Kutatásunkban arra jutottunk, hogy Magyarországon a mozgáskorlátozott szakértők szerint az észszerű alkalmazkodás sokkal kevésbé van jelen a gyakorlatban, mint a nem mozgáskorlátozott szakértők szerint. A mozgáskorlátozott szakemberek szerint kevésbé jellemző a munkahelyeken az egyéni szükségletekhez való alkalmazkodás: a mozgáskorlátozott szakértők 52,2%-a, míg a nem mozgáskorlátozott szakértők 37,8%-a szerint nem jellemző ez. A  mozgáskorlátozott szakértők közül senki nem mondta, hogy jellemző lenne, míg a nem mozgáskorlátozott szakértők 10,8%-a szerint jellemző az egyéni szükségletekhez való alkalmazkodás a munkahelyen. A mozgáskorlátozott szakértők szerint az egészségügyi kezeléseknél is kevésbé veszik figyelembe a speciális igényeket: a mozgáskorlátozott szakértők 6%-a szerint jellemző, míg a nem mozgáskorlátozott szakértők 13,5%-a szerint jellemző ez. A legnagyobb eltérés a mozgáskorlátozott és nem mozgáskorlátozott szakértők észlelésében a támogató szolgáltatások működésénél van. A mozgáskorlátozott szakértők 9%-a szerint egyáltalán nem jellemző, hogy figyelembe vennék az egyéni szükségleteket a támogató szolgáltatásoknál, míg a nem mozgáskorlátozott szakértők közül senki nem válaszolta ezt.2019.08.15