Oldal szövege:
Ünnepelhetnénk, de egyelőre nincs mit. Ismét bebizonyosodott, messze vagyunk még attól is, hogy akaratunkat szabadon kifejezhessük.
Erre is figyelnie kell az új kormánynak, amelytől nem kiváltságokat, de legalább egyenlő bánásmódot várunk. Őszintén reméljük, ígéreteik és fogadalmaik legalább egy részét be tudják majd váltani, méginkább arra számítunk, hogy ha valamiben segíteni nem is tudnak, legalább nem akadályozzák, hogy magunkon segítsünk.
Orbán Viktor összefogást kért nemzeti ügyeink rendezéséhez. Mi csak azt kérjük, tekintsék nemzeti ügynek a nemzet 5-8%-át kitevő fogyatékos emberek helyzetének normalizálását.
Nem kevés hír szólt arról, hogy a szavazni kívánó mozgássérültek nem kapták meg a mozgóurnás lehetőséget, miközben a szavazókörök helyiségeinek csak töredéke volt akadálymentes. A külföldi szavazók demokratikus lehetőségeinek biztosítására hatalmas összegeket és erőket fordított a Magyar Köztársaság, miközben itthon sem volt képes maradéktalanul biztosítani a választójogukkal élők szavazási lehetőségét. A demokrácia, a kormány, az országos és helyi választási bizottságok szégyene, hogy mintegy 150.000 mozgáskorlátozott szavazó másodrendű állampolgárnak bizonyult április 11-én és 25-én. Így aztán azok, akik szívesen szavaztak volna a FIDESZ-re, keserű szájízzel ünnepelhettek, mert nélkülük született meg a győzelem, akik pedig az ellenoldalt támogatták volna, joggal dühösek, hogy nem nyilváníthattak véleményt.
(2010.04.26.)