A súlyosan fogyatékos (például érzékszervi, mozgási fogyatékos stb.) munkavállalók még a megváltozott munkaképességű emberekhez képest is sokkal hátrányosabb helyzetben vannak a munkaerőpiacon, mivel az ő foglalkoztatásuk általában jóval komolyabb alkalmazkodást vár el a munkáltató részéről a csupán kisebb egészségkárosodású munkavállalókhoz képest.

Az egészségkárosodott, illetve fogyatékos munkavállalók munkavállalási esélyei, főképp a nyílt munkaerőpiacon  így messze elmaradnak a többi munkavállalóéhoz képest. Ez is az oka annak, hogy az állam különféle intézkedésekkel – köztük a szociális hozzájárulási adóhoz kapcsolódó kedvezmény biztosításával – igyekszik segíteni e munkavállalói réteg foglalkoztatási esélyeinek javítását.

A foglalkoztatókat terhelő szociális hozzájárulási adóval összefüggésben járó kedvezmény alapján a munkáltató mentesül az általa foglalkoztatott megváltozott munkaképességű munkavállaló után megállapított adóalap, de havonta legfeljebb a minimálbér kétszerese (2023 évben 464.000,- Ft) után fizetendő, 13 százalékos mértékű adó megfizetése alól. A kedvezményt a munkáltatók jelenleg kizárólag a megváltozott munkaképességűnek minősülő, azaz komplex minősítéssel rendelkező, vagy egykori rokkantsági nyugdíjasként rokkantsági, vagy rehabilitációs ellátásban részesülő munkavállalójukkal összefüggésben érvényesíthetik, ugyanakkor nem vehetik azt igénybe az olyan, súlyosan fogyatékos munkavállalókkal kapcsolatban, akik – habár fogyatékossági támogatásra, vagy vakok személyi járadékára jogosultak – nem tekinthetők megváltozott munkaképességűnek, holott ezekben az esetekben lenne igazán szükség a foglalkoztatók ösztönzésére, támogatására. A MEOSZ emiatt tartja indokoltnak, hogy a munkáltatók a súlyosan fogyatékos munkavállalóik után is érvényesíthessék a szociális hozzájárulási adó kedvezményt.  A minisztérium részére küldött levelünket itt olvashatják.

Budapest, 2023. január 16.