„Néhány éve voltam hasi ultrahangon. Megkérdeztem, hogy állítható-e az ágy, mert nem tudok felállni. Erre az orvos kinyitotta az ajtót és kiszólt, hogy lenne 2-3 ember, aki segítene a mozgássérült hölgynek átülni?”

Hazánkban az egészségügyi intézmények (kórházak, szakrendelők) nagy többsége nem akadálymentes (beleértve a vizsgálót, illemhelyet), a fogyatékos emberek speciális igényeit az egészségügyi szakszemélyzet megfelelő képzettség híján nem tudja kezelni, illetve a berendezés sem alkalmas a fogyatékos emberek megfelelő egészségügyi ellátására.

Sérült a háziorvosi szolgáltatáshoz való egyenlő esélyű hozzáférés, amikor egy önkormányzati fenntartású háziorvosi rendelőbe a mozgáskorlátozott ember csak segítséggel tudott bejutni, mert az nem volt akadálymentes; nem volt mozgáskorlátozottak számára fenntartott parkoló, a parkoló burkolata annyira töredezett, hogy a guruló járókeretet nehezen lehetett rajta tolni, a bejárat szűk volt, továbbá lépcsők, lengőajtó, és egy pad is nehezítette a bejutást.  Egy másik esetben az egészségügyi intézmény felújított épületének bejáratánál a parkoló melletti üvegajtó – mely az akadálymentes bejutást hivatott szolgálni-, zárva volt a betegek előtt, ugyanakkor a mozgáskorlátozott személyeknek kísérő nélkül gyakorlatilag lehetetlen volt eljutniuk a parkolótól egy másik bejáratig. Más alkalommal azért indult eljárás, mert a mozgáskorlátozott személy lakóhelyén lévő gyógyszertár bejárata lépcsős kialakítású, az ajtó szűk, a lépcső mellett nincs korlát, oda sem kerekesszékkel, sem könyöktámaszos bottal nem tud bejutni. A helyzeten nem változtattak azzal az indokkal, hogy egy oldalsó ablakon keresztül ki tudják szolgálni, ha kopog, de az ablak alatt elhelyezett kerékpártároló miatt ez nem jelent megoldást.

Forrás: Észszerű alkalmazkodás – valódi társadalmi egyenlőség, MEOSZ (2019)