglalkozó szakembert, aki a segédeszköz használatát az emberrel begyakorolja. Morogtam, de nem figyel senki a másikra. Pedig nem sokon múlik. Ami az egyiknek 1-2 másodperc, és 1 lépés oldalra, hogy kikerülje a mozgáskorlátozottat, és ne lökje fel, ellenkező esetben a mozgáskorlátozottnak (sőt a nem egészen mozgáskorlátozottnak) akár fél óra vergődés, és küszködés. Türelem meg nincs. :(
Ezt a cikket én is olvastam.Igazat adok mindenbe. Valóban csak harc árán lehetne szembe szállni a nagy magyar és a világ összes bajával ami miatt nem vesznek észre bennünket. Kis porszemek vagyunk akit a szél ide-oda fújdogál.Mi is hús vér emberek vagyunk amit mások nem látnak.Pedig jó lenne, ha valaki észre venné ezt.Dolgozni szeretnénk mindjáan és hasznos tagja lenni a világnak...de miért tartanak annyira tőlünk??? Hiszen nem harapunk csak élni akarunk..:-(
Megdöbbenve olvastam a cikket.Akik szültek gyermeket hálásak az orvosoknak amiért a világra segítették a gyermekeinket.Mi ez az általánosító többes szám orvosok.HA MIND OLYAN LENNE AMIRŐL A CIKK SZÓL AKKOR NEM TUDNÁNK ÉLNI SEM.Addig amig nem tudunk és nem akarunk kiállni a jogainkért addig láthatatlanok leszünk de ehhez az kellene,hogy mi legyünk tisztában saját magunkkal és azzal,hogy nőként,anyaként,munkaerőként, teljes életet kívánunk e élni vagy feltett kézzel könyörgünk olyan jogokért ami mindenkit aki a világon van megillet.NEM MEGIJEDNI KÉNE,HANEM CSELEKEDNI.Megtanulni,hogy jogaink csak akkor vannak, ha kiállunk értük.Ha nem tanulunk meg a teljes életünkért küzdeni,akkor ne csodálkozzunk,hogy itt tartunk.
A társadalom ma olyan, hogy számára nem illik bele a képbe, nem elfogadható, hogy egy fogyatékkal élőből nő és anya is lehet. Ezért történhet meg, hogy a fogyatékkal élő nők a felvilágosító kampányokból egyszerűen kimaradnak. A nem fogyatékosok ugyanis nem tudják elképzelni, hogy egy mozgáskorlátozott is lehet szexuálisan aktív. Az Unióban ma jó néhány fogyatékossággal élő nő azért kritizálja a fogyatékosok mozgalmát, mert programjaikban a szexuális élet nem ugyanolyan súllyal szerepel, mint például a közlekedés vagy a lakhatás.
Tisztelt Uram!
Örülni kell még a módosított időpontnak is, és figyelni,
hogy ezt az önmaguknak szabott időkorlátot a képviselők be is tartsák.A mondás is úgy szól:Jobb későn, mint soha.
Tisztelettel:Varga Pál.
Tisztelt Asszonyom!
Őszintén egyetértek levelének minden szavával, mert az az én ebben a tárgyban képviselt véleményemet is hűen tükrözte.
További jó egészséget kívánva önnek tisztelettel:
Varga Pál.
Értékeket meglátni önmagunkban és másokban, egymás tisztelete nélkül nincs befogadás (inklúzió)?
Ha megkülönböztethetetlenül egyforma lenne minden ember külseje, unalom lenne, megkülönböztethetetlen, lehetetlen. Ahogy nincs két egyforma kavics egy folyómederben, nincs két egyforma külsővel rendelkező ember, ha csak a felszínen maradunk. Olyan ez, mintha lepermeteznénk a kedvenc rózsakertünket valami erős vegyszerrel, ami megöli ugyan a kártevőket, de elpusztítja azokat az elemeket is, amelyek az élethez segítik hozzá.
Egy óriási rózsakert vagyunk, ki ilyen, ki olyan. Vannak vörösek, fehérek, sárgák, feketék és vannak tüskék. Hol másokat szúrunk, hol minket szúrnak, de van, hogy magunkat sebezzük meg.
De az örök igazság az, hogy nincsen rózsa tövis nélkül. Szemléljük optimistán a világot és legyünk büszkék saját, belső értékeinkre, tiszteljük a másik ember más véleményét, másságát, fogadjuk el. A másik embere elfogadására pedig akkor vagyunk képesek, ha magunkat elfogadjuk. A belső kincsekre kell koncentrálni, mert fantasztikus. Ám egy könyv kötése gyönyörű és csillogó, de nem sokat ér, ha kinyitás után csak üres, értéktelen lapokat találunk. Lássuk meg magunkban, a másikban a pozitívumokat. Mindenki másképpen egyforma.
Mi a véleményetek?
A mozgássérület a képviselöi irodaházba,amugy elnézést kértek rögtön példa értékü.Szocialista paparazi fényképezte le ja másodállásban meg országgyülési képviselö.UI:Miniszterelnök késésben volt már érkezésekor öröljünk,hogy megprobálja rendbe tenni amit a szeretet maszop elkurt.
Ki az aki nem kellett: Írószemmel 1975 ös kötetben, www pulpitus.hu, Művelődés,Média,/média robotosa, htpp:// szemcseppek. blog.hu (rózsaszín ködlátás ellen)
Az országgyűlés hétfőn tartja az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat módosításának zárószavazását.
A hatályos törvény szerint 2010. július 1-től az önkormányzat hazai, vagy uniós pályázaton érvényesen csak akkor pályázhat, ha rendelkezik esélyegyenlőségi programmal.
Ezt a határidőt most kitolnák 2011. december 31-re. index.hu
Megfelelve a munkaköri leírásomnak (a MEOSZ elfogult, harsány dicsérete, ugyanakkor gyengéd, kíméletes, bátorító kritikája) szeretnék beszámolni egy pozitív kicsengésű történetről.
Zoli barátom, aki elektromos tolószékkel közlekedik, nehéz helyzetbe került. Egy sürgős, prompt ügyben kellett felkeresni a bankját. Felhívta a MEOSZ szállítószolgálatát, de minden kocsi úton volt. A szállítószolgálat vezetője megértve Zoli szorult helyzetét mégis megoldotta – a fuvarok átszervezésével –, hogy Zoli időben odaérjen a bankba.
Jó az ilyen történeteket hallgatni és jó beszámolni róluk.
"Szégyellnünk kell azokat a dolgokat, amelyek gyalázatosságnak tűnnek.. Ilyenek azok a tettek, melynek forrása a hitványság... Továbbá a ránk bízott pénz elsikkasztása, mert ez jogtalanságból fakad. Továbbá hasznot húzni kicsinyes és rút dolgokból, vagy tehetetlen személyekből, mert ez rút kapzsiságból és fukarságból származik." Forrás: Rétorika című könyv, Gondolat Kiadó 1982, 105.old.
Szerelem és szex a fogyatékossággal élő emberek életében - kerekasztal beszélgetés
Kerekasztal beszélgetés arról, hogy hogy is van a szerelem és szex a fogyatékossággal élő emberek életében, az Egyenlítő Bazár keretében ma délután 17.00-19.00 között az Erzsébetvárosi Közösségi Házban. (VII. kerület, Wesselényi u. 17.)
Résztvevők:
Dr. Fejes András - klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, kandidátus (a Testi sérültek szexualitása c. könyv írója)
Dr. Forrai Judit - a társadalom-orvostan szakorvosa, CSc.habil. Semmelweis Egyetem Közegészségtani Intézet Orvostörténeti Tanszéki Csoportvezetője (a Szex, erőszak, prostitúció c. könyv szerzője) ,
Janzsó Szilvia pszichológus, Down Alapítvány
Szekeres Erzsébet , Egyenlős Esélyek Alapítvány
Zolnai Erika, Debreceni Egyetem Egészségügyi Kar, A Felnőttek, mert felnőttek című könyv szerzője
Moderátor: Grünczeisz Katalin – Nonprofit Média Központ Alapítvány
A program ingyenes, további információ a www.eselykert.hu weboldalon.
A négy nap alatt több mint száz ingyenes program mindarról, amiről kínos beszélni, amiről az újság ír, amit a TV mond és az alkotás erejéről!