Oldal szövege:
"Amikor az utcán látunk kerekesszékben, vagy botokkal haladó, bicegő embert, talán sajnáljuk őket. A kiállítóink többsége így él. Azt kevesen tudják mennyi emberi, alkotói küzdés, szépre, jóra való törekvés van bennük. Szóljanak helyettük, értük az alkotások és az eredmények" - ezekkel a gondolatokkal hívja és várja az idén 20 esztendős megyei Tehetséggondozó és Léleksegítő Alapítvány a sorstársak alkotói és előadói kiállításának megnyitójára az érdeklődőket.
A tárlat csütörtökön 16 órakor nyitja meg kapuit Tatabányán, a Kodály Zoltán tér 2/a. szám alatt, a United Way Vértes Vidéke Alapítvány kiállítótermében, de már most minden alkotás a helyén, s Adamecz László, az
alapítvány kuratóriumának tagja nem kis büszkeséggel mutatja a kincseket. Nem túlzás a kifejezés, hiszen ép, egészséges ember számára is felemelő, ha maradandót, szemet gyönyörködtetőt alkothat, hát még azon társainknak, akik kerekesszékbe kényszerülve, vagy más fogyatékossággal élve áldoznak a művészet oltárán, szakmai és emberi elismerések sokaságát gyűjtve be.
László, aki maga is a Magyar Művelődési Intézet és a Magyar Művelődési Társaság Életmű-díjasa, szinte fejből sorolja a 23 alkotó hitvallását,"dicsőséglistáját" a különböző állami, s egyéb kitüntetéseket, ám Földesi Kata fotójánál megtorpan. Kata, a gyöngyékszerek és figurák készítője, a vers- és prózamondó csütörtökön már nem lehet jelen a megnyitón, örökre elbúcsúzott az alkotástól, s a társaktól...
Az itt maradottak így a kiállítás megnyitóján az alapítvány húsz éve mellett rá is emlékeznek majd.
Bőven lesz mit felidézniük, hiszen az alapítvánnyal közösen egyfajta útkeresésre indultak
két évtizeddel ezelőtt.
"Ezek az emberek, akikről a világ legszívesebben megfeledkezne, vagy szelíden, csendben sajnálnánk, ezek az emberek értékteremtők. Ezt az értéket hozzuk felszínre azzal, hogy alapítványunk, amely nem csak a nevében viseli a tehetséggondozást, igyekszik biztosítani a feltételeket. Az külön büszkeséggel tölt el bennünket, hogy a mi szervezetünk hozta létre 1992-ben az első mozgáskorlátozottak fesztiválját, ami a kezdetekkor bizonytalanságokat, s kishitűséget hordott magában, de végül háromnapos lett, s terjedelmében, a résztvevők, produkciók, alkotások számát tekintve még ma is etalon" - idézi fel Adamecz László, azt ígérve: az augusztus 19-éig látogatható kiállítás valamennyi vendége is örömteli érzéssel gazdagodik majd. Ám szerinte a tárlatnak lesz még egy igen fontos üzenete. Az, hogy azok az emberek, akik adott esetben nem tudnak felállni, fizikailag mozogni a világban vágyuk és igényük szerint, azok az emberek milyen tehetségesek. S hogy a művészetekhez való ragaszkodás, a művészetek nyújtotta öröm egy olyan önképzési, olyan tehetségfejlesztő élménnyé vált, ami nemcsak figyelmet, de tiszteletet is érdemel.
Az alapítvány kuratóriumának tagja beszélgetésünk során szinte végig mosolyog. Egyetlen kérdés kapcsán felhősödik el a tekintete. Irigylésre méltó a szervezet elhivatottsága, töretlen kitartása,
ám csodákra ők sem képesek. Terveik megvalósításának, fogyatékossággal élő társaink életének megszépítésének egyre gyakrabban szab határt a pénztelenség. S nem bántón, de érzékletesen fogalmazva: mozgásterük e tekintetben is mind jobban beszűkül, ezért minden segítséget várnak, köszönettel fogadnak.
Bővebb információ a szervezetről honlapjukon található: www.leleksegito.hu.
(2010.04.26.)