„Kijelentem, hogy éhes vagyok, te meg kijelented, hogy három óra múlva ehetsz. Ez nekem nem észszerű, mert én most vagyok éhes. Nem csak nekem kell alkalmazkodnom, hanem annak is, akivel vagyok, az úgymond segítőmnek.  Ez most semennyire sincs így. Mindig kérlelni kell. Ha vállalja, hogy segít, akkor ne ő döntse el, hogy mikor teszi, mert lehet, hogy az már rég késő.”

Magyarországon a szállítás illetve a személyi segítés elsősorban a támogató szolgálatok feladatkörébe tartozik. Ugyanakkor a támogató szolgálatok alulfinanszírozottsága komoly gondokat okoz a fogyatékos emberek ellátásában, mert az általuk nyújtott szolgáltatások az ország területén nem azonos mértékben, módon és nem a nap 24 órájában érhetők el. A kizárólag munkaidőben igényelhető támogató szolgálat a mozgáskorlátozott emberek szempontjából olyan helyzeteket teremt, melyek az emberi méltóságukat veszélyeztetik, hiszen hétvégén, ünnepeken, vagy a délutáni időszakban alapvető segítésük marad el. Ezen túlmenően nehezített a munkába járásuk, a családi-kulturális élethez, szabadidőhöz, sportoláshoz való hozzáférésük, mert életüket leszűkítik az őket szállító, ellátó szolgáltatások időbeli és kapacitásbeli korlátai. Jelenleg a fogyatékos embereknek kell alkalmazkodniuk a szolgáltatáshoz, ami ellentétes a nemzetközi sztenderdekkel. Az intézményi férőhely-kiváltás folyamatának alapvető pillérét a támogató szolgáltatások adnák, azonban a támogató szolgáltatásoknak jelenleg nincs szabad kapacitásuk az újonnan érkező szükségletek kielégítésére. Így lényegében intézményi szemlélettel és keretekkel működnek, a kellően rugalmas és az egyéni szükségletekhez igazodó gyakorlat helyett. A támogató szolgálatok jelenleg teljesen kitöltik a finanszírozott feladategységeiket, ez a pénzügyi korlát pedig nem teszi lehetővé a kapacitásaik bővítését. A támogató szolgálatok kapacitásának növelése, infrastruktúrájának fejlesztése az ország egész területén sürgető. Ehhez elengedhetetlen a forrásbővítés és a személyes, szükségletalapú finanszírozás bevezetése annak érdekében, hogy a fokozott támogatási igényre is reagálni lehessen az alapellátás keretében. Elengedhetetlen az észszerű alkalmazkodás biztosítása – az alapvető strukturális változás mellett, azzal párhuzamosan -, mert ezáltal lehetővé válik az egyéni igényekhez való igazodás, emelve ezzel a támogató szolgálatok működésének színvonalát is.

Forrás: Észszerű alkalmazkodás – valódi társadalmi egyenlőség, MEOSZ (2019)