Az Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének (MVGYOSZ) képviselője elmondta, hogy a kézírásra képtelen fogyatékos emberek aláírásának rendezése ugyan közös probléma, azonban látássérültek esetén ez a kérdés összetettebb, mert a látássérült ember „olvasásra nem képesnek” is minősül. Véleménye szerint sajnálatos tapasztalat, hogy a változtatás még jelenleg sem terjedt el a köztudatban, kiemelte, a kormányhivatali ügyintézésben sem érvényesül, és a banki ügyintézés során is még mindig közokirati formát követelnek az ügyfelektől. Ez azt jelenti az ügyfelek számára, hogy például egy jelzálog bejegyzéshez közokiratba foglalt szerződés szükséges, ami 200 ezer forintos többlet költséggel jár az ügyfeleknek. Az MVGYOSZ egy ilyen ügyben fordult az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz, mely megállapította a hátrányos megkülönböztetést és elmarasztalta a pénzintézetet. Kiemelték, hogy a technikai feltételek mindenben adottak, a bankoknál 15 éve van eszköz (pl. token) az aláírás elektronikus hitelesítésére, mégsem használható a személyes ügyintézésnél. Nem érthető, hogy ha utalni lehet netbankon, akkor más ügyintézésnél miért probléma az elektronikus azonosítás. Külön nevesítették az e-személyi nehézségeit is. Az MVGYOSZ szerint további nehézség az is, hogy bármelyik elektronikus azonosítási megoldás igénybevételéhez személyes megjelenés is szükséges.
A beszélgetés egyik résztvevője kiemelte, hogy alapvetően negatív stigma tapad a fogyatékossághoz, és tapasztalataik szerint az aláírás és jognyilatkozattétel fogyatékosságtól függetlenül is marginális jogi kérdésnek számít, ezért különösen nehéz ennek rendezése. Hozzátette, hogy az akadálymentesítés hiánya az egyes ügyfélfogadásra kialakított helyszíneken még mindig problémát okoz a fogyatékossággal élő ügyfelek számára. Az elektronikus hitelesítés alkalmazásához rendelkezésre állnak a technikai eszközök, akár biometrikus hitelesítés bevezetésére is sor kerülhetne a közel jövőben, hiszen a technikai feltételek adottak.
A Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége jogásza elmondta, hogy a Ptk. nem határozza meg, hogy mi az aláírás, de hozzátette, hogy a fogalom meghatározása során fontos figyelemmel lenni a garanciákra, az aláírásbélyegző használata is aggályos lehet. Jelezte, hogy a MEOSZ-hoz eljutott információk és a korábbi workshop-on elhangzottak alapján az érintettek nem élnek az elektronikus lehetőségekkel. Ez nem pusztán az elektronikus megoldásoktól való idegenkedésből eredhet, hanem a szükséges tárgyi eszközök (pl. szemegér) hiánya is okozhatja.
A Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetségének másik jogásza az elektronikus hitelesítés kapcsán kiemelte, hogy az e-személyi használatához kártyaolvasó szükséges és kevésbé terjedt el. Az ügyfélkapus azonosításnak nincsen hardver igénye, ezért e-személyi helyett az AVDH aláírás és az e-papír szolgáltatás használatát javasolta. Hangsúlyozta, hogy a jogszabályok alapján bármilyen elektronikus azonosítási mód csak akkor alkalmazható, ha annak kiadása előtt személyazonosító igazolvánnyal azonosították a személyesen megjelenő embert. Ugyanakkor, jelentős könnyítésnek értékelte, hogy csak egyetlen alkalommal kell személyesen megjelenni és utána számtalan hatósági ügy intézhető ügyfélkapuval.
Az elektronikus azonosítási módok hátránya, hogy az elektronikus dokumentum kinyomtatva nem hiteles, ezért fontos lenne a papír alapú hiteles másolat jogi lehetőségét is megteremteni. Állami szervek és gazdálkodó szervezetek által készített elektronikus iratok a Posta Hibrid rendszerével kinyomtatva papíron is aláírtnak minősülnek. Ha ezt a lehetőséget kiterjesztenék magánszemélyekre is, akkor az AVDH-val aláírt dokumentumot a Posta Hibrid rendszerébe feltöltve pár napon belül a postás kihozhatná a papíron is hiteles, tehát kézjegy elhelyezése nélkül is aláírtnak minősülő dokumentumot.
Az egyik résztvevő jelezte, hogy hasonló problémakörben 3 éve jelent meg ombudsmani jelentés, akkor a tértivevényes iratok kézbesítését vizsgálták. Az a tapasztalata, hogy a döntéshozó szervek kevés információ birtokában vannak, a gyakorlatban felmerülő problémák nem jutnak el hozzájuk, ezért javasolta az állami szervek részletes tájékoztatását.
A MEOSZ képviselője elmondta, hogy a MEOSZ az előkészítő munkálatok során tájékoztatta az Igazságügyi Minisztérium közjogi és magánjogi jogalkotásért felelős helyettes államtitkárságát is az írásképtelen emberek helyzetéről, a szabályozatlanságból eredő problémákról és a jelen konzultáció lehetőségéről is. A MEOSZ a projekt eddigi eredményei, tapasztalatai alapján az igazságügy miniszterhez fordul részletesen bemutatva a megfelelő szabályozás hiánya, és a jogszabályok összehangolásának elmaradása miatti problémákat és a jogbiztonság megteremtése érdekében a többi érintett fogyatékosságügyi szervezet bevonásával megoldást találjunk az aláírásra képtelen emberek írásbeli jognyilatkozatának megfelelő szabályozására.