Nagy Bendegúz Lóránd egy baleset következtében 19 évesen lett mozgássérült. Kerekesszékesként új kihívásokkal kellett szembenéznie, de álmait, vágyait egy pillanatra sem adta fel. Akadályokat görgetett elé az élet, de ő megmutatta, hogy nem ismer lehetetlent.
1998-ban svéd ösztöndíjjal Borlangeben rehabilitációs szakmérnöki oklevelet szerzett. Diplomamunkája, egy kétkerekű bicikli paraplég embereknek, világújdonság. Skandináviában jött rá, hogy közös a világunk, nincs külön világa a fogyatékossággal élőknek és a társadalom többi tagjainak. Hazatérése után a hasonlóan gondolkodó emberekkel célul tűzte ki, hogy akadálymentesíteni kell az országot. 2001-ben a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnöki Karán rehabilitációs környezettervező szakmérnöki diplomát vett át, majd 2005-ben ugyanitt építészmérnöki diplomát szerzett.
Ha akadálymentesítésről volt szó, nem kötött kompromisszumokat. Elkötelezetten munkálkodott azon, hogy a mozgáskorlátozott emberek is egyenlő eséllyel lehessenek jelen az élet minden területén. Nevéhez kötődik az akadálymentesítés hiánya miatt indított első próbaper, amit még építészhallgatóként 2000-ben indított a Centrál Kávéház ellen, és meg is nyerte.
Szaktudását munkatársként, szakértőként számtalan szakmai és civil szervezetnél, a MEOSZ-nál és különböző projektekben kamatoztatta. Így egyebek mellett minisztériumok, múzeumok, rendőrkapitányságok, hotelek akadálymentesítésének munkálataiban vett részt tervezőként vagy szakértőként.
A MEOSZ számos hazai és nemzetközi akadálymentesítési és emberi jogi érdekvédelmi munkájában dolgozott szakértőként. Az M3-as metró teljes körű akadálymentesítése érdekében végzett munkánkban akadálymentesítési szakértőként vett részt. Hazai és nemzetközi konferenciák előadója volt, legutóbb már nagybetegen 2022 decemberében szólalt fel az Európai Parlamentben, ahol szót emelt azért, hogy az épített környezet akadálymentességének hiánya miatt súlyosan és rendszerszinten sérül a fogyatékossággal élő emberek egyenlő esélyű hozzáféréshez való joga.
Folyamatosan képezte magát, ösztöndíjakat nyert el, külföldi szakmai utakon vett részt. Így egyebek mellett többször járt Svédországban, ahol az akadálymentesítés svéd modelljét tanulmányozta. Kaliforniában, a Berkeley Egyetemen az amerikai emberi jogi, esélyegyenlőségi és akadálymentességi modellt tanulmányozta és értékelte. Tanulmányát a Disability Rights Advocates által kiadott Disability Watch kiadványban és a De Jure Alapítvány Jogot joggal című kiadványában publikálta 1999-ben. 2000 nyarán San Franciscóban az akadálymentességgel és urbanizációval kapcsolatos emberi jogi kérdésekkel foglalkozó projektekben vett részt. Új-Mexikóban tanulmányúton vett részt, ahol az amerikai közép-nyugat emberi jogi akadálymentességet tanulmányozta, különös tekintettel a nemzeti parkokra és a pueblo indiánok rezervátumaira. 2003-2006 között Nagy Bendegúz Lóránd képviselte Magyarországot Belgrádban az Acces is human right konferencián.
Számos publikációja jelent meg és nagy sikerű előadásokat tartott.
Folyamatosan tágította a kerekesszékes lét határait. Hátizsákkal beutazta Ázsiát, egyedül bejárta Dél-Amerika lakott és lakatlan területeit, majd nekivágott Afrikának is. Utazásairól könyvet írt Bendegúz, a kerekesszékes világjáró címmel. Gyermekkora óta fotózik, képeit 2001 óta napjainkig állandó is időszakos kiállításokon mutatták be.
Nagy hangsúlyt fektetett a társadalmi szemléletformálásra is. A pandémia idején publikált gondolatait idézve „.. Mégis sokan vagyunk, akik a dolgokat másképp gondoljuk, látjuk és láttatni akarjuk, mi, akik jobbítani szeretnénk ezt a világot, a magunkét és a másokét, a mi egyetlen világunkat, harcolunk még úgy is, hogy a láthatatlan és érthetetlen ellenfél gyakran számosabb avagy hatalmasabb minálunk. A sérült ember szereti a kétszeresen vesztes helyzeteket, még úgy is, hogy elmarad a taps, leég a függöny és nincs pénz rámpára. Mert innen szép a győzelem. A sérült embernek van néhány igazi jó barátja és segítő családja, egyébként már rég feladta volna, akkor tényleg úgy érezné, hogy nem érdemes küzdeni. Minden sokkal könnyebb, hogy a sérült ember nincs egyedül a világban, nem annyira siralmas és unalmas az élete, így nem érzi magát, úgy mint az ártatlanul életfogytiglanra elítélt rab, akit bár sokan és szeretettel látogatnak, de amikor az idő lejár, mégis csak önmaga marad a cellában….”
Nagy Bendegúz Lóránd soha nem adta fel. Örök harcos volt ő, a szeretet erejével.
Emlékét megőrizzük. Nyugodjék békében!
Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége elnöksége
