Magyarországon és Romániában is nagyon sokféle formában foglalkoznak a szakemberek a mozgáskorlátozott emberekkel, de legtöbben mindkét országban tapasztalati szakértőként, sorstárs segítőként tevékenykednek (Magyarországon 26%, Romániában 33%). Míg Magyarországon a megkérdezettek több mint fele nagyvárosban (52,9%) Romániában a megkérdezettek több mint fele kisvárosban él (53,8%).

Míg Magyarországon a megkérdezett szakemberek többsége mozgáskorlátozott személy (64,4%), Romániában a megkérdezett szakemberek többsége nem mozgáskorlátozott személy (34,9%).

Magyarországon a mozgáskorlátozott válaszadók 34,3%-nak van felsőfokú végzettsége, míg a nem mozgáskorlátozott válaszadók 73%-nak. Romániában a mozgáskorlátozott szakemberek 24,3%-nak míg a nem mozgáskorlátozott szakemberek 44,9%-nak van felsőfokú végzettsége. Összességében megállapíthatjuk, hogy mindkét országban sokkal kisebb az arányuk a felsőfokú végzettséggel rendelkező mozgáskorlátozott szakértőknek, mint a felsőfokú végzettséggel rendelkező nem mozgáskorlátozott szakértőknek. Ennek egyik oka lehet, hogy a felsőoktatásban jelentős mértékben alulreprezentáltak a fogyatékos és a mozgáskorlátozott személyek (ld. pl. Mikrocenzus 2016.)