Számos rendezvényt szervezett, mintaprojektet valósított meg a fogyatékossággal élő emberek segítése érdekében. Támogató szolgálatot alapított, 2001-ben pedig nappali ellátású intézményt, fejlesztő iskolát hozott létre a halmozottan fogyatékos emberek számára. Munkáját igazán soha nem hagyta abba, utolsó, betegségben töltött éveiben is szeretettel fogadta a hozzáfordulókat. Tudását önzetlenül adta át, célja az emberek sorsának segítése volt. Számos elismerésben részesült; 2001-ben Szociális Munkáért Díjban, 2004-ben Egészséges Emberért elismerésben, 2006-ban Esélyegyenlőségért Díjban részesült. 2011-ben a MEOSZ „Ember az emberért” emlékérem ezüst fokozatát kapta.
Emlékét megőrizzük. Nyugodjon békében!
Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége
