A CRPD aktív állami felelősségvállalást és cselekvést vár el, hogy a fogyatékos emberek egyenlő esélyekkel tudjanak részt venni a társadalomban.  A súlyosan mozgáskorlátozott emberek között sokan vannak olyanok, akik egészségkárosodásukból adódóan (például felső végtagok hiánya, stb.) fizikailag nem képesek aláírásukkal, vagy kézjegyükkel ellátni egy adott okiratot. A látássérültek problémája hasonló, de esetükben az is gondot okoz, hogy nem tudják az okiratot elolvasni. A jelenleg hatályos magyar jogi szabályozás szerint, aki egy adott okiratot akár fogyatékosságából adódóan fizikailag nem képes aláírni, vagy kézjegyével ellátni, az kénytelen közjegyzőhöz fordulni, mert írásbeli nyilatkozatot ilyen esetben kizárólag közokirati formában tehet. A MEOSZ tagságától érkező panaszok arra utalnak, hogy ez komolyan megnehezíti, bonyolultabbá teszi az érintettek mindazon ügyintézéseit, ahol valamilyen írásbeli jognyilatkozatot kell tenniük, legyen az akár szerződés megkötése, banki ügylet intézése, esetleg egy egyszerű hivatali ügyintézés; nem beszélve arról a kiszolgáltatott, megalázó helyzetről, amibe ilyenkor az érintett kerül. Gyakorlatunk során több olyan emberrel is találkoztunk, aki kizáró gondnokság alatt állt csupán azért, mert nem tud a kezével aláírni vagy mert mozgáskorlátozottsága mellett kommunikációjában is akadályozott. Volt olyan eset, amikor a négyvégtag sérült kollégánkkal a bank azért nem kötött számlaszerződést, mert nem tudta a nevét aláírni, más esetben pedig gondnokság alá helyezését javasolta az ügyintéző annak a fogyatékos ügyfélnek, aki nem tudta aláírásával ellátni a részére kiadott parkolási igazolványt. Az észszerű alkalmazkodás biztosítása ugyanakkor kiemelkedően fontos lenne, hiszen a meglévő jogi keretek betartásával jelenleg a fogyatékossággal élő személyeket nem kezelik másokkal azonos módon, nem nyújtanak számukra olyan intézkedéseket, amivel emberi jogaikat – mint például az önálló életvitelhez való jog – gyakorolhatnák. Ehelyett generális okokra hivatkozva, mellőzve az észszerűségi teszt alapján az egyedi helyzetekben megállapított aránytalan vagy indokolatlan teher bizonyítását nem biztosítanak azonos elbánást a fogyatékossággal élő személyeknek.

Forrás: Észszerű alkalmazkodás – valódi társadalmi egyenlőség, MEOSZ (2019)