A munka törvénykönyve módosítása következtében – ahogy arról korábban beszámoltunk – 2023. január 1-jétől a rokkantsági ellátás mellett munkát végzők már nem minősülnek nyugdíjas munkavállalónak, ezért rájuk is a többi munkavállalóra irányadó felmondási, végkielégítési szabályok vonatkoznak. Az említett rendelkezések felülvizsgálatára azt követően került sor, hogy az elmúlt évben az alapvető jogok biztosa egy konkrét ügyben folytatott vizsgálata során úgy ítélte meg: sérti az egyenlő bánásmód követelményét az a szabályozás, miszerint az öregségi nyugdíjkorhatárt még be nem töltött rokkantsági ellátásban részesülő munkavállalók nyugdíjas munkavállalónak minősülnek, ezért rájuk a nem nyugdíjasokhoz képest kedvezőtlenebb szabályok vonatkoznak. Az ombudsman ezért a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszterhez fordult és kérte, hogy készítse elő és kezdeményezze a munka törvénykönyve vonatkozó szabályainak felülvizsgálatát. Ez idén január elsejétől a fentiek szerint meg is történt.
Mindeközben a sérelmezett rendelkezés az Alkotmánybíróság elé is került, ugyanis egy olyan közalkalmazott fordult a testülethez, aki rokkantsági ellátása mellett folytatott kereső tevékenységet. Jogviszonyát a munkáltatója indokolás nélkül szüntette meg, ráadásul úgy, hogy – bár már 5 évnél kevesebb ideje volt hátra az öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig – a védett korra vonatkozó kedvezőbb szabályokat is figyelmen kívül hagyta. Döntését, melyet utóbb a munkaügyi perben eljárt bíróságok is helyben hagytak, azzal indokolta, hogy munkavállalója a rokkantsági ellátása miatt nyugdíjasnak minősül, ezért jogviszonya bármikor indokolás nélkül megszüntethető.
Az Alkotmánybíróság a 8/2023. (VI. 20.) Ab határozatában megállapította, hogy a munka törvénykönyvének 2022. december végéig hatályban volt azon rendelkezése, mely szerint a rokkantsági ellátásban részesülők nyugdíjasnak minősültek sérti a hátrányos megkülönböztetés tilalmát valamint az egyenlő bánásmód és esélyegyenlőség követelményét. Az Alkotmánybíróság szerint a szabályozással a törvényalkotó különböző helyzetű csoportokat, azaz a nyugdíjkorhatárt már betöltött, nyugdíjra jogosult, valamint a fiatalabb korú, egészségkárosodásuk miatt rokkantsági ellátásban részesülő munkavállalókat azonos módon kezelte, jelentős hátrányt okozva ezzel az utóbbi csoport számára a munkaerőpiacon.
Miután az Alkotmánybíróság a sérelmezett rendelkezést Alaptörvény-ellenesnek minősítette, így azokat a bíróságok az előttük folyamatban lévő hasonló ügyekben nem alkalmazhatják. Ez azt jelenti, hogy azokban a folyamatban lévő munkaügyi perekben, ahol az érintettek munkaviszonyát 2023. január elseje előtt a rokkantsági ellátására figyelemmel indokolás nélkül szüntették meg, esetleg épp emiatt végkielégítésre sem tarthattak igényt, a munkáltatók már nem hivatkozhatnak arra, hogy jogszerű volt a döntésük mert volt munkavállalójuk nyugdíjasnak minősül.
Akit ilyen sérelem ért, akkor fordulhat eredményesen bírósághoz, ha munkajogi igénye nem évült el, azaz ha a munkáltató jogellenes intézkedésétől számítva három év még nem telt el. A munkaviszony mellett ugyanilyen elévülési idő vonatkozik a munkaviszony jellegű egyéb jogviszonyokra, így a közalkalmazottakra, közszolgálati jogviszonyban állókra stb. is.
Budapest, 2023. június 30.
