Magyarországon nagyon eltérő, hogy hol észlelnek különbséget az észszerű alkalmazkodás megjelenése kapcsán a mozgáskorlátozott és nem mozgáskorlátozott szakemberek. Például hozzáférhető közlekedés biztosításával az oktatási intézmény és a lakóhely között a mozgáskorlátozott szakembereknek csak 19,4%-a találkozik rendszeresen, míg a nem mozgáskorlátozott szakemberek 43,2%-a. Ezzel szemben a mozgáskorlátozott tanulók számára plusz idő biztosításával a vizsgákon a nem mozgáskorlátozott szakértők 48,6%-a, míg a mozgáskorlátozott szakértők 32,8%-a soha, és a nem mozgáskorlátozott szakértők 13,5%-a míg a mozgáskorlátozott szakértők 17,9%-a rendszeresen találkozik plusz idő biztosításával a vizsgákon.

Romániában a mozgáskorlátozott és nem mozgáskorlátozott emberek észlelése között minden téren releváns különbség van, a mozgáskorlátozott szakemberek gyakrabban találkoznak az észszerű alkalmazkodással a munka, a felsőoktatás és a hivatalos ügyintézés terén is, mint a nem mozgáskorlátozott szakemberek. Romániában például a mozgáskorlátozott tanulók számára plusz idő biztosításával a vizsgákon a nem mozgáskorlátozott szakértők 47,8%-a, míg a mozgáskorlátozott szakértők 35,1%-a soha, a nem mozgáskorlátozott szakértők 2,9%-a míg a mozgáskorlátozott szakértők 16,2%-a pedig rendszeresen találkozik plusz idő biztosításával a vizsgákon.