Bemutatjuk a Paraszupersztár alkotóművészeti kategória nyerteseit
Farkas István
Festmény – ifjúsági kategória, I. helyezett
Nyertes mű címe: Hajók
Perbálon lakik, 15 éves, a Pető Intézet általános iskolájában tanul. Két éve jár az iskola rajzszakkörébe, szeret festeni, később szívesen foglalkozna ezzel komolyabban is. A nyertes alkotását is a rajzszakkörön készítette. Szereti a drift-versenyeket és biciklizni is szeret az édesapja által készített háromkerekű kerékpáron. A jobb oldala részlegesen bénult, csak a bal kezét tudja használni, mindent ezzel kell megoldania. Bemutatkozásában azt írja, sok bántás és elutasítás érte az évek folyamán. Azoknak, akik gúnyt űznek mások gyengeségeiből azt üzeni: senki sem sérthetetlen, mindannyian egyformák vagyunk. “Hálával tartozom mindazoknak, akik születésem óta mellettem állnak, minden apró lépésemnél, ami a javulásom érdekében történik.” – fogalmaz. Tanulmányait művészeti vagy informatikai területen szeretné folytatni.
Kovács Tiborné, szül. Gazsik Éva
Festmény, – felnőtt kategória, I. helyezett
Nyertes mű címe: Unokám, Anna
1954-ben született, Budapesten él, súlyos mozgáskorlátozott. Korábbi foglalkozása magyar-angol szakos tanár. Öt éve fest. Mozgáskorlátozottsága miatt olyan kreatív tevékenységet keresett, amiben örömét leli, és sok újat tanulhat, egyben másoknak is örömet szerezhet. A festészet egy felfedezésre váró új világot jelent neki, amibe önfeledtem belemerülhet. Alkotás közben elfeledkezik a fogyatékosságával járó problémákról, mint írja “szinte más világba kerül”. Tanára Selmeczi-Trenovszky Mónika festőművész, a család barátja. Szeretne tovább fejlődni, új technikákat alkalmazni, kombinálni, saját arculatot kialakítani. A festészet mellett novellákat ír és énekel. Alkotásaival nem fogyatékos embereknek is tud örömet szerezni, és vigaszt nyújtani egy-egy festmény személyre szóló elkészítésével. “Ez engem is feltölt és boldoggá tesz” – írja bemutatkozásában. Az akadálymentesség hiánya miatt gondot okoz neki az eszközök beszerzése, nehezen jut el hasonló érdeklődésű emberek közé, és számos kiállításon, előadáson nem tud részt venni, amin szeretne.
Koncz András
Fotó, I. helyezett
A nyertes művek címe: Alkonyvirágok, Kaszások, Őszidő
Nyíregyházán él, 1964-ben született, szociális ügyintézőként dolgozik, mozgássérült. Van egy négy hónapos kisfia. 25 éve fotózik, a teremtett világ szépsége, a harmónia keresése, megmutatása indította el e művészeti ág felé. Akármerre jár, megfigyeli, hogy van-e megörökíteni való látvány. Az Alkonyvirág című nyertes alkotása egy tarcali dombon készült, az út mellett, talajra helyezett fényképezőgéppel. A Kaszások és az Őszidő című fotók Erdélyben születtek. Fotóstársaitól és a szakirodalomból tanul. Több képe bekerült a Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetsége éves kiállítására, a MAFOSZ Szalonra, de több pályázaton is volt már díjazott, fotóklubjával számos kiállításon vett részt. Szeretné megkapni a MAFOSZ fotóművészeti címét. Társművészként amatőr filmkészítéssel is foglalkozik, filmszemléken több díjat kapott már.
A fogyatékossággal kapcsolatban azt vallja: “a fogyatékos embert nem sajnálni kell és nem megcsinálni mindent helyette, hanem csak segíteni a feladataiban, hiszen a sikerélmény neki is szükséges és éltető erő. Nagy erő továbbá az is, hogy a fogyatékos és az “ép” ember is egyformán keresheti és rátalálhat Jézus Krisztusra. Ennél nagyobb dolog egy emberrel sem történhet, mint hogy élő kapcsolatba kerüljön a világ Urával. Ez adja meg a valódi boldogságot a jelen életben is és az elkövetkezőben is.”
Jákó Balázsné, szül. Venczli Gabriella
Grafika, I. helyezett
Nyertes mű címe: Dédi, Öreg
Budapesten él, 1940-ben született, nyugdíjas, korábbi foglalkozása mélyépítő technikus. Mozgássérültségét a járványos gyermekbénulás okozta. Egész életében rajzolt és festett, de szeretne még többet foglalkozni ezzel, mert élvezi az alkotás örömét. Kedvenc témája a portré, a jó, karakteres arcok ihlették, hogy elkezdjen rajzolni. Az 1960-as években a Szőnyi István Képzőművészeti Körben tanult rajzolni, majd az angyalföldi József Attila Művelődési Központ által szervezett Németh Ágnes Képzőművészeti Szakkörben folytatta. A festésen és a rajzoláson kívül szeret komolyzenét hallgatni és olvasni. Mint a legtöbb mozgássérült embernek, az akadálymentesítés hiánya miatt neki is gondot okoz a közlekedés, de a festéshez szükséges eszközök beszerzése sem könnyű.
Gere István
Iparművészet, I. helyezett
Nyertes mű címe: Bortartó
Mezőcsáton él, 1954-ben született, nyugdíjas, mozgássérült. 43 éve foglalkozik a kézműves mesterséggel, a vas, a fém szeretete adta az indíttatást. A fémművesség kikapcsolódást, önmegvalósítást és hobbit jelent neki, addig szeretné folytatni, ameddig csak az egészsége engedi. Ismerősei örülnek, amikor igényes alkotásaival megajándékozza őket. A nyertes bortartót egy barátja borszeretete inspirálta. Sajnálja, hogy a szakmát nem tudja átadni senkinek, mert, mint írja, a kézműves mesterség manapság már nem sok fiatalt vonz. A Mezőcsát Kultúrájáért Alapítvány által szervezett versenyen első helyezést ért el, más versenyen eddig még nem indult. Szeret olvasni, kirándulni és keresztrejtvényt fejteni.
Kovács Márton
Kisfilm (intézményben, segítőkkel készített kategória), I. helyezett
Nyertes mű címe: Vonattal a szerelmem nyomában
1991-ben született, a Vas megyei Rumon él, az ottani speciális szakiskolában és diákotthonban, értelmi akadályozott. Az intézményben 2012-ben indult a speciális filmes mozgalom, Márton a kezdetektől aktív tagja a csoportnak. Hamar ráérzett a filmezés örömeire és ötleteivel sokban segítette a munkát. A Zsirai Speciális Filmszemlén kétszer nyert különdíjat, a Vonattal a szerelmem nyomában című kisfilmjét pedig a Celldömölki Totál Plán Filmfesztivál zsűrije a legőszintébb alkotásnak nevezte. Márton a vonatokat és a barátnőjét is imádja, és sokáig nem tudta eldönteni, hogy mi legyen a filmje fő témája. Végül ez a döntésképtelenség adta a film alapját. Az idén dokumentumfilm is készül Mártonról és a vonatokról, kettejük érdekes kapcsolatáról, ezen kívül egy rajzfilm előkészítésében is közreműködik. A filmezés mellett szeret zenélni, szintetizátoron játszik, táncol és fotózik. Fogyatékossággal élő művészként leginkább az előítéletes gondolkodással kell megküzdenie.
A média szakkör vezetője, Ihász-Kozmor Barbara gyógypedagógus így fogalmaz a közös munkáról: “A hetedik művészetre is igaz, ami átszövi a gyógypedagógiai munka teljes egészét. Kis lépésekben lehet haladni, ám a sok apró lépés eredménye csodával, esetünkben csodákkal érhet fel. Nemcsak a filmművészet tud rengeteget adni a Rum Kastélyban tanuló értelmileg akadályozott gyermekeknek, hanem az ott tanuló és alkotó fiatalok is adnak a filmezésnek. Hogy mit is? Legfőképpen értéket, szeretetet és a lehető legjobb értelemben vett másságot. Más szépséget, más jót és tisztaságot.”
Weér Szabolcs
Kisfilm (önállóan készített kategória), I. helyezett
Charlie Chaplin élete és munkássága
1979-ben született, Budapesten él, siket. Jelnyelvi oktató, korábban vágóként dolgozott. Jelenleg teológiát tanul a Baptista Teológiai Akadémián. Amatőrként 2004 óta vág filmeket, de 2011-ben utómunka asszisztensi képesítést is szerzett, az országban először siketként. Az iskola elvégzése után megalapította a JelTV-t, később a Jel2-t, ahol különböző műsorokat gyártanak hallássérültek számára jelnyelven. Ezt a tevékenységet önkéntesként végzik évek óta, támogatást nem kapnak hozzá. Siketként nagyon fontos neki a vizualitás, úgy véli, sajátos látásmódjával többet tud hozzáadni a filmek világához. A jövőben is szeretne jelnyelvi műsorokat készíteni. Álma, hogy siketek készíthessék a siketeknek szóló műsorokat, mert úgy véli, hogy a legmegfelelőbb információkat csak így kaphatják meg a siket emberek. Külföldön ez már régóta elfogadott és alkalmazott rendszer – írja. A Charlie Chaplin életéről szóló, nyertes kisfilmet azért készítette el, hogy megmutathassa: a siket és halló társadalom együttműködése igenis megvalósítható. A filmkészítés mellett szeret fotózni és utazni.
A fogyatékosságával kapcsolatban ezt írja: “Sokszor meglepődnek a hallók, hogy siketként hogyan tudok filmet vágni. Pedig számomra a jelnyelvi anyagok készítése semmiféle akadályba nem ütközik. Azonban bárhova szeretnék jelentkezni dolgozni a szakmámban, sehol nincs esélyem a siketségem miatt. Egy pozitív tapasztalatom mégis volt, amikor egy internetes tévé megkeresett, hogy szívesen bemutatná a jelnyelvi videóinkat. Végül sajnos ez elmaradt. Szeretném, ha a halló társadalom jobban elfogadná és megértené, hogy számunkra a jelnyelv az anyanyelvünk és ez a természetes kommunikációs formánk. Ezen a nyelven élünk, tapasztalunk és érzünk, illetve fejezzük ki magunkat. Szeretném, ha ez elfogadottabbá válna és nyitottságot kaphatnánk siketként is, hogy érvényesülni tudjunk így is.”
Kiss János
Kisplasztika, I. helyezett
Nyertes mű címe: Boroskancsók
Szegeden él, 1960-ban született, hallássérült. Keramikus, a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Rajz- és Művészettörténeti Tanszék munkatársa. Közel negyven éve él a kerámiából és tanítja, vannak tanítványai, akik azóta már maguk is művészek lettek. A kerámia szakmát, kikapcsolódást, hivatást és megélhetést jelent neki. Donáth Mihály erdélyi fazekastól és Varga Mátyás Kossuth-díjas díszlettervezőtől tanult sokat, de Stélik János festőművészt is kiemeli tanítói közül. Számtalan kiállításon vett már részt. A magyar népi kerámia mindig is érdekelte, a nyertes munkái is ebbe a körbe tartoznak. A fogyatékosságával kapcsolatban gondot okoz neki, hogy kiállításokon sokszor nem hall. Fontosnak tartja egymás tiszteletét és egymás művészetének elfogadását.
Koscsó Istvánné, szül. Pál Zsuzsanna
Népművészet (hímzés)
Nyertes művek: sárközi jegykendő, korai kalocsai futó, palóc kötény
1953-ban született, Sárospatakon él, mozgássérült, korábbi foglalkozása textil-üzemmérnök. Tizenkét éve foglalkozik hímzéssel, segít a kiteljesedésben, az önmegvalósításban. Tanára, művészeti segítője Gál Andrásné népi iparművész. 2010-ben a Kisjankó Bori pályázaton különdíjat nyert, az Élő Népművészet kiállításon ezüst oklevelet kapott, 2012-ben pedig megszerezte a népi iparművész címet. A hímzés mellett vert csipkét is készít.
Mihály Andrea
Saját irodalmi alkotás, I. helyezett
Nyertes próza: Többedmagával van?
Miskolcon él, 1984-ben született, pszichoszociális fogyatékossággal él. Két éve ír. Úgy érezte, másokkal is meg kell osztania az élet nagy kérdéseit, amik foglalkoztatják. Mind a saját, mind mások tapasztalatai is igen értékesek ahhoz, hogy tanulhassunk belőle – vallja. Az írásain keresztül szeretné megosztani az érzelmeit, a benne kavargó haragot, gyűlöletet, szeretetet, aggódást. A Műút portálon és a Kalligramban is jelentek már meg írásai. A nyertes alkotása egy kreáció, ami az életből vett példákon alapul. Az íráson kívül szeret rajzolni, sakkozni, zenélni, sétálni a szabadban. A fogyatékossággal kapcsolatban a toleranciát, egymás türelmes elfogadását tartja fontosnak kiemelni.